A TV2 húsz év után feltámasztott valóságshowja, A Kísértés egy faék egyszerűségű, cserébe nyíltan rosszindulatú műsor: adott négy, már első blikkre sem sziklaszilárd kapcsolatban élő páros, akiket elreptetnek egy mesés, thaiföldi szigetre, szétválasztanak egymástól, majd körbevesznek egy csapat mindenre elszánt, gyönyörű és/vagy kigyúrt szinglivel, luxushelyszínekkel és végtelen alkohollal. A nagy kihívás, összegzi a műsorvezető – az első epizódban szokatlanul visszafogott Kasza Tibi –, hogy kibírja-e a kapcsolatuk a kísértés próbáját. Az éleslátó néző itt már sejtheti: erre kevés az esély. Így hát majd’ egy hónapnyi „játék” során követhetjük végig, hogy esik szét egymást elvileg szerető emberek párkapcsolata. Felemelő koncepció.
Ezzel azért valószínűleg a szereplők is tisztában vannak, adódik hát a kérdés, vajon mi vesz rá bárkit, hogy elmenjen kamerák előtt megcsalni a párját vagy végignézni annak hűtlenségét (vagy minimum azt, ahogy tíz másik férfi/nő nyomul rá).
A párok háttértörténete alapból sem túl biztató: egyikük, kissé nyakatekert logikával, egy megcsalás okozta sebet gyógyítana be itt, egy másik páros meg „se veled, se nélküled” románcát szeretné ezzel a rendhagyó módszerrel tisztába tenni (hogy vannak emberek, akik inkább egy hűtlenségre kihegyezett trash realitybe mennek el ezekkel a problémákkal, mint párterápiára, az önmagában is sokatmondó). Az egyik nő már menyasszony volt, amikor jelenlegi barátja elcsábította, de olyan pár is akad, melynek tagjai egy másik párkereső műsorban ismerkedtek össze.
Mivel maguk is szükségesnek érzik a magyarázkodást, a főszereplők olyan lehengerlő érveket sorakoztatnak fel a műsor mellett, mint hogy ingyen leány- és legénybúcsúként fogják fel a thaiföldi Ko Szamuj szigeten zajló forgatást a tervezett házasság előtt, vagy hogy így igyekeznek jobban megismerni egymást. Az első epizód amúgy is az ismerkedés jegyében telik – becsületes reality műsorhoz híven jórészt fürdőruhában. A párok találkoznak a 10–10 kísértővel; azokkal a versenyzőkkel, akiknek célja, hogy elcsábítsák valakinek a párját – ami megint csak nehezen marketingelhető ambíció.
Az egyetlen ember, aki kellemes szerepben érkezett a szigetre, Kasza Tibi: ő, láthatóan, élvezi is a helyzetet, bár – talán a nagy érzelmi viharokra készülve – a megszokottnál sokkal disztingváltabb stílusban lavírozik a drámai feszültségnek szánt, egyelőre inkább csak kellemetlen szituációk között. A többiek legfeljebb némi bulvárhírnevet remélhetnek.
A kísértők nyomban szimpatikus képet festenek magukról: fenyegetőznek („Készíthetitek a zsebkendőt, mert megérkeztem”) és azt bizonygatják, hogy a lassított felvételeken aprólékosan bemutatott, tökéletes testekben érző lelkek lapulnak. Igazi rendezői bravúr, ahogy az egyik teletetovált rosszfiú először elismeri, hogy titkos szenvedélye a költészet, majd mindjárt rímekbe is szedi bemutatkozását.
Az egyik hölgy azért behúzza a váratlant, amikor felfedi, hogy tulajdonképpen egy mélyen feminista műsorról van szó: ő ugyanis azért jött, hogy bebizonyítsa a párok nő tagjai számára, hogy ha a pasijukat ilyen könnyen el lehet csábítani, az nem érdemli meg őket.
Olyan természetes mondatok hangzanak el továbbá, mint hogy:
Minden viccen én nevetek a leghangosabban, akkor is, ha nem vicces, mert a férfiak ezt imádják. Így, hogy: hahaha!
A szekunder szégyenérzettől az egész műsor alatt nehéz szabadulni, amiben az sem segít, hogy tényleg ennyi a cselekmény: kapcsolatban élő férfiak és nők iszogatnak egy-egy medenceparton, szingli férfiakkal és nőkkel (na jó, később lesznek majd kötelező randevúk, és, ha hinni lehet a bevágásoknak, jó sok öltánc is). A TV2 nemrégi párkapcsolati reality-próbálkozásai, mint a Money or Love – Fogadj a szerelemre, ahol a pénz és a friss szerelem között kellett választani a játékosoknak vagy a Power of Love – A szerelem ereje, ahol egyszerűen a bent maradásért és a párkeresésért zajlott a verseny, úgy tudták hozni a kibontakozó kapcsolatok körüli, drámai elemeket, hogy közben a játékon is volt hangsúlyt, sőt néhol komplexebb, taktikázásnak is teret engedő szabályrendszer adta az alapot. Itt, ezzel szemben, egyszerűen emberek csalnak (majd) meg másik embereket. A Kísértés annyi pluszt visz a „játékba”, hogy egy-egy tábortüzes este alkalmával kontextusból kiragadott videóbejátszásokon megmutatja a szétválasztott pároknak, mit csinált a másik az elmúlt napokban.
Adott tehát egy valóságshow-léptékben is különösen kegyetlen alapfelállás, amelyben nyerni nem is igazán lehet és amit igyekeznek még tovább fokozni a mesterkélt beszólásokkal és manipulált felvételekkel. A szereplők, az extrém körülményeknek engedve, olyan gyorsasággal vágják sutba a taktikázást, hogy pislogni is alig van ideje a nézőnek. Jöhetnek is a mindenki számára megalázó helyzetek és könnyes összetörések a kamera előtt.
A műsor formátuma egyébként 2001-ben, Temptation Island címmel debütált az Egyesült Államokban, és rögtön erős ellenszenvet váltott ki, három évad után el is kaszálták. Ennek ellenére egy évadot nálunk is megélt, 2004-ben, akkor még az RTL-en. Hogy miért döntött úgy a TV2, hogy jó ötlet lehet most visszarángatni ezt a műsort a feledés jótékony homályából, rejtély.
Nem A Kísértés az első valóságshow, ami mások megalázó és traumatikus érzelmi helyzeteiből meg a nyílt szexualitásból csinál olcsó, szórakoztató műsort, és minden bizonnyal nem az utolsó. Az utóbbi években viszont már éppen úgy tűnt, hogy lassan a közönség is telítődött a trash-sel, és elindultunk az árnyalatnyit okosabb, komplexebb műsorok irányába.
A Kísértés részei szeptember 1-jétől, hétköznap esténként láthatók, a TV2-n.
