Sokan hangoztatták a digitalizáció beköszöntével, hogy a tévéújságoknak hamarosan vége lesz, hiszen mindenki az interneten nézi majd meg a műsorkínálatot. Ehhez képest ez azért mégsem következett be.
Ennek az lehet az egyik magyarázata, hogy a képernyőn csak korlátozott számban férnek el csatornák, az igazi „hardcore” tévéző számára viszont ez nem elég. Az újságot kinyitva egyszerre láthat át 30-40 programot, jobban át tudja tekinteni a napi műsorkínálatot. A tévéújság-használók egy része pedig még bekarikázással jelölgeti is a kiválasztott műsorokat. A jelölés persze megoldható az internetes tévéújságnál is, de akkor is megmarad, hogy a papíralapon egyszerre lehet átlátni az egész napot. Tehát technikailag pont a papíralapú tévéújság a legadekvátabb megoldás. Ha persze arról van szó, hogy éppen csak keresel egy, a következő fél órában kezdődő filmet, akkor mindegy.
Azért csak megérezte a Színes RTV az internet berobbanását.
Én nagyjából 10 éve vagyok itt. Eleinte jelentősebb volt a visszaesés, akár évi 5-6-7 százalék is, de az utóbbi években ez lement 2 százalékra. Úgyhogy az az érzésem, hogy most már csak kihalásos alapon fogy a példányszám. Azzal a nyilvánvaló ténnyel persze mi is tisztában vagyunk, hogy egy mai 18 évesből nem lesz tévéújság-olvasó, mivel kicsit más a viszonya a papírhoz, sőt a tévéhez is.
Mekkora különbség van tévéújság és tévéújság között? Az SzRTV szerkesztősége is előállít több tévéújságot, de a konkurencia jóvoltából is egészen nagy a kínálat. Ezen termékek között mik a legfőbb különbségek?
Ez egy nagyon konzervatív, változásellenes piac abban az értelemben, hogy ha valaki tévéújság-használó, és az ő saját tévéújságjában az egyik tévécsatornát 10 centivel odébb rakjuk valamilyen meggondolásból (például hogy jöjjenek előre a nézettebb tévécsatornák), azonnal kibillen az egyensúlyából. Felháborodik, hogy nem találja ezt vagy azt. Tehát az olvasók nagyon nehezen tűrik a változást, ezért ha valaki valamelyik újsághoz hozzászokott, akkor nehezen is vált egy másikra. Ennek nagyon szép példája, hogy konkurensünknek, a Ringier Axel Springernek két olyan olcsó tévéhetilapja is van (ez azt jelenti, hogy gyengébb minőségű, nem fényes papírra nyomják), ami egy az egyben ugyanaz belül, csak a borítója (címlapja) tér el, vagyis csak „újracsomagolják” ugyanazt a tartalmat. Az olvasók ugyanis hozzászoktak a megszokott újságcímhez, és már ki se nyitják a másikat. Ez határozott bátorságra vall a konkurenciától, amit csak irigyelni tudok, bár azért ebben nem okvetlenül az olvasók nagyrabecsülése fejeződik ki.
A különbségekre visszatérve, alapvetően négyféle újság van. A két csoport, a heti és kétheti műsort tartalmazók, illetve a drágább – fényesebb, jobb minőségű papíron lévő – és az olcsóbb, gyengébb minőségű papíron lévő, és e kategóriák kombinációi. Nekünk a Central Médiacsoportnál három tévéújságtermékünk van, a kéthetiből ugyanis csak olcsónk van, mert a piaci trendek azt mutatják, hogy ma már nem érdemes ebből drágát is csinálni.
Amikor a nagy 2008-as általános válság kezdődött, mindenki gondolkodóba esett, hogy mi a követendő stratégia az újsággal kapcsolatban, és akkor döntöttünk úgy, hogy nem faragunk, nem töpörödünk, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen megnöveljük a méretet, megnöveljük a közölt csatornák számát, sőt három-négy évvel ezelőtt elkezdtünk viszonylag rendszeresen mellékleteket is hozzátenni a főlaphoz. Vagyis jóval több papírt adunk és ma már kevesebb pénzért is, mint a konkurencia.
Ez a számokban is meglátszik?
