Az Orbán–Erdoğan-szövetség személyi biztosítékaként emlegetett török milliárdoshoz, Adnan Polathoz kötődő Polat Group tulajdonába került nemrég a Dohány utcai zsinagógával szomszédos Dohány utca 10., illetve a Síp utca 8. és 10. alkotta ingatlanhármas, ahol különböző, egymást követő vállalkozók már két évtizede luxuslakásokat, illetve egy üzletekkel teli passzázst kívánnak létrehozni, egyelőre siker nélkül – írja a 444.
A 25214 négyzetméteres terület 18,5 millió eurós, azaz 7,2 milliárd forintos vételárat a vevő két részletben fizeti majd ki – derül ki a hírt bejelentő All Iron közleményéből – előbb egy, a jelenleg még tulajdonos spanyol ingatlanbefektető, illetve a vevő török fél által 50-50 százalékban tulajdonolt céget hoznak létre, amibe az egyik oldal magát az ingatlant, a másik pedig 4,5 millió eurót (1,76 milliárd forintot) ad, a hátralévő 14 milliót pedig a Polat Group a tervek szerint három éven belül fogja kifizetni.
A rövidesen a három ház tulajdonosává váló Adnan Polat neve az elmúlt években számtalanszor tűnt fel a lapokban: hozzá kötődik például a Közvágóhíd megmaradásra érdemes épületegyüttesének előbb kis híján teljes eltüntetését, majd egy új városrészt hozó City Pearl-projekt (erről korábban számtalanszor írtunk), illetve az újlipótvárosi Duna Pearl, de a hazai napenergia-biznisz számos cégét is ő tartja kézben. Az állam által a piacszerzésben is segített milliárdos – aki az ankarai magyar nagykövetség épületének kivitelezését is végzi – néhány családtagja 2020-ban egyébként magyar állampolgárságot kapott, 2017-ben pedig ő volt az az oligarcha, akinek a miniszterelnök magánprogramként bemutatta a felcsúti Pancho Arénát, illetve magát a települést.
A most gazdát váltó épületekkel 2021 őszén hosszú cikkben foglalkoztunk: akkor rávilágítottunk arra, hogy azokat a kétezres évek hajnalán a korábban a Mazsihisz és a BZSH elnöki székét is elfoglaló, több mint három évtizede a Frankel Leó úti zsinagóga elnökeként is aktív Tordai Péter vásárolta meg, majd – műemléki védettségük ellenére – jórészt lebontatta azokat, hogy egy 33 millió eurós (akkori árfolyamon 8,6 milliárd forintos) projekt keretében
A projektet végül az éppen kitört világválság állította meg, a kár azonban ettől még nem lett kisebb, hiszen a Síp utcai házakat csak a szerencse tartja egyben, a Dohány utcai kapu mögött pedig három évvel ezelőttig fizetős autóparkoló működött. A helyzet 2021-ben aztán megváltozni látszott, hiszen korábbi írásunk szerint mostanra már egy négy pinceszinttel rendelkező, 291 szobás luxusszállodát, valamint wellness-központot kellene látnunk a területen. A munkálatok végül sosem indultak el.
Cikkünkben a három ház történetét is részletesen bemutattuk – ebből kiderül, hogy mindegyikük fontos szerepet töltött be a magyarországi zsidóság történetében, hiszen a Dohány utca 10. az elsők közt volt, amit a zsidók ingatlanbirtoklását lehetővé tévő 1840-es törvény után egy izraelita nevére írattak, bár a bornagykereskedő Kassowitz Hirsch Jakab akkor már négy éve kézben tartotta a földdarabot.
A telken végül 1844-1845-ben, Hild József tervei szerint született lakóház, amit 1870-ben Hild Károly fejelt meg újabb szinttel. A később világhírű fotóssá és filmessé vált Lóránt Istvánnak (Stefan Lorant, 1901–1998), illetve Róth Miksa első önálló műhelyének (1885–1891) is otthont adó házat 1911-ben aztán a szomszédban építkező sajtócézár, Tolnai Simon vásárolta meg, aki lebontásban gondolkodott, a Corvin Áruházat is jegyző Reiss Zoltán 1928-ban publikált tervei azonban sosem váltak valósággá, hiszen a trianoni döntést követően nehézségekkel küzdő Magyarországra rövidesen lesújtott a nagy gazdasági világválság. Az épület végül állva maradt, sőt, ma is őrzi a Hild-féle bővítés során született arcát.
