Kim Philby története a 20. század egyik leghíresebb kémsztorija, amelyet jó párszor feldolgoztak már film illetve tévésorozat formájában. Philby a leghírhedtebb alakja a brit titkosszolgálatok legfelsőbb rétegeibe beépülő cambridge-i ötöknek, akik éveken át osztottak meg kulcsfontosságú információkat a szovjet hírszerzéssel, miközben brit kollégáikat az orruknál fogva vezették. Philby fiatalon lett meggyőzödéses kommunista, akit a harmincas években szervezett be a KGB, és így került az MI6-hez (korábbi nevén SIS), azaz a brit külföldi hírszerzéshez, ahol magas rangra emelkedett, a második világháború után pedig összekötőként dolgozott az MI6 és a CIA között. Az ötvenes évek elején aztán két cambridge-i (Donald Maclean és Guy Burgess) lába alatt is forrósodni kezdett a talaj, ezért Moszkvába menekültek a lebukás elől, és ez gyanúba keverte a szökésüket segítő Philbyt is. Akkor még nem bukott ugyan le, de távoznia kellett a hírszerzéstől, és már a szovjeteknek sem hozott hasznot, így leginkább újságíróként dolgozott Bejrútban, egészen addig, amíg egy KGB-s tiszt át nem állt az amerikaiakhoz, és ki nem bökte Philby nevét mint szovjet kémét.
Hogy utána pontosan mi történt, arra nincsenek egyértelmű bizonyítékok, csak az biztos, hogy Philby 1963. január 23-án eltűnt Bejrútból, és pár nappal később Moszkvában bukkant fel, ahol hősnek kijáró fogadtatást és kitüntetést kapott ugyan, ám a szovjetek nem bíztak már meg benne, és nem is voltak értékes információi. Ezért továbbra is foglalkoztatta a KGB ugyan, és szovjet szinten kellemes életszínvonalat is biztosítottak a számára, de komoly feladatokat nem bíztak rá. Philby így éldegélt még 25 évet a Szovjetunióban haláláig, azonban utolsó felesége szerint kiábrándult a kommunizmusból, és gyakorlatilag a halálba itta magát. Azt pedig már pont nem érte meg, hogy összeomoljon a rendszer, amelynek az egész karrierjét alárendelte.
Érthető tehát, hogy az ügy nyilvánosságra kerülése óta élénken izgatja a brit írók és filmesek fantáziáját a cambridge-i ötök és különösen Philby alakja: számos filmben, sorozatban és regényben is felbukkant vagy ő, vagy pedig egy róla mintázott figura, például John Le Carré egyik leghíresebb regényében Bill Haydon (érdekesség, hogy Le Carré hírszerzői karrierje azért zárult le, mert Philby őt is lebuktatta). Philby nemcsak elképesztő károkat okozott a brit és az amerikai titkosszolgálatoknak, de ügynökök mellett közvetve számos civil haláláért is felelős volt. Eközben viszont a közvetlen kollégái egyáltalán nem gyanakodtak rá, olyannyira meggyőzte őket Philby neveltetése és elragadó egyénisége.
A legújabb feldolgozás, a Kém a csapatban a történelmi bestsellereket sorra író brit szerző, Ben Macintyre könyve alapján készült, akárcsak az SAS kezdeteit bemutató Engedetlen hősök, ezt most Alexander Cary (Homeland, Hazudj, ha tudsz) adaptálta sorozattá. A sorozatot a brit ITV tévécsatorna streamingplatformja, az ITVX indulásához időzítették (a csatorna a Sony Picturesszel együttműködve gyártotta), ám az időzítésről később kiderült, nem volt szerencsés, ugyanis az indulás napján, 2022. december 8-án fél Nagy-Britannia a Harry és Meghant nézte a Netflixen, így némiképp a radar alatt maradt a sorozat premierje.
Pedig a szereposztáson nem múlott a siker: a főszerepben két sztárt, Damian Lewist és Guy Pearce-t láthatták a nézők, az utóbbi játssza Philbyt, Lewis pedig kollégáját és barátját, Nicholas Elliottot, aki utoljára találkozott Philbyvel annak szökése előtt. Ennek megfelelően a sorozat Elliott és Philby kapcsolatát vizsgálja: vajon hogyan vezethette évtizedeken át félre állítólagos barátját Philby? És hogyan tudott mégis meglépni, amikor már lebukott? Vajon Elliott segített neki valamilyen formában elmenekülni? Esetleg az elit egyetemekről, jó családokból verbuvált brit ügynökök fogtak össze, hogy elkerüljék a még nagyobb botrányt? A többi között ezeket a kérdéseket teszi fel a sorozat, amelynek központi témája a privilegizált uralkodó osztály és az establishmentbe igyekvő, új nemzedék konfliktusa. Ezt némiképp didaktikus módon is oldják meg, hiszen az utóbbiakat egy észak-angliai, munkásosztálybeli nő képviseli, akinek ráadásul még fekete férje is van. Így hiába alakítja meggyőzően a szerepét a Line of Dutyból ismert Anne Maxwell Martin (ő hallgatja ki Elliottot a kémelhárítás részéről), nem igazán hiteles, és nem azért, mert ő az egyetlen fiktív karakter a főszereplők közül (pontosabban valós személyekből gyúrták össze Lily Thomas alakját). A negyedik kulcsfigura pedig a CIA ügynöke és Philby másik barátja, James Jesus Angleton (Stephen Kunken), aki nemcsak azért került a sorozatba, hogy Lewis mellett legyen egy másik színész is a szépemlékű Billions (Milliárdok nyomában) sorozatból, hanem azt bizonyítja, Philby nemcsak saját honfitársait verte át.