Bizony, a piac meghálálta a fejlesztéseinket.
2015 negyedik negyedévében 78 százalékkal, közel 68 ezerrel volt több a Színes RTV értékesített példányszáma, mint a legnagyobb konkurensnek, a TVR-hétnek. (A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség – MATESZ – gyorsjelentése szerint 2015 negyedik negyedévében a Színes RTV-nek 155.116, a TVR-hétnek 87.219 volt az értékesített példányszáma). A tavalyi összpéldányszámok is nagyon beszédesek: a Színes RTV-ből összesen 8,2 millió példányt sikerült értékesítenünk, míg a TVR-hétből a konkurenciának csak 4,8 milliót. A NOK (Nemzeti Olvasottság Kutatás) 2015-ös adatai alapján pedig 52 százalékkal több olvasója van az SZRTV-nek, mint a legnagyobb konkurensének, ami 112 ezer fős különbséget jelent. (SZRTV: 326 ezer olvasó, TVR: 214 ezer olvasó). Sajnos a TVR-hét idei adatai egyébként már nem állnak rendelkezésre, mivel ezen termék auditálását leállították, konkurensünk már nem is méreti magát, ami szintén beszédes.
Mi lehet az oka annak, hogy a TVR-hét ennyivel lemaradt a versenyben?
Valószínűleg ott követtek el nagyon súlyos hibát, hogy ők jóval vékonyabb, 48 oldalas újságot adnak körülbelül azonos áron, mint amennyibe a mi konkurens 64 oldalunk kerül. Márpedig a vevő szeret jól járni, és ha azt látja, hogy egy jóval nagyobb, tartalmasabb újságot kap ugyanannyiért, akkor azt fogja választani. A finom tartalmi elemzésről is lehetne beszélni, de az az érzésem, hogy nincs igazán jelentősége, alapvetően a mennyiség számít, pontosan azért, mert ez egy használati és nem pedig egy élvezeti cikk. Egy használati cikknél az a fontos, hogy minél praktikusabb és fajlagosan minél olcsóbb legyen. Annak idején egyébként meglehetősen kockázatos lépés volt, hogy mi nem kivontunk pénzt belőle, hanem belenyomtunk a válság idején, de örülök, hogy bejött.
Ki vásárol heti és ki kétheti tévéújságot?
Mivel a drágább fajtájú kétheti újságok nem annyira mennek, ezért ebből arra következtetek, hogy főleg a takarékos emberek veszik a kétheti programot tartalmazó lapokat, hiszen a kétheti újság arányosan olcsóbb, mintha két darab heti újságot vennének, ugyanakkor kevesebb is benne az információ, hiszen nem kétszer vastagabb lapot adunk. Vagyis a kétheti lapban a csatornaszám lényegesen kisebb, a benne lévő ajánlók száma kevesebb, tehát egy zsugorított újságról van szó. Nagyon praktikus viszont a kéthetisége, hogy nem kell állandóan újságoshoz menni.
Egyébként ez a tipikus, hogy árusnál veszik ezeket a lapokat?
Valamikor nagyon jelentős volt az előfizetés, de aztán az előfizetéses terjesztés a Posta helyett a médiakiadók által létrehozott MediaLog Zrt.-hez került. Márpedig az új cég működése akadozva indult be, és ez megbosszulta magát az előfizetők számában, hiszen körülbelül a felük sajnos „elpusztult”. De szerencsére így is hűségesek maradtak hozzánk, és az újságárusnál kezdték el beszerezni a lapot. Most már újra a Postával dolgozunk együtt, ők szállítják az előfizetőkhöz a lapot, de az egyszer „kihalt” előfizető nem támad föl olyan könnyen. Különböző akciókat is felajánlunk a régi előfizetőknek, de valószínűleg a régi szép aranyidők már sohasem fognak visszatérni, hiába dolgozunk ezen. A szokásos arányokhoz képest egyébként még mindig nagyon szép számban vannak előfizetők, de régebben sokkal jelentősebb százalékot képviseltek. Vagyis úgy látszik, nem bánják, hogy újságosnál kell beszerezniük a lapot.
A Színes RTV-ben nemcsak műsorajánlók vannak, hanem mindenféle egyéb magazinos cikkek, interjúk is. Ezeket mennyire igénylik az olvasók?
