A külföldiekkel való kereskedelem 1639-es betiltása után a világtól teljesen elszigetelődő Japán csak kétszáz évvel később, 1854-ben nyitotta meg újra a kapuit a világ előtt, rövidesen pedig elképesztő fejlődésbe lendült: elmaradott országból iparosodó nagyhatalommá vált, ahol a hagyományok továbbra is a mindennapok fontos részei maradtak.
A századfordulóra Japán hadserege is megerősödött, így a Kínával, valamint Oroszországgal való háborúi (1894-1895, 1904-1905) eredményeként területét is nagymértékben növelte, sőt, az első világháború során is a győztes antant oldalán szállt harcba.
A két világháború közti időszakban a távol-keleti országban már szinte azonnal érezhetők voltak a nyugati világban bekövetkező változások – így volt ez a művészetben is, hiszen a még mindig fadúccal dolgozó nyomdákban a húszas évek hajnalán előbb az expresszionizmus, majd a Bauhaus iskola és különböző modern mozgalmak hatásai jelentek meg.
Ezek legmeglepőbb bizonyítékát az egyszerű gyufásdobozokon láthatjuk, amiken hirtelen
alkalmazkodva a gyorsan változó japán utcaképhez, amikben egyre több kávéház, bár, valamint köztük ingázó Moga (modern girl) és Mobo (modern boy) tűnt fel.
Ebben az időszakban havi rendszerességgel jelentek meg új és új dobozok, amelyknek a gyűjtői rétege is azonnal kialakult – itt közel ötszáz példányt nézhetünk végig, ezen az oldalon újabb ötvenet, ebben a galériában pedig további hetvenet –, bár az árak egyelőre még nem szálltak el:
A legnagyobb online gyűjtemény Jane McDevitthez kötődik, aki egy barátja nagyapjának gyűjteményét tette közzé egy nagy megosztón – a galéria a képszéleken lévő nyilakkal lapozható:
Különleges gyufacímkék persze nem csak Japánban, de a világ minden pontján léteztek – ezek közül az ötvenes és hatvanas évek legmeglepőbb magyar darabjait korábban már bemutattuk:
