Az ezredforduló idején még messze Japán számított a legmenőbb ázsiai országnak: a kifinomultabb ízlésű nyugatiak nagy számban rajongtak a japán popkultúra különféle termékei iránt, legyen az az anime, a high-tech játékok vagy a világszerte kultikus népszerűséget szerző popzenei irányzat, a Shibuya-kei. A Cool Japan imázs persze egy tudatos kampány része is volt, valahogy úgy, mint a koreai kultúrát világszerte keresetté tevő Hallyu, de működött, és nagy szerepet játszott abban, hogy átalakult a merev és munkamániás japánokról élő kép, átadva a helyét a legkülönfélébb szórakozási lehetőségeket kínáló, fura fazonokkal teli, soha nem pihenő neonkavalkádnak: Tokiónak.
Ebben az időszakban játszódik a Tokyo Vice, melynek amerikai főhőse is menet közben szembesül Tokió sötét arcával. Az HBO Max sorozata Jake Adelstein magyarul is megjelent könyve (Tokió vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában) alapján készült, mely Adelstein saját kalandjait örökítette meg. Ő Missouriból érkezett Tokióba, hogy japán irodalmat tanuljon az egyetemen, majd ő lett a legnagyobb japán napilap, a Jomiuri Simbun első külföldi újságírója, méghozzá a bűnügyi rovatban. Így került kapcsolatba a tokiói alvilágot uraló maffiával, a jakuzával, és lett egyre nagyobb rálátása a szigetországi szervezett bűnözésre, mely alaposan összefonódott a rendőrséggel is.
Ebből az önéletrajzi alapanyagból készült egy izgalmas, neo-noir bűnügyi sorozat, mely azonban szükségszerűen eltér Adelstein könyvétől jó pár ponton. A projekt onnantól lett igazán érdekes a média számára, hogy kiderült, a nagy hatású, markáns stílusú krimijeiről híres Michael Mann (Szemtől szemben, A bennfentes, de még fontosabb, hogy a Miami Vice is az ő műve) rendezi a pilot epizódot, sőt, executive producerként is részt vesz a sorozatban (akárcsak maga Adelstein). Az egyik legelismertebb, még aktív hollywoodi rendező csatasorba állítása el is terelte a figyelmet a sorozat vezető írójáról, az elsősorban drámaíró J.T. Rogersről, akinek eddig az Oslo című drámájából készült filmmel foglalkoztunk, és mondjuk úgy, voltak problémánk a forgatókönyvvel. Szerencsére ezek az aggodalmak a Tokyo Vice esetében alaptalannak bizonyulnak, maximum csak azt érezhetjük helyenként, hogy a sorozat kedvéért hol tehették áramvonalasabbá a cselekményt, de ez sehol sem zavaró.
A Tokyo Vice főhőse is egy Jake Adelstein nevű, évek óta Tokióban élő amerikai fiatalember (Ansel Elgort), aki úgy dönt, megpróbálja a lehetetlent, és felvételizik a legnagyobb napilaphoz. Ennek a nevét a sorozat kedvéért megváltoztatták, mint ahogy Adelstein életrajzi adataival is meglehetősen szabadon bántak az alkotók – eleve a cselekmény kezdetét is jó pár évvel későbbre, 1999-re tették. A japánul csaknem tökéletesen beszélő Adelstein be is bizonyítja az alkalmasságát, és bekerül a szerkesztőségbe, mely bármelyik japán nagyvállalathoz hasonlóan működik, azaz mindennek alapja a tekintélytisztelet, és nem sok lapot osztanak a nőknek és a külföldieknek. Jake főnöke nő ugyan, akinek fontos szerepe van a napi munkamenetben, de ettől még a szerkesztőségi hierarchiában nem kerül magasra, sőt.
A sztori azonban igazán ott kezdődik, hogy egy gyilkossági ügyhöz Adelsteint osztják be riporternek, ám az ügy számos rejtéllyel szolgál a számára, miközben újabb esetekkel szembesül, melyek szálai a jakuzához vezetnek. Csakhogy a rendőrséget mintha egyáltalán nem érdekelné az egész, sőt, azt is megtudja, hivatalosan nem is léteznek gyilkosságok Tokióban. Eddigre az újságíró már elég mélyre ás ahhoz, hogy rendőrségi kapcsolatai is legyenek, de igazán csak akkor illeszkednek egymásba a fogaskerekek, amikor megismerkedik Katagiri Hirotóval (Vatanabe Kennek írják magyarul, bár Ken Watanabeként vélhetően többen ismerik), a szervezett bűnözés elleni osztály nyomozójával, akinek a segítségével jobban megértheti, mi történik a bandaháború fenyegette tokiói alvilágban, és akitől nem utolsósorban felbecsülhetetlen értékű információt is kap.
Jake-nek akadnak segítői is: összebarátkozik két, hozzá hasonlóan fiatal kollégájával, akiket vele együtt csuklóztatnak a brutálisan szigorú főnökeik. Még fontosabb lehet a kapcsolata egy Samantha nevű, szintén amerikai nővel (Rachel Keller), aki hoszteszként dolgozik egy bárban, és aki ugyancsak napi rendszerességgel kerül kapcsolatba bűnözőkkel, köztük Szatóval (Kaszamacu Só), akinek vannak kétségei a saját hivatásával kapcsolatban. Az első három epizód még csak felskicceli a későbbi lehetséges konfliktusokat a megismert felek között, de azt felettébb ígéretesen teszi. Bár a Mann által rendezett első rész feszesebb és markánsabb stílusú, mint a következők, de a sorozat csak alig veszít lendületéből, és minden feltétel adott ahhoz, hogy csak tovább nőjön a feszültség a későbbi részekben.
A sorozatban több, külföldön is ismert japán színész látható Vatanabe mellett, így Ito Hideaki és Kikucsi Rinko is jó pár filmből ismerős lehet, de az igazi reveláció az első igazán komoly szerepében látható Ansel Elgort, aki nemcsak megtanult japánul a szerep kedvéért, de tényleg meggyőzően is hozza a kalandvágy és az amerikai arrogancia által egyformán hajtott újságírót, akinek a közben megismert családi háttere is magyarázattal szolgálhat a személyisége alakulására. Ugyanakkor nem is feltétlenül Elgort a főszereplő, hanem maga Tokió, legyen a helyszín a forgalmas Sindzsuku negyed, a fentebb már emlegetett Sibuja (Jake és Samantha is nagy rajongói a Shibuya-kei sztárjának, Kahimi Karie-nak), vagy a klubéletéről nevezetes Roppongi. És persze a tokiói klubok, kocsmák, éttermek és karaoke bárok, melyekre először az Elveszett jelentésben csodálkozhattak rá milliószámra a világ mozinézői, és amely néha eszünkbe is juthat a sorozat láttán.
Csakhogy azzal a filmmel szemben a Tokyo Vice nem elégszik meg azzal, hogy a külföldiek számára megismerhetetlen és vonzóan rejtélyes metropolisznak mutassa be a japán fővárost, hanem láthatjuk a sötét oldalát is: a bűnözést, a mindent átszövő korrupciót, a rasszizmust és a szexizmust, amikkel egy felületes turista nem feltétlenül szembesül. A sorozat kifinomult környezet- és jellemábrázolása pedig a hasonló hangvételű neo-noirok közül is kiemeli a Tokyo Vice-ot, mely egyszerre működik krimiként, oknyomozó újságírói sztoriként, felnövéstörténetként és az ezredforduló Japánjának társadalmi-kulturális bemutatásaként is.
Tokyo Vice, 2022, 10 rész, HBO Max. 24.hu: 8/10
