Nevezhetjük Kevin Costnert levitézlett filmsztárnak. Ráfoghatjuk, hogy ódivatú rendező, vagy hogy színészkedni leginkább már csak sorozatokba hívják. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy ne volna kitartó.
Horizont című filmjén a nyolcvanas években kezdett el dolgozni. Costner csillaga akkoriban magasan állt Hollywoodban. Sikerre vitt gengszterfilmet, thrillert és nem is egy, hanem rögtön kettő baseballról szóló produkciót. (Heves kocsmai vita, amit csak a legjobb barátainkkal folytatunk: melyik a jobb, a Baseball bikák, vagy a Baseball álmok?) A rendezést is ki akarta próbálni, így jött a képbe a Horizont. Jött és ment, mert a Disney nem adott rá pénzt. Costner viszont le tudott forgatni helyette egy másik westernfilmet, a Farkasokkal táncolót. Hét Oscar-díjat nyert vele, helyreállítva a nagy múltú műfaj megtépázott renoméját. A pálya csúcsán – ez egy későbbi Costner-film címe, de a sztár addigra már pontosan tudta, milyen ott lenni.
2024-ben Kevin Costner a hetvenedik évében jár, és megint westernfilmet forgat. Mármint még mindig westernt forgat, ugyanazt, amelynek a nyolcvanas évek végén már majdnem nekiállt. Az Egy amerikai eposz alcímet viselő Horizont olyan hosszú, hogy az sem lepne meg bennünket, ha Costner tényleg minden évben hozzáforgatott volna valamicskét az eltelt emberöltőnyi időben. Valójában viszont csak 2022-ben jutott el odáig, miután a Yellowstone című westernsorozattal elég pénzt keresett, hogy a hosszú tervezgetés és a forgatókönyv évtizedes polírozása után végre beállhasson a kamera mögé és elé, egyszerre, ahogy szokta.
Nem tudni pontosan, Costner mekkora összeget áldozott a magánvagyonából a Horizontra. Becslések szerint nagyjából húszmillió dollárt, aminek a nagy része a saját, fel nem vett rendezői és színészi fizetése. Közben kiderült, hogy egyetlen Horizont nem lesz elég neki. Kettőt máris befejezett, de négyet tervez összesen. A harmadik forgatásáról utazott Cannes-ba, és a versenyen kívül vetített, önmagában is háromórás első rész sajtótájékoztatóján elmondta, mennyire fontos neki, hogy a Horizontot a filmeket ünneplő fesztiválközönség előtt képviselhesse. Pláne, hogy amíg a Farkasokkal táncolót annak idején amerikai stúdió finanszírozta, a Horizont költségvetésébe először nemzetközi befektető szállt be.
Őszintén szólva megértünk minden producert, aki köszönte szépen, de nem kért Kevin Costner nagyszabású víziójából. A Yellowstone tényleg váratlanul sikeres lett a tévében, de nagyon nehéz ma meggyőzni a filmes pénzosztókat, legyenek azok régi stúdiók vagy alkalmi befektetők, hogy tetemes összeget áldozzanak moziwesternre. A Horizont kész változata sem győzné meg őket, mert ilyen nagyszabású jelenetekkel – a kisváros porig égetésével vagy a rajtaütéssel az indiánok táborán – már a tévésorozatok és a streamingprodukciók is elő tudnak állni.
Mégis úgy érezzük, a Horizont moziba való. Nemcsak azért, mert szívünk szerint minden filmmel ott találkoznánk először, hanem azért, mert van valami alapvető hasonlóság a sötét moziterem és a vadnyugati határvidék között. Mindkettő megbűvöl és magához csábít, holott nem tudhatjuk, az ismeretlenen túl borzalmak vagy csodák várnak.
Costner jelzi, tudatában van annak, hogy ez a mítosz nem más, mint tákolmány, hamis és pusztító ígéret. De azt is tudja, hogy éppen emiatt a mai és a holnapi világban nem nagyon lehet már többször elmesélni ezt a történetet, pedig még akadna, aki kíváncsi rá. Costner mesélőkedve győz, ez nem is kérdés.
A Horizont totális western, egyrészt abban az értelemben, hogy magába sűríti a műfaj számos történettípusát. Több szálon futó tablóján hol egy lovassági western jelenetei peregnek – a polgárháborús időkben kezdődik a cselekmény –, hol a telepesek napi gondja-baja kerül előtérbe, majd a bosszú- és a banditawestern jellegzetes konfliktusai következnek. A szálak egyelőre nem érnek össze, a szereplők a Mojave-sivatagon, Montanán és Wyomingon is keresztül-kasul bandukolnak vagy lövöldöznek. Maga Costner egyébként egy Hayes nevű lókereskedőt és alkalmi banditát játszik, akinek szárnyai alá kell vennie egy menekülő prostituáltat és a nő gondjaira bízott kisgyereket.
Ám a Horizont átfogó jellege egy másik szempontból is érvényesül.
Egy másik jelenetben egy özvegyasszony igazgatja a ruháját, mielőtt összetalálkozna a katonatiszttel, akinek az oldalán, azt reméli, újra megtalálhatja a boldogságot. Nincsen egyértelmű főszereplő, minden szálnak megvannak a maga főalakjai. Híresebb színészek is feltűnnek a filmben, mint Sam Worthington, Sienna Miller és Luke Wilson, de ez majdnem mindegy. Egyik hős sincs biztonságban, a vadnyugaton bármikor elviheti őket valamilyen betegség, rajtuk üthetnek az indiánok vagy a fehér banditák. A western az a műfaj, amely a leghívebben mutatja be, mennyire törékeny is a civilizáció.
Kevin Costnert a Farkasokkal táncoló idején azért ünnepelték, mert megmutatta az amerikai őslakosok hétköznapi életét is, és nem mellékesen indián színészekre bízta az indián szerepeket. A western történetében ez sokáig másképp volt. A Horizont első részében még nem szán különösebben nagy szerepet indiánoknak – főleg apacsok tűnnek fel, és mi tagadás, ők elég gonosznak látszanak –, de Costner a sajtótájékoztatón megígérte, hogy a negyedik részben övék lesz a főszerep. Már ha eljut odáig, és nem viszi el az összes házát a bank, mert az egyikre már így is jelzáloghitelt vett fel.
Úgyhogy egyelőre érjük be a Horizont első részével, ezzel a tévésorozatnak látszó, de szerencsénkre mégis moziban vetített szuperwesternnel. Nem látjuk a történet végét, az is lehet, hogy az egész unalomba és poros szürkeségbe fullad. Az első film legelső beállítása viszont biztosan meggyőző: a szikes föld egy darabkáját látjuk, amibe valaki karót ver. Ott épül majd a ház, a város, az ország. Ott válhat valóra megint, egyszer, a nagy álom.
Horizont: Egy amerikai eposz, 1. rész (Horizon: An American Saga, Part 1), 2024, 181 perc. 24.hu: 8/10. A filmet a cannes-i filmfesztiválon láttuk, Magyarországon június 27-től vetítik a mozik.
