Elhunyt Óe Kenzaburo Nobel-díjas japán író, béke- és antinukleáris aktivista – írta meg az MTI.
A Kyodo japán hírügynökség által közzétett értesülés szerint az író március 3-án, végelgyengülésben hunyt el, a temetést pedig a család már meg is tartotta, bár későb egy nyilvános gyászszertartásra is sor kerül majd.
A II. világháború utáni időszak egyik legünnepeltebb japán írójának számító, előbb az ország pacifista alkotmányáért, majd a fukusimai atomerőmű földrengés és szökőár 2011-es katasztrófája után a japán atomerőművek bezárásáért kampányoló Óe Kenzaburo 1994-ben, második japánként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
Kenzaburo ősi szamuráj családban, a Shikoku szigetén lévő apró Ose faluban született. Nagyanyja az egyik legismertebb helyi mesemondó asszony volt, így a férfi ennek köszönhetően a világ keletkezéséről, valamint a japán nép sorsának alakulásáról szóló csodás történetek és legendák körében nőtt fel. Ez a csodavilág gyökeres ellentétben állt az iskolában kapott hagyományos nacionalista-militarista neveléssel.
A férfi a középiskola után a tokiói egyetem francia szakán folytatta tanulmányait, 1959-ben végzősként Jean-Paul Sartre-ról írta szakdolgozatát. Ebben az időszakban, hallgatóként kezdett írással foglalkozni: első sikerét a Mint egy állatot című elbeszéléssel aratta, amiért 1958-ban megkapta a fiatal szerzőknek megítélhető legrangosabb elismerést, az Akutagava-díjat. Még ugyanebben az évben megjelent első regénye is (Rügytépés, bárányvadászat), amelyben felidézte, hogyan dúlta fel a háború a vidéki fiatalság életét.
Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején több erősen egzisztencialista hatást mutató regényt írt. Ekkoriban az új baloldal jelentős alakja, a japán értelmiség egyik hangadója volt, később azonban egyre inkább jobboldalivá vált, bár soha nem csatlakozott párthoz, hanem független értelmiségiként bírálta többek között Japán fegyverkezési programját.
A hatvanas évek elején Norman Mailer hatása alá került, aki szerint a huszadik század irodalmának már csak a szex, a nemiség maradt mint megíratlan téma. E felfogás jegyében fogant A szexuális ember és a Magánélmények című regénye. 1960-ban megnősült, három gyermeke közül az 1963-ban született Hikari agykárosodással jött a világra. A szülők ettől kezdve szinte minden idejüket fiuk nevelésének szentelték, aki páratlan zenei tehetségének és a fejlesztésére fordított energiának köszönhetően napjaink egyik legismertebb japán zeneszerzője lett. Az ő nevelésével kapcsolatos apró sikerek ihlették Kenzaburo A Healing Family (Egy gyógyító család) című könyvét, amely 1996-ban jelent meg.
Hikari születése Kenzaburo életében és munkásságában is fordulópontot jelentett. Addig a politikai, társadalmi kérdések álltak műveinek középpontjában, ezután azonban magánéletének problémái kerültek fókuszba. Jelentősek a szülőföld rejtelmes-varázslatos mitológiájának és a modern civilizáció goromba tényeinek kettős terepén játszódó szimbolikus történetei, mint a Hangtalan kiáltás és a Futball-lázadás, ami az irodalmi Nobelt is elhozta számára.
Az író a kilencvenes évektől a miszticizmus felé hajlott, az élet és a halál, a megváltás alapvető kérdéseit vizsgálta számos, egyre inkább formabontó regényében és esszéjében. Ugyanakkor a japán történelem vitatott kérdéseivel is foglalkozott műveiben, bár ezt sokan nem nézték jó szemmel. 2005-ben két nyugalmazott tiszt beperelte az Okinavai jegyzetek című művéért, amelyben Kenzaburo a császári hadsereget tette felelőssé azért a tömeges öngyilkosságért, amelyet Okinava és a közeli szigetek lakói követtek el 1945 márciusában, közvetlenül az amerikai csapatok partraszállása előtt. Az évekig húzódó per végén a bíróság kimondta, hogy az író bizonyított dolgokat írt le a könyvében, és nem sértette meg hazáját a leírtakkal.
Kenzaburo aktívan ré66 vesz az atomenergia elleni kampányban is: a 2011. márciusi fukusimai atombaleset után az akkori miniszterelnöknek írt üzenetében a nukleáris energia felhasználása ellen emelte fel szavát, a következő évben pedig egyik szervezője volt annak a hatalmas tüntetésnek, amit az atomipar újraélesztése ellen tartottak Tokió belvárosában.
Az író műveit mintegy harminc nyelvre fordították le, magyarul néhány novellája, illetve a Futball-lázadás című regénye olvasható.
Az író 1997-ben egy konferencia díszvendégeként Magyarországon is járt, és akkor elmondta, hogy gyermekkorában, a II. világháború idején édesanyja magyar népmeséket olvasott fel neki.
