Bár a briteknek vélhetően nem kell bemutatni Jill Dandót, a Netflixen debütáló háromrészes sorozat, a Jill Dando meggyilkolása hamar képbe hozza azt is, akinek esetleg nincs fogalma arról, ki is volt a 37 évesen meggyilkolt nő. A dokumentumsorozatban gyakran emlegetik őt a nép lányaként, akinek a története igazi sikersztori: egyszerű családból, egy tengerparti városból jutott a BBC-ig. Már egészen fiatalon a médiába készült, gyakornokként egy helyi újságnál dolgozott, majd a BBC devoni rádiójában lett hírolvasó, innen alig néhány év alatt jutott addig, hogy már a BBC képernyőjén olvassa a híreket Londonból.
Bob Wheaton, a BBC egyik producere és Dando későbbi párja szerint a fiatal tévés ösztönös tehetség volt, aki tökéletesen működött a kamerák előtt, és ez hamar be is bizonyosodott: a nézők megszerették a kellemes orgánumú nőt, rövid idő alatt az egyik legnépszerűbb tévéssé vált a szigetországban. A sorozat – ahogy akkoriban a közvélemény is – gyakran állítja párhuzamba Diana hercegnével, akinek a népszerűségével vetekedett Dandóé, sőt, a sorozat egy ponton még a tévés fordászát is bevonja a történetbe, aki elmondja: Dandónak volt meg hamarabb az a jellegzetes frizurája, amellyel aztán a walesi hercegné később ikonná vált.
Az, hogy egy egyszerű, vidéki lány olvassa a híreket vagy épp derűsen ajánlgat úti célokat, nagyon közel hozta a nézőkhöz Dandót. Népszerűségét tovább növelte, hogy ő lett az egyik műsorvezetője a britek körében rendkívül népszerű bűnügyi műsornak, a Crimewatch-nak, amelynek az volt a célja, hogy megoldatlan bűntényeket rekonstruáltak a lakosság segítségét kérve azok megoldásában. Dando 1995-től dolgozott itt, nyilván nem sejthette, hogy egyszer ő maga szerepel majd a műsorban megoldatlan gyilkossági ügyként.
Néha igen, de ezek nagyon ritka bűntények. Nem arról van szó, hogy sétálgatunk, és azt gondoljuk, hogy mi is így végezzük majd
– válaszolta egyszer arra a kérdésre, hogy nem fél-e az általa bemutatott kegyetlenségektől.
Dando népszerűsége csúcsán volt 1997-ben, ráadásul éppen akkor készült férjhez menni vőlegényéhez, Alan Farthinghoz – aki egyébként II. Erzsébet királynő nőgyógyásza volt, és Katalin hercegné gyermekeit is ő segítette világra. A tévés éppen a fulhami lakásához igyekezett 1999. április 26-án, amikor nem sokkal dél előtt egy ismeretlen tettes a háza előtt fejbelőtte. Dandót a kórházba szállítása után halottnak nyilvánították, gyilkosa után hajtóvadászat indult. Szemtanúk nem voltak, csupán arról érkezett beszámoló, hogy valaki egy női sikolyt hallott.
A tévés halála megrendítette a briteket, II. Erzsébettől kezdve Tony Blairig mindenki nyilvánosan fejezte ki részvétét Dando halála kapcsán, a rendőrség pedig láthatóan mindent megtett a gyilkos kézre kerítése érdekében, ám az ügy megoldatlansága azt mutatja, hogy kudarcot vallottak. A dokumentumsorozat elsősorban a rendőri munkára koncentrál, bőségesen szólaltat meg az ügyben érintett nyomozókat, akik amellett, hogy részletesen mesélnek az eljárásról, kicsit mintha magukat is mosdatnák.
Az ügy felgöngyölítése érdekében a szokásos protokollt követték, szemtanúkat kerestek és hallgattak ki, videófelvételeket kértek be, kihallgatták Dando összes ismerősét. A sors morbid iróniája, hogy a megoldást keresve azt a módszert is felhasználták, amelynek korábban Dando volt az egyik arca: a gyilkossági ügye bekerült a Crimewatch egyik epizódjába, ott kérték a lakosságot, hogy akinek van információja, jelentkezzen. A sorozatban megszólaló nyomozók szerint ez hiba volt, az ügy körüli hisztéria nem segítette, hanem inkább hátráltatta a nyomozást.
Ismerős tehette?
Dando ismeretségi körére azért is vetülhetett a gyanú, mivel a rendőrök elmélete szerint az elkövetőnek pontosan kellett tudnia, Dando hol tartózkodik – akkoriban ugyanis már a vőlegényénél élt, nem a fulhami lakásában, ahová nagyon ritkán ment csak vissza rövid időre –, ebből arra következtettek, hogy a gyilkos ismerhette Dando napirendjét.
