Pénzügyi sorozatgyilkos – így jellemzik a Netflix új dokumentumsorozatában Bernie Madoffot, minden idők legnagyobb piramisjátékának kitervelőjét, aki több tízmilliárd dollárral rövidítette meg befektetőit. Bár a férfi saját kezével senkit nem ölt meg, mégis vér tapad hozzá: ténykedésével több embert kergetett öngyilkosságba. És míg ma valóban könnyű mindent eladni a sorozatgyilkos címkével, a Bernie Madoff: A Wall Street szörnye nélkülözi a sorozatgyilkosokról futószalagon készülő, felszínt kapargató szenzációhajhászást, és megköveteli a nézőtől a figyelmet, cserébe hihetetlenül részletgazdagon és közérthetően vezet be a Wall Street-i brókerek világába. Pedig egy olyan rendező készítette, aki a sorozatgyilkosok specialistája: Joe Berlinger rendezte a Beszélgetések egy sorozatgyilkossal-sorozat epizódjait, köztük a Jeffrey Dahmerrel, John Wayne Gacyvel és a Ted Bundyval foglalkozó részeket. Az utóbbi történetéből játékfilmet is csinált Zack Efronnal (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány). Madoff életét egyébként nem először dolgozták fel, 2017-ben Robert De Niro játszotta a bukott csalót a Hazugságok mágusa című filmben.
A sorozat a férfi családi hátteréből eredezteti a siker utáni megszállott vágyát. Madoff nagyszülei zsidó bevándorlók voltak Lengyelországból és Oroszországból, ő maga már New Yorkban született. Ügyvédnek tanult, de egy év után kibukott az iskolából. A sorozatban megszólalók szerint Madoff életszemléletét nagyban meghatározták szülei folyamatos kudarcai: apja vállalkozásai sorozatosan csődöt mondtak, anyja befektetési ötletei se jöttek be, házukra jelzálog került. A fiatal férfi nem akart adósságokat és középszerű életet, hangos és gyors sikert annál inkább, így megcélozta a Wall Streetet. A válság és a háború utáni világégésből kilábaló Amerikában járunk, amikor fiatal kereskedők és vagyonkezelők hirdették a minél jobban megtérülő befektetéseket. Madoff mindössze ötezer dollárból indította el a Bernard L. Madoff Investment Securities LLC-t, amellyel tőzsdén kívüli részvényekkel kezdett kereskedni. Ez a terep kötélidegeket kívánt, a fiatal férfiban azonban ez megvolt, és rövid időn belül sikerre vitte a céget. Az érem ezen, legális oldala jól mutatja, hogy Madoff nemcsak egy szerencsés szélhámos volt, hanem valóban értett a szakmához, és a trükközések nélkül is szép karriert futhatott volna be.
Ő azonban már ekkor másfele kacsintgatott, mellékesként alapított egy befektetési tanácsadó céget, amely vagyonkezeléssel foglalkozott, ám nem a megszokott módszerrel dolgoztak: jutalék helyett tiszteletdíjat szedtek be az ügyfelektől, ami több profitot eredményezett. Ráadásul ahelyett, hogy minden ügyfélnek külön számlát nyitottak volna, összevonták az ügyfelek pénzét, amelyet Madoff befektetett, a nyereséget pedig elosztották az ügyfélkör között. A céget be kellett volna jegyeztetni az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnél (SEC), Madoff azonban egészen 2006-ig nem tette ezt meg.
Az utóbbinál gyakran vállalt irreálisan nagy kockázatokat, ügyfelei pénzét spekulatív részvényekbe fektette. 1962 májusában azonban zuhanórepülésbe kezdett a piac, 1929 óta a legnagyobb visszaesést eredményezve ezzel; összesen mintegy 20 milliárd dollárral csökkent a részvények értéke. Madoff rendkívül kockázatos befektetései miatt ügyfelei összes pénzét elveszítette, ez 30 ezer dollárt jelentett. Ez fontos fordulópont volt karrierjében: ráirányította őt arra az útra, amelynek a végén ott volt az évezred legnagyobb és legpofátlanabb piramisjátéka.