A Síp utca 8. és 10. sorsa ennél sokkal szomorúbb: előbbi 1891-ben, Kreuczer Károly tervei nyomán jelent meg a szűk utcában, utóbbi pedig a zsinagóga egyik építésvezetője, a később Ybl Miklós munkáinak megszületésében kulcsszerepet vállaló Wechselmann Ignác tervei szerint 1866-ra született meg, majd a következő évtizedekben lassan egyre mélyebbre nyújtózott a tömbbelső felé. A Dohány utcai szomszédtól 1944-ben a gettó falával elvágott házak a kétezres évek közepéig jórészt még eredeti formában álltak, sőt, 2005-ben műemléki védettséget is kaptak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) azonban már túl későn lépett közbe: az erzsébetvárosi önkormányzat valamivel korábban kiadott egy építési engedélyt, ami a belső szárnyak lebontásával járt.
A Herzl Passage néven emlegetett terv részeként a Síp utcai házakat ezután három emelettel bővítették volna, a terület kiürített részeire pedig hét-, illetve nyolcemeletes – a zsinagóga távlati képébe belenyúló –, négy földalatti szintet rejtő luxuslakóházakat álmodtak meg, az átjáróban kávézókkal, a zsidósághoz kötődő tárgyakat árusító boltokkal, sőt, a nyolcvan évvel ezelőttig létező, a Zsinagóga felé nyíló kiskaput is vissza akarták helyezni:
Mindebből aztán nem lett semmi, pedig a budapesti Korényi és Társai Építésziroda, illetve a spanyol DNA közös tervéve kapcsolatban a beruházó Tordai és Társai Kft. – amit akkor már egy éve egy frissen alapított, Tordaihoz nem kötődő cég tartott kézben – azt ígérte, hogy „a műemlékvédelem és a korszerűség ötvözetéből születő,” felsőkategóriás lakások építése 2008. márciusában, 30–40 százaléknyi saját forrásból, illetve a KDB Bank hiteléből indult el, az átadást pedig előbb 2009. március 15-re ígérték.
A Mazsihisz élén Tordait váltó Feldmájer Péter heves tiltakozása helyett végül a válság állította le a munkákat, a következő évtizedben számos tulajdonosváltást megélt házak sorsáról pedig 2021 júniusáig semmit sem lehetett tudni. Ekkor aztán hirtelen engedélyig jutott egy újabb ambiciózus terv, ami szintén négy földalatti szinttel rendelkező, 291 szobás luxushotelről álmodott.
A munkálatok során a terület Dohány utca felé mutatott képe nem ment volna át semmiféle változáson – a kormányhivatal vonatkozó határozatában foglaltak szerint ugyanis teljesen helyre kellett állítani a kritikus állapotban lévő, több helyen már leszakadt födémmel rendelkező épületet –, így a tetőszerkezet cseréje, a kovácsoltvas díszek restaurálása, valamint a homlokzatok restaurálása valóban nívós épületet adhatott volna vissza a városnak.
A Síp utcában sokkal bonyolultabb helyzet várt a befektetőre – a tetőszerkezet, illetve az udvari szárnyak 2007-es eltűnése óta az öntöttvas korlátok, illetve a bejárat mögötti terrazzo-burkolatok is kámforrá váltak, megmaradt azonban a sokszor magyar márványként emlegetett tardosi vörös mészkőből készült lépcső, amit a kapualjjal, illetve az utcai homlokzattal együtt akartak felújítani, mégpedig a következő képeken látható módon:
A mostani tulajdonosváltás során felmerül a kérdés, hogy a Polat és a spanyol fél által kézben tartott közös vállalat vajon a jövő évben lejáró építési engedélyben foglaltak szerint kezdi majd meg a munkákat, vagy a török milliárdos új terveket készíttet a házak revitalizálására. Erről egyelőre természetesen még semmit sem tudni, a fejleményekről azonban természetesen beszámolunk majd.
