Ötvenöt éve ezen napon, délután öt órakor egy betheli tehénfarmon zenélni kezdtek, ezzel kezdetét is vette minden idők legismertebb fesztiválja, igaz, erről azon az augusztus 15-i napon még senki sem tudott. Woodstockra nagyjából ötvenezer ember vártak, végül ennek a tízszerese jött el, mégsem alakult ki sem káosz, sem pánik. A fesztivál nemes egyszerűséggel hozta, amit a plakátján ígért – „három nap béke és zene:” a fesztiválon Jimi Hendrixtől kezdve Janis Joplinon és a Who-n át a Jefferson Airplane-ig mindenki fellépett.
A szlogen második fele is bejött annak ellenére, hogy semmi sem predesztinálta erre a fesztivált, és olyan körülmények akadtak, amelyeknek ma már a töredéke is komoly lincshangulatot eredményezne: a félmilliós tömeg miatt a szervezés nem volt a helyzet magaslatán, a hangzással is voltak problémák, egy idő után már a beengedést sem tudták menedzselni, ezért ingyenessé tették a belépést, ráadásul az eső is ömlött, gigantikus sártengerré változtatva a fesztivált. A tömeg azonban boldog és békés maradt, amelyet illik annak a prózai oknak betudni, hogy a hippikorszakban a lelazult fesztiválozók tudatosan keresték a boldog közösségformálás lehetőségét. Valójában azonban inkább az a praktikus ok játszott ebben közre, hogy a rendőrség engedélyezte a droghasználatot, a pszichedelikus kábítószerek pedig megtették hatásukat, rendbontás nélkül, boldog mámorban zajlott le a háromnapos fesztivál.
A zenetörténeti mérföldkő ötvenedik évfordulóján bővebben is írtunk Woodstock múltjáról, jelenéről és jelentőségéről: