Meglepően nagy port kavart, hogy kirúgták az egyébként viszonylag sikeresen rebootolt Sikoly-sorozat legutóbbi filmjének főszereplőjét, Melissa Barrerát. Egy közepesen ismert színész menesztése önmagában nem lett volna olyan jelentőségű hír, hogy kész tömeg hördüljön fel rajta, ám a mexikói származású színésznő olyan időszakban és olyan témában posztolt, ami jelenleg az egyik legkényesebb téma nemcsak a világban, de jól érzékelhetően Hollywoodban is.
De a Sikolyt gyártó Spyglass szinte azonnali hatállyal kirúgta a már a következő Sikoly-filmre is szerződtetett színésznőt. Az indoklás: a cégnél zérótolerancia van érvényben „az antiszemitizmussal vagy a gyűlöletkeltés bármilyen formájával, beleértve a népirtással, etnikai tisztogatással, a holokauszt torzításával vagy bármivel kapcsolatban, ami kirívóan átlépi a gyűlöletbeszéd határát”.
Közösségekben hiszek, nem a vezetőikben, és abban, hogy egyetlen irányító testület sem állhat kritikán felül. Minden nap azért imádkozom, hogy ne legyen több haláleset és erőszak, hogy megvalósuljon a békés egymás mellett létezés. Továbbra is kiállok azok mellett, akik a legjobban rászorulnak, és szószólója leszek a békének, biztonságnak, emberi jogoknak és a szabadságnak. A hallgatás részemről nem opció
– reagált kirúgásának hírére a színésznő.
A menesztése lendületet adott egy egyébként is készülő lavinának: több mint 1300 művész írta alá azt a petíciót, amelyben elítélik a cenzúrát és a véleménynyilvánítás korlátozását.
„A nyugati országok számos kulturális intézménye messze nem támogatja az erőszak megszüntetésére irányuló felhívásainkat, inkább módszeresen elnyomja, elhallgattatja és megbélyegzi a palesztin hangokat, nézőpontokat. Ez magába foglalja azon művészek megcélzását és megélhetésük veszélyeztetését, akik nyíltan kifejezik szolidaritásukat a palesztinokkal szemben, de előadások, vetítések, beszélgetések, kiállítások és könyvbemutatók lemondását is. E nyomás ellenére a művészek ezrei hallgatnak lelkiismeretükre, és továbbra is kiállnak. Az Emberi Jogi Törvényben és az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített véleménynyilvánítás szabadsága a kreatív létünk gerince és a demokrácia alapvető eleme” – írták a nyílt levélben, amelyet többek közt Olivia Colman és Harriet Walter is aláírt.
És míg Barrera nem éppen nevezhető A-listás sztárnak – legismertebb szerepét a már említett horrorban játszotta –, bebizonyosodott, hogy ezen a téren az Oscar-díjas legendák számára sincs könyörület: Susan Sarandont saját ügynöksége rúgta ki. A színésznő több palesztinpárti tüntetésen részt vett New Yorkban, többször beszédet is mondott, az egyiken azonban olyan mondatok hagyták el az száját, ami miatt az UTA megvált tőle.
Sokan félnek most zsidónak lenni, ők most belekóstolnak abba, milyen érzés muszlimnak lenni ebben az országban
– hangzott el Sarandontól. Az Oscar-díjas színésznő azzal sem lett túl népszerű, hogy az X-en megosztott egy posztot, amelyben Roger Waters Uruguayban szólalt fel az „izraeli népirtás” ellen. A Pink Floyd legendájához az utóbbi években több antiszemita megnyilvánulás is köthető, ebből a szempontból jelzésértéke van annak, ha valaki Rogerstől idéz.
Maha Dakhil, az egyik vezető hollywoodi tehetséggondozó ügynökség, a CAA topügynöke is rendkívül nehéz helyzetbe hozta magát egyik posztjával. Egy palesztinpárti oldal nyilatkozatát osztotta meg, annak is egy mondatát ragadta ki: „Most tudjuk meg mind, kik támogatják a népirtást.” Később egy újabb posztban arról írt, hogy szerinte egy népirtás végignézésénél csak az rosszabb, ha tagadják a genocídiumot. Az elismert szakember később komoly nyomás alá került: kis híján kirúgták a cégtől, mivel a cégen belül rengetegen vádolták antiszemitizmussal.
Az ügy komolyságát jól mutatja, hogy a tápláléklánc csúcsáról is simán kirúgnak bárkit, hiába számít a Madonnát is ügyfelei közt tudó Dakhil az egyik legmenőbb névnek. Azt, hogy nem vált munkanélkülivé, annak köszönheti, hogy egy másik fontos ügyfele sietett a megmentésére: a Variety szerint Tom Cruise volt az, aki közbelépett – leült beszélni Dakhillal és a főnökeivel is, és bár a pontos részletek nyilván sosem derülnek ki, az biztos, hogy az ügynök törölte posztjait, és érzelmes közleményben kért bocsánatot. Utóbbiban azt írta: a zsidó barátai és kollégái edukálták őt a témában, így már látja, mi volt a gond a posztjaival. A vezeklés bejött, megtarthatta az állását. Dakhil maradt, más ment: az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Aaron Sorkin azért hagyta ott a CAA-t és igazolt a rivális ügynökséghez, a WME-hez, hogy így nyilvánítson véleményt. „Maha nem antiszemita, csak téved” – állt a nyilatkozatában.
