A Literának írt kulturális ajánlójában nemrég a Déry Tibor- és József Attila-díjas irodalomtörténész-kritikus, az évtizedek óta egyetemi tanárként is aktív Margócsy István fogalmazott meg kemény kritikát Rákay Philip az elmúlt hónapokban nagy port felverő Aranybulla-sorozatával kapcsolatban.
A cikkben Bukta Imre Műveljük kertjeinket című nagy kiállítására (Godot Galéria), Csalog Gábor vasárnapi zongora-koncertjeire (Budapest Music Center), illetve a magyar költészetben feltűnő Petőfi-jelenségre figyelmet irányító szerző ellenjavallatként hozza szóba a sorozatot:
Essen inkább szó arról, amit tiszta szívből nem ajánlok. Ugyanis egy fáradt, „híves, borongó” délután, mikor „beült hozzám az únalom”, megtekintettem (mindentfogyasztó kíváncsiságomból kifolyólag) az Aranybulla c. új, magyar, színes, szélesvásznú filmsorozat három teljes darabját, s bár sokat nem vártam, s előítéletekben sem volt hiányom, mégis elképedtem: ilyen fércművet, amelynek egyetlen eleme sem érdemel méltányos figyelmet vagy elnézést, úgy vélem, igazán ritkán sikerül legyártani. E film kapcsán olyan benyomásom támadt, mintha egy vidéki kisgimnázium önképzőköri irodalmi színpada adná elő az iskola tornatanárának gyorsan készült színdarabját, amelyet a helyi kegyteljes plébános bácsi felügyelt volt erkölcsi és ideológiai szempontból. Ahhoz a gesztushoz pedig, amellyel e film kisöpri a magyar kultúrtörténetből a többszáz éves Bánk bán-hagyományt, azt hiszem, csak gratulálni lehet; legfeljebb a magyartanárok törhetik majd a fejüket a várhatóan kötelezővé tett filmlátogatások után, hogyan is kell majd egyeztetni a történelmi és irodalmi tananyagot e filmnek térdig érő képtelen didaxisával. Ajánlásom tehát: ha nem vagy mazochista, s intézményesen nem vagy kötelezve a megnézésre, akkor nyugodt lélekkel hagyd ki e filmet…
A teljes írás itt olvasható.
