Kultúra

Geszti Péter: Ha nem politikai szempontok alapján osztana pénzt a Filmintézet, nekem akkor is a sor végére kellene beállnom

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
Májusban hatvanéves lett Geszti Péter, de nem áll le egy percre sem. Műsort vezet, ami nem hiányzott neki, de szereti, mert kíváncsi rá, mások hogyan kezelik a sikerfüggőségüket, és hogyan tudnak normálisan felnőttek lenni. Az államilag támogatott filmiparból pont úgy szorult ki, mint a közmédiából, pedig lett volna ötlete a Petőfi-filmhez: „Azt a hétmilliárd forintot, amit a Most vagy soha! alkotói kaptak, szétosztottam volna hétszer egymilliárdra hét filmkészítő részére úgy, hogy megversenyeztetjük előtte a forgatókönyveket. Lett volna hét filmünk, amiből három rohadt jó, kettő oké és kettő vitás.” Magyar és dakota közmondásokról, toxikus bullshitről, az Adom a napom-ról és a huszonöt éves Kalózokról beszélgettünk.

Mégis, mi mást lehetne először megkérdezni az Adom a napom házigazdájától, mint hogy mivel telt a napja az interjúnk előtt?

Elég sokáig aludtam, mert előző éjjel hajnali háromig voltam fenn. Egy videósorozatot vágunk a jövő év eleji Aréna-koncertemhez, és nagyon sok munka van vele. Ma napközben néznem kellett az Adom a napom streamközvetítését az nlc.hu-n: mivel telik a vendég napja? Ma Ábel Anita a vendég, sokszor belenéztem, mi történik vele éppen. Ebéd előtt lementem tornázni, ez néhány éve már napi rutinná vált. Váltottam pár szót a gyerekeimmel – már amikor hajlandóak voltak szóba állni velem, mert iszonyatosan el vannak foglalva a tavaszi szünetben, nem bírják kiemelni a fejüket a mobiltelefonjukból. Végül elmentem a feleségemmel az édesanyám lakásába, amit egy kicsit rendbe kell hozni. Onnan jövök ide.

Mennyire hiányzott a napi szintű felkészülés és forgatás, amivel a műsor jár?

Egyáltalán nem hiányzott. A fő boldogító tevékenységem most már két éve, amióta nem foglalkozom a marketingügynökségünkkel, hogy alkotói projektekben veszek részt. Kreatív producere leszek egy induló sorozatnak, menedzselem a nagyobb koncertjeimet, és most kijön egy új dalom – egy meglepő duett Péterfy Borival –, amelynek a videoklipjén dolgozni kell. A születésnapomon végig forgatni fogok. Ezen kívül hosszú évek óta van egy tervünk Dés Lászlóval: szeretnénk készíteni Petőfiről egy operai méretű, zenés darabot, ami szerintünk egy izgalmasabb és a valósághoz közelebb álló Petőfit mutat, mint akit eddig lehetett látni a feldolgozásokban. Úgy tűnik, most ezzel a munkával is tudunk haladni. És néha egy-egy dalszövegsort beleírok a laptopomon megnyitott tizenöt dokumentum közül valamelyikbe.

Nem úgy hangzik, mintha ebből hiányozna az Adom a napom.

Én jól megvagyok akkor is, ha nincs tévézés. Hozzászoktam már, és a rutint erősítette az is, hogy ki vagyok tiltva a közszolgálati médiumokból. Ahhoz az »elitklubhoz« tartozom, amelyik kénytelen a saját teljesítményéből megélni, és ez erősíti a versenyszellemét.

Az Adom a napomat viszont szeretem csinálni, még akkor is, ha elvben nem fér bele a napomba. Egyrészt ez bizonyos értelemben luxustermék: a Viasat3 egy kereskedelmi csatorna, mégis hajlandó kísérletezni, és értékalapú műsort képernyőre engedni. Másrészt remek a stáb, és élvezem a találkozásokat a vendégekkel. Van róluk valami előképem, ami általában közepesen pontatlan, de egészen más szemtől szemben ülni velük. Nagy tanulság számomra, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága az életében, amit meg kell próbálnunk megérteni. A vendégek kilencven százalékával találkoztam korábban is, ismerem őket, menet közben mégis kiderül, hogy nem tudok róluk eleget. Érdekes észrevenni, mennyi azonosság van mindannyiunk életében, ugyanazok a tragédiák és komédiák játszódnak le. Másrészt az is érdekes, hogyan reagálnak ezek az emberek a sorsfordulókra.

Szajki Bálint / 24.hu

Gryllus Dorkának mondta, hogy álságosan csak a női előadóktól, színészektől szokták megkérdezni: hogyan lehet összeegyeztetni a karriert a családdal? Ne legyünk álságosak, öntől is megkérdezem.

Néha jobban, néha rosszabbul. Nem vagyok ezzel elégedett, mint ahogy a vendégeim közül sem volt az szinte senki. Aki olyan hivatásban éli az életét, amelyben saját magára kell koncentrálnia – legyen az film, színház vagy média –, addiktív viszonyban van a sikerrel és a saját személyével, személyiségével. Szerencsés, akinek stabil családja van, olyan párja, aki visszarángatja a valóságba.

Rengeteg tündérmesét szoktak elregélni a hírességek arról, milyen jó kis családi életük van, de ezek általában nem igazak. Sok lustaság, sok oda nem figyelés van ebben.

Magunkról azt gondolom, megtaláltuk az egyensúlyt a nyilvános és a privát élet között, a gyerekeink nem szenvednek nagy hiányt semmiben, a jelenlétünkkel kapcsolatban sem. De biztos, hogy ezen is lehetne javítani.

Változunk. Csatlakozz hozzánk!
Regisztrált olvasóink mostantól exkluzív hírleveleket, cikkeket olvashatnak, mint ez is. És ez csak a kezdet. Lépj be az olvasáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik