A napokban kezdem teljesíteni idei nagy vállalásom: végigjárom Petőfi Sándor 1845-ös felvidéki útját. Ez a bizonyos út az alapja az Úti jegyzetek címen ismert művének – és én ugyanúgy jegyzetelni, naplót vezetni, írni fogok közben. 804 kilométer, gyalogosan 183 óra. Ifjú hősünk, a 22 éves Sándorka ezt nagyrészt gyalog teljesítette, bár bizonyos szakaszokon felvették egy-egy társzekérre
– írja a Facebookon Szálinger Balázs, József Attila-díjas költő, hozzátéve, hogy mivel nem tudja egyben végigjárni, mint Petőfi, ezért kéktúraszerűen, két-háromnapos szakaszokra osztja a túrát, újra és újra lakhelyéről, Keszthelyről utazva vissza, hogy folytassa, ahol félbehagyta. „Legtöbbször egyedül, olykor útitárssal, legtöbbször autóval megyek, de lesz, hogy gyalog”, az útvonal pedig ezeket a településeket öleli majd fel: Pest, Aszód, Kassa, Eperjes, Sáros vára, Lőcse, Késmárk, Igló, Veszverés, Rozsnyó, Pelsőc, Aggtelek, Rimaszombat, Gömör, Kisfalud, Várgede, salgói vár, somoskői vár, Fülek, Losonc, Balassagyarmat, Rétság, Vác, Pest.
Szálinger arról is ír, hogy egyelőre fogalma sincs, mi lesz ebből – „lehet útinapló, ami ütközteti az akkor leírtakat a ma látottakkal, lehet sima, szépen betördelt kesergős tisztulás, Sándorka útja apropó is lehet meg nyomasztó előzmény is, tele is lehet versjegyzetekkel, meg nem is” –, de úgy érzi, rossz nem sülhet ki belőle.
Azt viszont biztosra ígéri a szerző, hogy a jövő év első felében megjelenik az egyelőre címnélküli szöveg, méghozzá magánkiadásban, amit már most előrendelni is lehet.
A költővel készült korábbi interjúnkat itt olvashatják: