Hogy lehet, hogy egy rendőrautóban nincs benzin? – Üdv Nigériában
– ez a beszélgetés hangzik el két szereplő közt, de kár lenne azt hinni, hogy az első eredeti, nigériai Netflix-sorozat görbe tükröt tartana az afrikai ország elé. Bár pedzegetik a Nigériában egész magas szinteken művelt korrupció – ezen belül is a rendőrséget érintő visszaélések – témáját, ahogyan a fővárosi csillogás és a nyomorgó vidék közti látványos szakadékot is, A vér köteléke mégis megmarad szappanoperába oltott thrillernek.
Annak ellenére, hogy egyelőre nem Nigéria diktálja a mozgóképes közízlést, a világ egyik vezető filmes nagyhatalmáról van szó, amely darabra Hollywoodot, sőt, a szintén iszonyatos filmmennyiséget legyártó, indiai Bollywoodot is lekörözte. A helyi filmgyártásról, annak brutális növekedéséről és a még mindig csak az igazán nagy robbanás előtt álló piac kilátásairól itt írtunk bővebben:
Ennek fényében tehát egyáltalán nem meglepő, hogy nagy külföldi terjeszkedései közepette a Netflix szemet vetett az időközben megkerülhetetlenül hatalmas nigériai piacra is, ahol 2015 óta van jelen, ám az első eredeti, nigériai sorozat elkészültére még éveket kellett várni. A vér köteléke Mo Abudu nigériai médiamogul közbenjárásának is köszönheti, hogy megvalósult. A nagyon gyakran szolidan csak Afrika legsikeresebb nőjeként hivatkozott üzletasszonynak komoly befolyása van az iparra, nem véletlenül sorolta a Hollywood Reporter a tévés világ 25 legbefolyásosabb nője közé. A londoni születésű, de nigériai gyökerekkel rendelkező Abudu 2006-ban alapította EbonyLife TV nevű csatornáját, amellyel hamar letarolta a tévés piacot Afrikában, ezért nem is volt meglepő, hogy a Netflix vele kezdett tárgyalásokba. Az EbonyLife TV és a streaming-óriás 2020-ban kötött szerződést filmek és sorozatok készítéséről.
– vetődhetett fel a kérdés Abuduék fejében, ahogy az a dél-koreai sorozat példátlan sikere óta vélhetően a legtöbb, eddig a világ sorozatgyártásában még be nem futott nemzet képviselői fejében is.
A vér köteléke története ott kezdődik, ahol egy jó szappanopera éppen kicsúcsosodik: Sarah épp készül beházasodni a nagyhatalmú Ademola családba, amely a helyi vakcinagyártás császára. A nigériai vakcinabiznisz egyébként nem is annyira légből kapott ötlet, hisz az idei év elején jelentették be, hogy több afrikai ország – köztük Nigéria is saját vakcinagyárat készül létrehozni. Hogy ebben mennyi pénz lehet, azt a sorozat magánhelikopterekkel, gyémántpalástokkal és aranykeretes festményekkel igyekszik érzékeltetni: sok. Hamar kiderül, hogy a boldog ara mosolya mögött fájdalom rejlik, de az Ademola fivérek sem szívlelik egymást különösebben, főleg, mivel a vakcinabirodalom átvétele a tét.
Ezek ismeretében már nem is olyan meglepő, hogy a bérgyilkosokkal, dühös exekkel, felpofozott menyasszonyokkal és kőkemény anyósokkal tarkított esküvő végén a vőlegény a nászágy helyett egy sekély sírba kerül valahol a város szélén. Távolról sem whodunnit-sorozatról van szó, hisz már az előzetes is elárulja nagyjából, ki teszi el láb alól a férfit. A vér köteléke köztük szövődik, az angol cím még beszédesebb: Blood Sisters, azaz vérnővérek. Sarah és legjobb barátnője, Kemi kényszerül a maradék három részen át menekülésre, miközben nemcsak a rendőrség van a nyakukon, de az Ademola család is.
