Salman Rushdie-nak máig rémálmai vannak a tavaly augusztusi incidens óta, amikor egy előadásán egy késes támadó megsebesítette. Az író fizikailag is komoly sérüléseket szenvedett, ám ezek már nagyrészt helyrejöttek, mentálisan azonban megviselték a történtek. Az író a BBC-nek azt mondta:
Az emberi testnek elképesztő gyógyulási képességei vannak, így szerencsére ebben az értelemben jól vagyok. (…) A fizikai dolgok valójában többé-kevésbé rendben vannak, eltekintve attól, hogy elveszítettem az egyik szememet. Az érzelmi része az, amivel dolgozni kell. Nagyon jó terapeutám van, akinek rengeteg a dolga. Őrült álmaim vannak.
Kiemelte: a támadás hatására felismerte, mennyire szerencsés ember valójában. Beszélt arról is, hogy nagyon meghatotta az a sok szeretet, ami a történtek hatására körülvette. Mint mondja, egyelőre nem tudja eldönteni, hogy akar-e a bíróságon találkozni a támadójával, egy része kimondottan szeretne, egy másikat viszont teljességgel hidegen hagyja a dolog. Ugyanígy abban sem biztos, hogy részt vesz-e még valaha olyan nyilvános eseményen, ahová bárki eljöhet szemben a meghívásos vagy egyéb szempontból szigorúbb biztonsági előírásokkal működő eseményekkel.
Néhány héttel ezelőtt Rushdie bejelentette, könyvet ír a támadásról, a mostani interjúban meg is indokolta döntését: amíg ezt nem teszi meg, úgysem képes mással foglalkozni. Legutóbbi könyvét, a Victory Cityt (A győzelem városa) még a támadás előtt befejezte, több országban már meg is jelent.
Az író a napokban elhunyt Milan Kunderáról is beszélt, saját helyzetére vonatkoztatva kollégája egyik fő gondolatát:
Ő arról beszélt, hogy a nevetés a módja az atrocitásokkal való megküzdésnek. Természetesen ő a kommunizmusra és társaira gondolt, de ettől függetlenül sem rossz tanács ez.