Mivel rettegett szülei sorsától, a kudarc sosem volt opció számára, így ahelyett, hogy bevallotta volna ügyfeleinek az ész nélküli kockáztatásból eredő bukást, az apósától kért kölcsönből fizette ki őket, hazugságokkal megindokolva, hogyan is sikerült az utolsó centig megőrizni a pénzüket az olyan sötét időkben, amikor mindenki pénzt veszített. A konklúzió világos volt: Bernie Madoff az az ember, aki karcolás nélkül vészelte át a részvénypiac legsötétebb hetét, tehát egy kivételes szimattal megáldott stratégiai lángelméről lehet szó.
Míg a nem legális üzletével bebetonozta a belé fektetett bizalmat az ügyfeleiben, addig a legálissal is nagyot szakított: az első közt volt, aki meghonosította cégében a számítógépek megjelenésével az elektronikus kereskedelmet, amellyel nagy előnyt szerzett a piacon. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1971-ben megalakuljon a NASDAQ, a világ első elektronikus tőzsdéje, amelynek Madoff később az elnöke is lett. A brókercége egyre sikeresebb lett, miközben a homályban szépen építgette a másikat.
Bár Madoff későbbi vallomásában azt állította, hogy a kilencvenes években indította a piramisjátékot, a sorozat szerint ez már sokkal hamarabb elkezdődött: rendkívül részletesen taglalt szélhámos húzások egész során keresztül jutott el addig, hogy kettős életét New York egyik patinás épületében, néhány emelet különbséggel művelhesse. Mintha csak egy gengszterfilm forgatókönyvírója írta volna: a csillogó Lipstick Building tizenkilencedik emeletén működött a családias hangulatú, csupa jókedélyű ismerősből verbuvált legális cége, ahol Madoff a kedves dollárpapa szerepében osztogatta a vállveregetéseket. Két emelettel lejjebb, a hírhedt tizenhetediken viszont egy sötét, dohányfüstös irodában folyt a hamisítás, ahol mátrixnyomtatóval nyomtatták a hamis papírokat, amelyeken látszatbevételeket produkáltak nem létező tőzsdei ügyletekből.
Madoff a századfordulón élt olasz szélhámos, Charles Ponzi nevével fémjelzett piramisjátékot művelte: az új befektetők pénzéből fizette ki a régieket. A pofátlan módszer a befektetők megtévesztésén alapul, de az ő tudatlanságuk vagy hiszékenységük is kell hozzá, hiszen Madoff kétszámjegyű, állandó éves hozamot ígért, amely a pénzügyi világban nemhogy gyanús, egyenesen lehetetlen, az meg pláne, hogy a férfi látszólag sosem vesztett, százszázalékos sikerrátával dolgozott. A módszer néhány embernek szúrt csak szemet, a sorozat bemutat közülük egy oknyomozó újságírót, aki ugyan a piramisjátékot nem, de azt sejtette, hogy valami nem stimmel, és ezt meg is írta mindenféle komolyabb visszhang nélkül. De ilyen volt Harry Markopolos pénzügyi elemző is, aki számításaival mindössze négy perc alatt feketén-fehéren levezette, hogy Madoff azért hallgat olyan nagyon a módszereiről, mert egyszerűen nincsenek neki, és valójában piramisjátékot űz. A matematikus jelezte a tőzsdefelügyeletnél a furcsaságokat, de elhajtották. 2000 és 2005 között többször megírta levélben felvetéseit – köztük egy listát is közölt, amely a Madoff ügyletei körül felmerült 29 gyanús elemet sorolt fel –, de sosem vették komolyan. A sorozat bemutat több ellenőrzést Madoffnál, ám azt is, hogy egyik sem ért célt. Ebben a legnagyobb szerepet az játszotta, hogy a férfi addigra a New York-i elit oszlopos tagjaként, a tőzsde jóindulatú zsenijeként, a szakma megreformálójaként élt mindenki fejében, akiről senki sem gondolta volna, hogy csal.
A férfi fényűző életet élt feleségével, voltak nyaralói Montaukban, Franciaországban és Palm Beachen is. De volt is miből finanszíroznia mindezt, hiszen gyakorlatilag mindenki a zseninek vélt férfinél akart befektetni. Ráadásul származása révén sikeresen beférkőzött a zsidó elit körökbe is, de a sorozat szerint az európai bankokon keresztül egészen a királyi családokig is elért a keze. Alkalmazottait nagyon gyakran halmozta el drága ajándékokkal, rengeteget jótékonykodott, mindenki szemében egy keményen dolgozó, becsületes és bőkezű férfi volt.