A marketingérveink között ott van az is, hogy heti 400 műsor-, sorozat-, filmajánló is van a lapban. Ez nagyon fontos, hisz ezek szinte nélkülözhetetlenek az olvasó-tévénéző számára a tévézése megtervezéséhez. Az összes többi cikk, ami nem kapcsolódik ilyen szorosan az aktuális programhoz, már nem a „használati cikk” részei. Azt sejtem, hogy az olvasók mintegy negyede-ötöde olvassa el például a címlapinterjút. Ha viszont elhagynánk ezt a tradicionális, hétről hétre jelenlévő írást, akkor az olvasók egy része dühös lenne, mivel nem a megszokott tartalmakat kapná. De nem változtatunk 10 éve a tördelésen sem. Ez kell az ismerősen meghitt állandósághoz. Lehet, hogy ma már nagyon konzervatív a megjelenésünk, de mint mondtam, ez egy konzervatív műfaj. A csatornastruktúrához is maximum félévente nyúlunk hozzá. Amikor egy szereplő már nagyon sikeres, akkor a hátsó apró betűs részből előretesszük, de ehhez már nagyon meggyőzőnek kell lennie, és ilyenkor egyszerre mozgatunk 4-5 csatornát is, ilyenkor jöhetnek az új szereplők is, hogy ha már egyszer szidnak bennünket, akkor tudjuk le a dolgot egyben, és reméljük, hogy egy-két hét alatt megnyugszanak a kedélyek.
Valamikor egyszer, nagyon régen, úgy tíz évvel ezelőtt egyébként volt egy lapigazgatónk, aki azt mondta, hogy szerinte akár egy kaktusszal a címlapon is el lehetne adni a Színes RTV-t, mert teljesen mindegy, hogy mi van a borítón. Egyszer aztán ki is próbáltuk, bár nem kaktuszt tettünk oda, hanem semmit: fekete címlap volt, rajta aranyozott betűkkel, hogy 1 millió forintot lehet nyerni velünk. Olyan jelentősen azért nem, de mérhető módon csökkent a példányszám. Hogy azért, mert esetleg egy hétig úgy néztünk ki emiatt, mint valami reklámkiadvány, vagy csak a fekete címlap nem tetszett az olvasóknak, azt pontosan nehéz lenne megmondani, de mindenesetre az úgy nem igaz, hogy mindegy, hogy mi van a címlapon. Úgy viszont igaz, hogy a példányszám szempontjából mindegy, hogy a Barátok köztből egy sztár vagy egy fiatal mellékszereplő szerepel rajta. Nincs olyan, hogy meglátod a kedvencedet, és ezért megveszed a lapot, mert alapvetően nem a kedvencedről akarsz olvasni, hanem egy tévéújságot szeretnél.
Mitől függ, hogy a Magyarországon elérhető csatornák közül melyik műsorrendje kerül be a lapba, és mi az, ami kimarad? Van valamilyen nézettségi küszöb, amit el kell érni?
Jelenleg valamivel 80 fölött van a csatornaszám, amit a lapban feldolgozunk. Az a helyzet, hogy körülbelül 40 csatorna közönségaránya van a 0,5 százalék feletti sávban a Nielsen adatai alapján, az alatt már szinte hibahatár közeli share-ekről lehet beszélni. Ezenkívül a Nielsen technikai penetrációra vonatkozó adataiból is dolgozunk: ezek arra vonatkoznak, hogy az adott csatornák a háztartások hány százalékában érhetők el. A 40 legnézettebb csatorna után a többi, 0,5 százaléknál kisebb közönségarányú csatornát a technikai elérhetőségük alapján helyezzük be a lapba.
Egyébként mi frissítjük a Telekom EPG-jét (digitális műsorújság-szolgáltatás), amely kicsivel több mint 120 csatornát tartalmaz, de ezek között nagyon nagy mennyiségben találhatók például városi csatornák. Érdekességként említem, hogy az EPG-ben a pornócsatornák kínálata is szerepel, méghozzá magyar nyelven. Nekünk kell magyarítani az amerikai címeket, ami még hibátlan angol nyelvtudás mellett sem könnyű, mert ehhez olykor a mai kaliforniai szlenget is ismerni kell.