De nem csak posztokkal lehet népharagot generálni, hanem a hallgatással is. Alig ért véget öt hónap után Hollywood egyik legnagyobb sztrájkja, a forgatókönyvírókat tömörítő WGA újabb botrányba keveredett: amiatt érte komoly kritika a céhet, mert nem adott ki közleményt a háborúval kapcsolatban. Jól mutatja a helyzet kiélezettségét, hogy már a hallgatás sem opció, főleg akkor, ha más szakszervezetek – mint amilyen a színészeket tömörítő SAG-AFTRA –, stúdiók és egyéb filmipari szerveződések az október 7-i mészárlás után azonnal kiadták közleményeiket, amelyben elítélték a terroristák tetteit és az erőszakot. Ebből a szempontból a WGA hosszú hallgatása valóban látványos volt, a céh több tagja nyílt levélben bírálta a szakszervezetet a hallgatásért. Végül több mint két héttel később az egyre növekvő nyomás hatására adta ki a WGA is saját közleményét, amely mintha csak olaj lett volna a tűzre: a BBC véleménycikkében azt írták, hogy a megkésett és hányaveti közleménynél még az is jobb lett volna, ha inkább csendben maradnak. A WGA-t amiatt is érte ilyen mértékű össztűz, mert a céh korábban nagyon határozottan állást formált az olyan ügyekben, mint a Black Lives Matter-mozgalom vagy az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlése.
Bár a céh bocsánatot kért, kézzel fogható indokot nem adott a késlekedésre. Egy email kiszivárgásával mégis kiderültek részletek: a WGA nyugati divíziójának elnöke, Meredith Stiehm levélben magyarázta a hallgatást. A levél szerint a vezetőség képtelen volt konszenzusra jutni azzal kapcsolatban, miként reagáljanak egy ilyen jellegű, folyamatban levő konfliktusra. Ez az információ ismét felkorbácsolta az indulatokat: Marc Guggenheim showrunner úgy fogalmazott, huszonhárom éves tagsága alatt még sosem csalódott ekkorát a céhben. „Ha nincs konszenzus a terrorizmus elítélését illetően, akkor hogyan érthetnének egyet bármi mással kapcsolatban? – nyilatkozta.
Nagyon úgy fest tehát, hogy a Hamász nemcsak valódi, fegyverekkel vívott háborút robbantott ki, hanem közvetve egy másik konfliktust, amelyet a világ másik felén közleményekkel, petíciókkal, nyílt levelekkel és X-posztokkal vívnak. A nagy intézményektől elvárt, hogy tegyék nyilvánossá álláspontjukat (amely lehetőleg az legyen, hogy kiállnak Izrael mellett), és közben a színészek és ismert személyiségek is hasonló nyomás alá kerülhetnek, legalábbis ez derült ki egy újabb petícióból, amely a céheken (a WGA, a SAG-AFTRA és a rendezőket tömörítő DGA-n) belül körözött. Ebben az azzal kapcsolatos aggályaikat osztották meg a tagok, miszerint „komoly nyomásgyakorlás alá kerültek bizonyos magas rangú tagok annak érdekében, hogy adjanak ki Izraelt támogató közleményeket”.
Jelenleg Hollywoodban mindenki azon van, hogy kitalálják, miként bánjanak ezzel a témával. Hihetetlenül nehéz kérdés ez, mert az emberek nagy része támogatni akarja Izraelt, de közben elborzasztja őket az ártatlan palesztinok lemészárlása
– nyilatkozta a témában a Los Angeles Timesnak Stephen Galloway, a Chapman University dékánja. És valóban: az ilyen jellegű közügyek mindig is felkorbácsolták Hollywoodot, ám ilyen mértékű kiélezettségre még nem sokszor volt példa. Ennek oka abban is keresendő, ami a dékán nyilatkozatából is kiviláglik: Hollywood mindig is nyíltan Izrael-szimpatizáns volt, ám mivel az izraeli konfliktus távolról sem fekete-fehér, a filmipar meglehetősen skizofrén helyzetbe került. Úgy tűnik, ha most valaki megszólal, az a baj, ha nem, akkor meg az, és szinte lehetetlenségnek tűnik úgy megnyilatkozni a témában, hogy azon ne háborodjon fel senki. Közben jól látszik: Sarandonék távolról sem a terroristákat éltetik vagy az erőszakot ünneplik, végső soron az ártatlanok lemészárlásával kapcsolatos aggályaiknak adnak hangot. A helyzet már túlmutat azon, hogy a közösségi oldalakon követeljék egy-egy sztár eltörlését: állásokba, filmszerepekbe és potenciálisan karrierekbe kerülhet egy-egy olyan poszt, amely nem a normatívnak kikiáltott álláspontot hangoztatja.