Madoff sorsából kiviláglik, hogy a nagy krízisek fontos fordulópontokat jelentettek az életében: a már említett 1962-es válság fellendítette karrierjét, addig a 2001. szeptember 11-i terrortámadás elfedte az ellene folyó nyomozást, hisz még az utána tessék-lássék módon szaglászó tőzsdefelügyelet embereit is a terrorizmus elleni harc szolgálatába állították. Ráadásul Madoff megmentőként tetszeleghetett, nagyon sok szerepe volt abban, hogy újranyissák a New York-i tőzsdét.
A vesztét is egy újabb krízis hozta el, ami nagyon jól mutatja, hogy ha a bűnüldöző szerveken múlt volna, Madoff valószínűleg haláláig művelte volna áldatlan tevékenységét: a 2008-as gazdasági válság omlasztotta össze végül a piramisjátékát, amikor mindenki ki akarta venni a pénzét, ő pedig már nem tudta újabb áldozatokat bevonva kifizetni őket. Ekkor derült fény arra, hogy a Wall Street egyik legnagyobb alakja évtizedek óta úgy veszi el a befektetők pénzét mesés hozamokat ígérve, hogy egy centet sem fektetett be ezekből az összegekből. A férfit két fia jelentette fel, miután az apjuk végső elkeseredettségében bevallotta nekik, mit tett. A szintén az egyik cégénél dolgozó fiúk állítása szerint fogalmuk sem volt az illegális ügyletekről, ahogyan a család többi részének, és a legálisan működő cég munkatársainak sem. Még az illegális cég munkatársai is azt vallották: tudták ugyan, hogy rosszat tesznek, de a piramisjátékról fogalmuk sem volt.
Nem árt hozzátenni, hogy a 64 milliárd a nem létező profit volt, csak papíron létezett. A valódi összeg, amit ügyfelei készpénzben átadtak Madoffnak 19 milliárd dollár volt. A károsultak listáján olyan ismert nevek is voltak, mint Kevin Bacon, John Malkovich, Steven Spielberg vagy a Nobel-békedíjas holokauszttúlélő, Elie Wiesel, de a New York Mets csapatát is kis híján csődbe vitte. A gazdag befektetők mellett közel 37 ezer olyan embert érintett a csalás, akik sok esetben életük összes megtakarítását Madoffnál fektették be. Az ügy azonban nem zárult le ennyivel, sőt, az igazán tragikus és meghökkentő fordulatok még csak ezután jöttek.
A több évtizedes szövevényes sztori felgöngyölítése során többek közt arra is keresték a választ, ki mindenki tudott róla, hiszen nagyon nehezen hihető, hogy az egész Wall Street teljesen vakon vette be a sosem hibázó, mindig nyereséges Madoff módszereit. Azt a sorozat is érzékelteti, hogy ebben a kérdésben vélhetően sosem derül ki az igazság, de sokatmondó, hogy az olyan nagy intézmények, mint a JP Morgan Chase is érintettek voltak az ügyben, akik ugyanazt az álláspontot hangoztatták, mint az összes érintett szereplő: fogalmuk sem volt róla, hogy Madoff piramisjátékot űz. A sorozat rámutat, hogy a befektetési bank is fizetett néhány milliót a kártérítési alapba, ám összességében sokkal többet kaszáltak a botrányon, mint amennyit veszítettek.
Szintén rengeteget keresett az ügyön az az Irving Picard, aki a kártérítések behajtásával foglalkozó vagyonkezelő volt. Hogy visszaszerezzék a károsultak pénzét, meglehetősen kegyetlen módszerhez nyúlt: azoktól követelt pénzt, akiknek nyereségük származott a Madoff-féle befektetésekből. Ezek többsége azonban addigra már idős ember volt, sokan kényszerültek eladni ingóságaikat, házaikat. A férfi tizennégy milliárdot szerzett vissza kártérítésként, saját munkáját egymilliárd dollárért számlázta ki.