Mekkora stáb dolgozik a Színes RTV szerkesztőségében?
Hét adatrögzítőnk van, akik közül több csökkent munkaképességű távmunkás. Hat szerkesztő, négy tervező, egy-egy olvasószerkesztő, képszerkesztő és korrektor dolgozik nálunk, így összesen 20-an vagyunk.
Mennyire lehet a lapelőállítást automatizálni? A tévécsatornák átküldik valamilyen formátumban a műsorkínálatukat, utána ezeket pedig már csak be kell illeszteni?
Elég jól automatizálható, és ehhez jól jön, hogy az eredeti szakmám programozó. Főleg akkor számított ez sokat, amikor át kellett állítani az egész rendszert egy nagy adatbázisra, hiszen manapság az újságba kerülő műsortáblázat gyakorlatilag egy programdarálón megy át, ugyanis a 20 ember nem lenne elegendő, ha ezt a „gyári munkát” nem támogatná a lehető legjobb módon a számítástechnika. A tévécsatornák szerencsére sok esetben már olyan XML-ben küldik az adatokat, amit könnyű átalakítani a saját formátumunkra, és így sok műsor néhány gombnyomással be tud kerülni az adatbázisba. Ezt remekül tudja például az osztrák közmédia, de bizonyos csatornák – érdekes módon főleg a nagy magyar műsorszolgáltatók csatornái – nem ilyen ügyesek.
Az elmúlt napokban például Bud Spencer halála miatt a TV2 és az RTL Klub is szinte az utolsó pillanatban változtatott a programján. Hogyan viszonyul a szerkesztőség a műsorváltozásokhoz?
Az online-t (TV24) és a Telekom EPG-jét ugyanabból az adatbázisból szolgáljuk ki, amiből az újságokat is, a hét adatrögzítőnk igyekszik minden változást lekövetni, de az újság esetében kellemetlen egy műsorváltozás, hiszen a lap megjelenik akár két és fél héttel előbb, mint hogy az adott napi műsor képernyőre kerülne. Az EPG esetében is van sajnos egy elég jelentős átfutási idő, amíg a rendszer leteríti a dekóderekbe a változásokat, mivel 120 körüli csatorna 2 hétnyi műsoráról van szó, ami óriási adatmennyiséget jelent. Akár fél napba is beletelik, mire minden előfizetőhöz eljut egy adatváltozás.
Egyébként nálunk az a protokoll, hogy délután 5 után nem változtatunk az adatbázison, tehát ami információ ezután érkezik, az csak másnap reggel tud bekerülni. Üzemszerűen azt nem tudnánk bevállalni, hogy átvesszük a délután 5-kor bejelentett, délután 6-kor esedékes műsorváltozást.
Mindenesetre tény, hogy nem érdemes nagyon változtatgatni a tévéműsoron, mert a végén nem ér oda az információ a felhasználóhoz. A műfajból adódóan a sportnál a legnehezebb a műsorújság készítőinek dolga, mivel a gyakori „élő” adás miatt ott van a legtöbb változás, akár az utolsó pillanatban is.
Az RTL és a TV2 ezekben a napokban válik éppen fizetőssé. Hogyan érinti ez a tévéújságpiacot?
Annak, akinek kenyérre se telik, ez valószínűleg probléma lesz, akinek viszont már telik ételre, ki fogja fizetni ezt a néhány száz forintot, amennyiben a kábelszolgáltatók továbbhárítják. Nehezen tudom elképzelni, hogy az, akinek az életét a tévé jelenti, lemondana ezekről a csatornákról, tehát nem igazán hiszem, hogy emiatt jelentősen csökkenne a tévézők száma. Ha pedig nem fog csökkenni a tévézők száma, akkor a tévéújság-fogyasztók száma se fog érdemben csökkenni.
Mi lesz akkor, ha a mostani olvasói generáció, ahogyan a beszélgetésünk elején szóba került, kihal?
Szerencsére az olvasóink átlagéletkora nem lényegesen magasabb, mint egy átlagos női magaziné, tehát úgy 50 év körül van.
(A 24.hu kiadója, a Central Digitális Média Kft. tulajdonosi átfedésben van a Színes RTV-t is kiadó Central Médiacsoport Zrt.-vel.)