Papíron még akár működhetett is volna ez a történet, ám a megvalósítás erősen tévéfilmes minőséget üt meg. A középszeren túl azonban akadnak benne érdekes megközelítések, többek közt a gyilkossággal kapcsolatban is: ki az áldozat és ki a valódi erőszaktevő? A rendőrség által áldozatként azonosított vőlegény például notórius erőszaktevő, ami abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen megveri barátnőit – halála is amiatt következik be, mert puszta kézzel próbálja megfojtani menyasszonyát.
A sorozat egyértelműen amellett érvel, hogy a valódi áldozat a bántalmazott nő, és nemhogy nem bűn megölni egy erőszakos férfit, hanem egyenesen meg is érdemli – és erről a sorozat a végéig szinte az összes szereplőt sikeresen meg is győzi: ennek leglátványosabb példája, hogy az egyértelmű bizonyítékok ellenére még a detektívzseni sem tekinti bűnösnek a két nőt.
Szintén érdekes vonulata a sorozatnak, ahogy bemutatja Nigéria kettősségét is: az osztálykülönbségeket. A csillogó Lagost, annak is a legfelsőbb rétegét, ahol a nők boltba is többhavi lakbért érő ruhakölteményekben járnak, és az esküvőn bankjegyekben fürdetik a jegyespárt. Ahogy Sarah és legjobb barátnője elmenekül a városból, úgy hagyják maguk mögött parókájukat, műkörmeiket, a jelmezt, ami az elit tagjaivá teszi őket. Amitől talán akkor kerülnek a legtávolabb, amikor egy törzsi faluba tévedve kell bujkálniuk, nehogy feláldozzák őket a törzsi hagyományoknak megfelelően az elhunyt törzsfőnök kedvéért. A vér kötelékében tehát vannak olyan elemek, amelyeket nem látunk minden második sorozatban, ám nagyjából fel is soroltuk az összeset.
A négyrészes thriller ugyanis minden másban kifejezetten közepesen teljesít, pont azt tudja, mint bármelyik gyengén megírt tévésorozat: életszerűtlen párbeszédek, kiszámítható csavarok, sőt, még az idegesítő zoomolások is visszaköszönnek a szappanoperákból. A sztori elemei is a kötelező nyomozós receptkönyvből valók: a Chicagóból szalajtott, a sorozat legmenőbb karaktereként bemutatott nyomozó pontosan úgy rágcsálja a fogpiszkálót, ahogy az a klisénagykönyvben meg van írva, a két barátnőt üldöző fogdmeg pedig bármelyik délutáni tévésorozat főgonosza mellett megállná a helyét. Ezt tetézi a túlnyomórészt elripacskodott színészi játék, és az állandóan beleerőltetett, szappanoperákat idéző zene. De fel lehet-e mindezt róni egy olyan közegben gyártott sorozatnak, ahol a filmgyártásban alapvetően a mennyiség a minőség fölött elv érvényesül?
A vér köteléke egészen biztosan nem lesz az új Squid Game, ám mindenképp fontos lépés Nollywood számára. Ezt jól illusztrálja az is, hogy a sorozat bemutatója kiemelt médiaesemény volt Lagosban, ahol felvonultak az egyébként ott komoly sztárokként nyilvántartott szereplők. A sorozat jelentőségét jól mutatja, hogy Lai Mohammed, Nigéria tájékoztatási és kulturális minisztere is üdvözölte, mi több, az ország egyre gyarapodó kreatív iparának ékes bizonyítékaként beszélt róla. Minőség ide vagy oda, odahaza tehát ünnepelnek, és ha a koreai sorozatoknak egyelőre nem is kell tartaniuk az új vetélytárstól, mindenképp jelzésértékű, hogy Nigéria is feltette halkan a kezét: mi is itt vagyunk. Azt azonban nekik sem árt tudatosítaniuk, hogy a nézők már máshoz vannak szokva, rég túlléptek a tévéfilmes minőségen, így ha igazán le akarják nyűgözni a világot, akkor bőven van még hova fejlődniük.
A vér kötelez (Blood Sister), 2022, 4 epizód, Netflix. 24.hu: 5/10