- Rövid ideig a gyanú Dando egykori párjára, Wheatonra vetült, akinek a nő épp a halála előtt adott egy 35 ezer fontos kölcsönt, ám ezt az eshetőséget bizonyítékok hiányában elvetették, a férfi sosem volt gyanúsított.
- Wheatonhoz hasonlóan a rendőrök Dando ügynökét, Jon Rosemant is átvilágították. Ő egyrészt azért volt gyanús, mivel azon kevesek egyike volt, aki tudott a tévés aznapi úti céljáról, épp az általa faxolt papírokért ment Dando a házába. Emellett Roseman akkoriban épp egy bűnügyi regényt írt, amelyben kísértetiesen hasonló sztorit vetett papírra: egy ügynökről és annak meggyilkolt ügyfeleiről írt krimit. A kihallgatását követően azonban ő sem lett gyanúsított.
A szerb szál és a hazudós drogdíler
A rendőrség által sokáig legvalószínűbbként kezelt eshetőség gyökerei egészen a délszláv háborúig nyúltak vissza. Három nappal Dando halála előtt a NATO erői lebombázták a szerb tévé központját több civilt és újságírót megölve, ráadásul Dando a képernyőn nyíltan szolidaritást vállalt a koszovói menekültekkel. A gyilkosság másnapján egy névtelen hívás érkezett a BBC-hez, amelyben egy szerb akcentussal beszélő férfi annyit mondott, hogy mivel Blair lemészároltatott tizenhét szerb gyereket, ők is megölettek valakit. A hívást nem tudták lenyomozni, ám a rendőrséget komolyan elkezdte foglalkoztatni, hogy esetleg szerbek ölethették meg a tévést megtorlásként.
Konkrét nyom azonban nem volt. Felmerült, hogy a szerb kormány, az állam vagy akár egy öntörvényű hadúr rendelhette meg a gyilkosságot, esetleg egy dühös, Londonban élő szerb húzhatta meg a ravaszt önkényes bosszúként. Több jel is arra utalt: a halált okozó golyón olyan reszelésnyomokat találtak, amelyek a golyók szerb eredetét támasztották alá, ráadásul maga a gyilkosság is profi munkára vallott: Dandót hangtompítós fegyverrel lőtték fejbe, és a kitervelés is egy bérgyilkos precizitására utalt.
Egy ideig úgy tűnt, hogy új nyomon indulhatnak el az egyre tanácstalanabb nyomozók, ám végül kiderült, hogy egy hamis informátor vitte vakvágányra a nyomozást. A gyilkosságot követően egy Mr. James nevű férfi jelentkezett a rendőrségnél, aki azt állította, hogy egy drogbanda lehet a felelős Dando haláláért. A dokumentumsorozatban feltűnő nyomozó, Hamish Campbell elmondja, ő maga hallgatta ki a férfit, aki hiteles informátornak tűnt, később azonban kiderült, hogy Mr. James Dando halálát használta arra, hogy saját magát mentse, valójában a saját drogügyleteiből próbált kikecmeregni úgy, hogy rács mögé juttatja a riválisait.
A temetkezési vállalkozó és Freddie Mercury unokaöccse
Az ismerősök, a bűnszervezetek és a bosszúálló szerbek mellett felmerült annak a lehetősége is, hogy a látszat ellenére mégsem egy gondosan eltervezett és profin kivitelezett merényletről volt szó, hanem egy megszállott rajongóról, esetleg egy magányos őrültről, aki épp Dandót szemelte ki áldozatnak. Közülük is akadt néhány a rendőrség listáján.
Az „izzadó férfi” – csak így emlegették azt az alakot, akit több szemtanú is látott Dando lakásának közelében, ahogy egy buszmegállóba rohant, ahol izzadtan és láthatóan idegesen telefonált. E szál felgöngyölítésébe rendőri baki csúszott: mire odáig jutott a nyomozás, hogy elkérjék a buszokon található biztonsági kamerák felvételeit, azokat már törölte a rendszer. Az alakról fantomkép is készült, hamarosan jelentkezett is egy férfi, aki kísértetiesen hasonlított a képre. James Shackelton hihetetlenül bizarr szereplője volt a nyomozásnak: a kétméteres férfi temetkezési vállalkozóként halottaskocsival járt, koporsót tartott a lakásában, azt állította, hogy azért járt a környéken, mert fát gyűjtött a koporsókészítéshez, amikor egy férfi üldözőbe vette, ezért rohant izzadtan a buszmegállóhoz. Később kiderült, hogy egy notórius hazudozóval van dolguk a nyomozóknak, aki már korábban is megpróbált ily módon belefolyni gyilkossági ügyekbe. Végül kihúzták a gyanúsítottak listájáról.
