Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvének milánói bemutatóján az orosz konzulátus képviselője úgy fogalmazott: „A történelem átírásának és az Orosz Föderáció démonizálásának rossz vége lesz” – írja a HVG.
Polcz Alaine itthon 1991-ben megjelent megrázó életrajzi könyvében leírja, hogy a második világháborúban milyen borzalmakat követtek el a szovjet katonák a civil lakosság ellen, valamint azt is, hogy őt magát hogyan erőszakolták meg. Olaszországban idén adta ki a művet a magyar szerzőkre specializálódott milánói Anfora könyvkiadó, amely szerdán tartott bemutató eseményt a kiadóvezetővel, Szilágyi Mónikával és a fordítóval, Antonio D’Auriával.
Mikor a fordító a közönséghez fordult, hogy van-e kérdésük, az orosz konzulátus egy képviselője kért szót, azt mondta, az Orosz Föderáció nevében szeretné kommentálni a könyvet. „Olvastunk részleteket ebből a könyvből, és összeírtuk az észrevételeinket, elnézést az esetleges nyelvi tévedésekért” – mondta.
Sajnos ez a könyv nem tesz kísérletet arra, hogy az európai népek közötti barátságot megteremtse, hogy elmagyarázza a történések okát, és hogy megvédje a jelen és a jövő generációit a múlt hibáitól és a háborútól
– fogalmazott a fiatal orosz diplomata. Azt állította, hogy a könyv elfogult, előítéletes víziót teremt annak érdekében, hogy Oroszországot befeketítsék, és kötelességének érzi, hogy történelmi tényeket soroljon fel. Ezután az alábbiakat említette:
- felvetette, hogy miért csak a szovjetek által elkövetett erőszakról ír a könyv, mikor a felszabadításban a szovjetek oldalán románok is részt vettek;
- kijelentette, hogy a magyaroknak inkább hálásnak kellene lenniük a szovjeteknek, amiért felszabadították az országot a fasiszta agressziótól;
- kiemelte, hogy a háború szörnyű volt, és a civilek elleni erőszakot pedig semmi nem igazolja, majd felolvasta a magyar hatóságok által az elfoglalt szovjet területeken alkalmazott, és a zsidók elleni elnyomó intézkedéseket, valamint a szovjet területeken a magyarok által civilek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek, deportáltak (köztük gyerekek) számát;
- elmondta, hogy bár most a nyugati és amerikai politikusok szeretik hangoztatni, hogy az ukrán és az orosz két különböző nép lenne, a magyar felszabadításban a 2. és 3. ukrán front vett részt. Szerinte a Polcz Alaine által a könyvben idézett egyik mondat („dobre robota”) valójában ukránul van, de régen déli orosz dialektusnak számított, miközben a könyvben az oroszoknak tulajdonítják;
- felemlegette, hogy Magyarország a hitleri Németország hű szövetségese volt, amellyel tárgyalni sem lehetett, miközben a nemi erőszaktevőket a szovjet hadseregben súlyosan megbüntették. (A könyvben Polcz Alaine maga is felidézi, hogy a szembesítéskor lényegében megmentette az őt megerőszakoló katona életét azzal, hogy nem vallott ellene.)
Nem vagyunk ez ellen a könyv ellen, de önmagában, a történelmi tényektől elválasztva sajnos csúnya képet fest Oroszországról és az orosz történelemről, és valószínűtlen, hogy ez hozzájáruljon az európai népek közötti barátság fejlődéséhez.
– zárta a beszédét.
„Nekem úgy tűnik, hogy ez a könyv meglehetősen békés, amellett, hogy egy feminista könyv” – mondta válaszul a kiadó vezetője, Szilágyi Mónika, és csatlakozott hozzá a fordító Antonio d’Aura is, aki kiemelte, hogy a könyv egy fejezetében a szerző maga is azt írja, hogy a szovjetek szabadságot akartak, nem vádolja a szovjet katonákat, és nem is támadja az ő történelmi felszabadító szerepüket.
A fordító hozzátette, hogy az eredetileg 1991-ben megjelent könyvet aztán 1998-ban Oroszországban is kiadták, és a fordító (Jurij Guszev) a könyv utószavában bocsánatot kért Polcz Alaine-től. Ezt az utószót egyébként átvették most az olasz kiadásban is. Azt is elmondta, nagyon érdekes volna tudni, hogy az orosz kiadás megjelenésekor a sajtó hogyan fogadta a könyvet, de abban egészen biztos, hogy – ellentétben azzal, amit a diplomata állít – Oroszországot ez a könyv nem démonizálja, de még az orosz katonát sem.
Arról, hogy a katona milyen nyelven beszélt, Antonio d’Aura és a kiadó vezetője elmondja, mivel Polcz a regényben írja le, hogy ő akkor még nem tudott jól oroszul, a fordító maga írta bele egy lábjegyzetbe, hogy Polcz helytelen oroszsággal írja a szavakat, amiket visszaidéz. „Észre is vettük, hogy azok a szavak nem orosz szavak, és ezt oda is írtuk lábjegyzetben” – tette hozzá Szilágyi Mónika.
Ennek bizonyítására Antonio d’Aura felolvasta a könyvből azt a részt, ahol a kolozsvári magyarok az oroszokra a románokkal szembeni biztonságuk garanciájaként tekintenek, ennek nyomán a konzulátusi munkatárs maga is elismerte, hogy ott pozitív színben vannak feltüntetve az oroszok.