A sorozat egyik szereplője úgy jellemzi a fehérgalléros bűnözést, ahol előbb következik be a bűntény, utána bukkannak fel a halottak. A Madoff-ügy is ilyen volt: mindössze néhány nappal a férfi letartóztatása után kezdődtek az öngyilkosságok. Elsőként Thierry Magon de La Villehuchet francia arisztokrata és üzletember vágta fel az ereit New Yorkban. Markopolos korábban többször is figyelmeztette a férfit a piramisjátékra, amelyet Villehuchet nem akart elhinni, de hozzátette, hogy ha mégis a matematikusnak van igaza, akkor „halott ember vagyok”. Madoff egyik legnagyobb befektetőjét, Jeffry Picowert a medencéje alján találták meg a botrányt követően, ami több mint gyanús haláleset, hisz a férfi nagy valószínűséggel tudott a csalásról, ám a halál hivatalos okának szívrohamot adtak meg végül.
Pontosan két évvel Madoff letartóztatása után felakasztotta magát New York-i lakásában a férfi egyik fia, Mark. Másik fia, Andrew négy évvel később rákban halt meg. Az egyik megszólaló felidézi, mit mondott neki Andrew:
A Netflix kifejezetten alapos dokumentumsorozatot készített a témáról, amely nem elégszik meg a felszínességgel, hanem meglepő részletességgel vonul végig Bernoff bűnlajstromán. A Bernie Madoff: A Wall Street szörnye nem épp az a dokumentumsorozat, amelyet fél szemmel néz az ember: hihetetlen mennyiségű információ hangzik el benne a témából fakadóan gyakran meglehetősen bonyolult pénzügyi jelenségekbe is bátran belemenve. Ennek ellenére közérthetően beszél a Wall Street-i világról, Madoff ténykedése annak is világos lesz, akinek legfeljebb Leonardo Dicaprio és a kokainozó brókerek jutnak eszébe a Wall Streetről. Akit azonban idegesít az, ha egy dokumentumfilmben színészekkel játszatják el a háttérben a megszólalók szavait, az a falat fogja kaparni: a Wall Street szörnyében minden egyes félmondatot lassítva vonuló színészek játszanak el, nagyon esetlenül illusztrálva az egyébként is világos mondandókat. Ezt ellensúlyozza, hogy a háttérzene terén már távolról sem voltak ennyire megúszósak: Serj Tankian, a System of a Down frontembere szerzett a sorozat számára közel egyórányi zenét. A legnagyobb erénye azonban mégis abban rejlik, hogy mer következtetéseket levonni: a szereplők – egykori munkatársak, ügynökök, nyomozók, megkárosítottak – bátran beszélnek arról, hogy ugyan Madoff lett a bűnbak, az ügy rajta túlmutatva az egész rendszer romlottságára rávilágít. A bukott milliárdos lett a 2008-as válság arca – holott annak kirobbanásához nem volt közvetlenül köze –, Jokerre maszkírozva került a New York Magazine címlapjára, és ez jótékonyan terelte el a figyelmet a válság és a botrány egyéb szereplőiről.
A többmilliárdos csalást követően ugyanis csak néhány ember vonult börtönbe, mindenki azt vallotta, hogy fogalmuk sem volt a mából nézve nyilvánvalónak látszó csalásról. New York legdörzsöltebb befektetői, üzletemberei mosták kezüket, és fizették ki gondolkodás nélkül a kártérítést, miközben valójában Madoff piramisjátékából ők is profitáltak. A rendszer romlottságát tovább tetézi az olyan szervek, mint a tőzsdefelügyelet inkompetenciája, akiknek hiába mondták meg kerek-perec, hogy Madoff piramisjátékot űz, érdemi nyomozást nem folytattak. „Mindenki nevében mondhatom, hogy gyűlöljük a csalást” – próbált védekezni a tőzsdefelügyelet egyik munkatársa a kongresszus előtt, ahol többek közt Markopolos is felszólalt, miután a kongresszus vizsgálatot rendelt el a tőzsdefelügyelet hanyagságának ügyében.
Nem az a feladatuk, hogy gyűlöljék a csalást, hanem hogy megakadályozzák
– hangzott az epés válasz. A Bernie Madoff:A Wall Street szörnye baljós igazsága: Bernie Madoffok mindig is lesznek, és egészen addig mozgásterük is lesz, amíg akad olyan közeg, ahol véghez lehet vinni az ilyen jellegű disznóságokat.
Bernie Madoff:A Wall Street szörnye (Madoff: The Monster of Wall Street), 2023, az 5 epizód elérhető a Netflixen.