Több mint egy évvel a gyilkosságot követően került a rendőrség látóterébe egy férfi, aki a közelben lakott, és több furcsa telefonhívást is lebonyolított többek közt egy taxitársasággal is, amelyben az iránt érdeklődött, hogy tudják-e igazolni az alibijét a gyilkosság idejére. A rendőrök így azonosították a magát Barry Bulsarának nevező férfit – nem véletlen a név, Freddie Mercury unokaöccsének adta ki magát. A valójában Barry George névre hallgató férfit korábban már letartóztattak nemi erőszak kísérlete és egy nő bántalmazása miatt. Őrizetbe vételét követően több képet is találtak a lakásában Dandóról, fegyverekkel kapcsolatos magazinokat, és egy fotót, amelyen ő szerepelt egy nagyon hasonló fegyverrel, mint amilyennel Dandót is megölték. Emellett több száz olyan előhívatlan képre is leltek, amelyeken titokban, nagyon gyakran hátulról lefotózott nők láthatók London utcáin. Maga George készítette a képeket, gyakran követte és zaklatta a fotókon szereplő nőket. Bár mindez összevetve önmagában is gyanús volt, olyan konkrét bizonyítékot azonban nem találtak, amely összekötötte volna őt a Dando-gyilkossággal. Ő maga következetesen tagadta a gyilkosságot, igaz, többször érték a kihallgatás során hazugságon. Áttörést akkor értek el a nyomozók, amikor az egyik kabátja zsebében egy apró lőporszemcsét találtak, és ez a meglehetősen sovány bizonyíték elég volt ahhoz, hogy George-ot bíróság elé állítsák és elítéljék a tévés meggyilkolásáért.
A sorozatban megszólal maga a férfi is, immár a rácsokon kívül: egy oknyomozónak köszönhetően nyolc év után szabadult, Raphael Lowe ugyanis a férfi testvérének kérésére újra nyomozni kezdett az ügyben, és egészen az FBI-ig ment szakmai tanácsért. Bostonban több szakértő is megerősítette, hogy egyetlen szemcsényi lőpormaradvány távolról sem elégséges bizonyíték, mivel nem igazolja, hogy valóban fegyver sült volna el a férfi közelében. A fejlemények kifejezetten kínos helyzetbe hozták a brit rendőröket, George-ot pedig bizonyítékok hiánya miatt kiengedték a börtönből, jelenleg Írországban él. A dokumentumsorozat legbizarrabb jeleneteit is ő szolgáltatja, és ugyan a gyilkosságért elítélt, majd kiengedett feltételezett elkövető szerepeltetése lehetett volna a sorozat legerősebb része, mintha George-ot inkább csak a szenzációhajhászat miatt tették volna ki a felvételeknek. A láthatóan zavartan viselkedő férfiról például hosszasan mutatnak egy interjún kívüli jelenetet, amelyben egy pohár tejet kér, majd megissza azt, egy ponton pedig a riportert kéri meg, hogy elmutogathassa rajta a gyilkosságot. Ezen kívül nem mond többet annál, mint amennyit már korábban is elmondtak róla a sorozatban.
Dando ügye lassan huszonöt éve megoldatlan, és láthatóan továbbra sincsen konszenzus abban, mi történhetett. Sokan továbbra is a szerb szálra esküsznek, míg Campbell szerint egyértelműen George a tettes, akit hiba volt kiengedni. A sorozat megszólaltat egy egykori börtönviselt rabot, a ma már újságíróként dolgozó Noel „Razor” Smith-t, aki több érdekes szempontra is rámutat. Megdöbbentő, mikor elmondja, a börtönben a rabok nagy része örömmel fogadta Dando halálát, mivel sokukat épp a tévés ténykedése miatt csuktak le. Még furcsább, mikor kiderül: egy újságíró kérésére igyekezett exkluzív interjút készíteni az ugyancsak abban a börtönben raboskodó George-dzsal, aki tagadta a gyilkosságot. Smith egyrészt bűnözői megérzéseire hagyatkozva is biztos benne, hogy nem a férfi a gyilkos, másrészt azt érezteti, hogy tudja, ki a tettes. Konkrét információk nélkül, ezekkel a sorokkal zárja a sorozatot:
A saját érdekemben erre nem válaszolnék. De akadnak feltételezések az alvilágban, ki tette, fogalmazzunk így. Nem az, akire gondol, és pláne nem Barry George. Egy bérgyilkos volt. Ha elmondanám, miért, rögtön tudná, ki tette
– mondja titokzatosan a férfi.
A Netflix dokumentumsorozatának nem titkolt célja az is, hogy huszonnégy év és megannyi zsákutca után újabb médiumhoz, a true crime-sorozatokhoz nyúljanak annak érdekében, hátha valaki elő tud állni új információval a gyilkossággal kapcsolatban. Legalábbis Nigel Dando, a tévés testvére többek közt ezért is adta jóváhagyását és arcát is a sorozathoz. Jelenleg ugyanis – ahogy az a sorozatban is elhangzik – vélhetően egyetlen vagy csak néhány ember tudja, ki ölte meg valójában Jill Dandót.
Jill Dando meggyilkolása (Who Killed Jill Dando?) 2023. A három epizód elérhető a Netflix kínálatában.