Bár a sorozat műfaja elvileg kémthriller, a Kém a csapatban inkább pszichológiai drámaként bomlik ki: egyrészt Elliott és Thomas beszélgetése, másrészt Philby és a mellérendelt KGB-tiszt (Karel Roden) kettőse nyomán, rengeteg visszaemlékezés és időugrás útján. A sorozat lassú tempója, illetve az, hogy nem sokat segít a történetet kevéssé ismerő nézőnek eligazodni, némiképp frusztráló, de kárpótolhat a színészi játék és az is, hogy az ITV szemlátomást nem sajnálta a pénzt a sorozattól, amely élvezetesen ugrál Londonból Bejrúton át Moszkvába és vissza, és rendkívül hatásosan jeleníti meg a hatvanas évek elejének sötét és deprimáló Londonját, akárcsak az ütött-kopott, szomorú Moszkvát (az utóbbi várost Bukarest alakítja, ahogy Bejrútot és Berlint is). Akadnak azért feszült és izgalmas jelenetek is, melyek néha megmutatják, milyen konkrét következményei voltak Philby tevékenységének, de ez elsősorban az elharapott vallomások, az udvarias semmitmondás mögé rejtett igazságok és a ki tudja, hány síkon folytatott hírszerzési csaták sorozata.
Mert a helyzet jóval bonyolultabb a nyugat-kelet szembenállásnál, hiszen szemben áll egymással az MI6 és az MI5 (a hírszerzés és a kémelhárítás), illetve kettőjükkel a CIA is, miközben még egyazon szervezeten belül sem feltétlenül egyeznek az érdekek. Éppen ezért a Kém a csapatban végig feszült figyelmet igényel, ez biztosan nem az a sorozat, amely mellett az ember nézegetheti az üzeneteit vagy beszélgethet a családtagjaival. Csakhogy a sok sejtetés és a szinte állandó félhomály vagy a gyakran sötétben forgatott jelenetek miatt néha még az odafigyelés sem garancia arra, hogy minden utalást érteni fogunk – leszámítva, ha már korábban alaposan kiműveltük magunkat a témából.
Az biztos, hogy a britek már rutinból is remekül hozzák ezeket a hidegháborús kémsorozatokat és -filmeket, és a Kém a csapatban sem kivétel, még ha Alexander Cary kicsit máshová helyezi is a hangsúlyokat, mint azt megszoktuk, és főleg Elliott illetve Philby emlékei között barangolva próbáljuk megtalálni a válaszokat. Szerencsére a főszereplők tesznek róla, hogy jó legyen őket nézni: Lewis hibátlanul alakítja a sebzett, de érzéseit pléhpofával elfedő, a saját felesége előtt is titkolózó, a kérdésekre sosem igennel vagy nemmel válaszoló titkosszolgát, míg Pearce egyaránt életre kelti az elbűvölő és manipulatív Philbyt, aki a társasági élet központja, illetve a későbbi kiábrándult exkémet, aki a lelkiismeretével viaskodva próbálja elhitetni magával Moszkvában, hogy csak a krikett meg a narancslekvár hiányzik a régi életéből. Bár olyan érzésünk is lehet, hogy az alkotókat legalább annyira foglalkoztatja, hogy krikettpulóverben vagy hibátlanul szabott öltönyökben dohányzó és elegáns éttermekben intrikáló férfiklubként mutassák be a brit elitet, mint a cambridge-i ötök árulása.
Szerencsére azonban az utóbbiakról is épp eleget látunk ahhoz, hogy jobban eligazodjunk a történetben. Éppen ezért, ha érdekel bennünket ez a nálunk nem túl sokat emlegetett sztori, illetve szeretjük a hidegháborús kémsorozatokat, és még oda is tudunk rá figyelni, a Kém a csapatban jó választás lehet.
Kém a csapatban (A Spy Among Friends), 2022, 6 epizód, HBO Max. 24.hu: 7,5/10
