Pár éve még teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy magyar sorozat nemzetközi forgalmazást kapjon, sőt, a kevés hazai gyártású sorozat is külföldi licenc alapján készült. Évekbe került, de most már eljutottunk oda, hogy a hazai megrendelők nem ijednek meg a saját ötletektől sem, most pedig már nem titkolt célja az iparág hazai szereplőinek, hogy a nemzetközi piacra is betörjenek. Ez pedig nem is lenne teljesen előzmények nélküli: a magyar sorozatgyártás nagy időszakában, azaz a rendszerváltás előtt jó pár magyar sorozat jutott el a külföldi tévénézőkhöz.
A Tenkes kapitányától az Aranyéletig, és tovább
Ennek az egyik módja az volt, hogy a baráti szocialista országok televíziói adták le őket, így a legsikeresebb sorozatainkat szovjet, lengyel vagy keletnémet nézők is láthatták, A Tenkes kapitányától kezdve A fekete városon át az Abigélig – cserébe mi is nézhettünk lengyel, csehszlovák vagy szovjet sorozatokat orrvérzésig. A másik lehetőség pedig a filmekben már korábban is létező koprodukció volt, mely a hetvenes évektől indult be a fikciós sorozatok esetében. Így társult a Magyar Televízió csehszlovák, nyugatnémet, francia, brit, olasz partnerrel, és így jöhetett létre nagyszabású produkcióként a Sándor Mátyás és a Sztrogoff Mihály, vagy éppen a nagy zeneszerzőkről készül életrajzi sorozatok, mint a Liszt Ferenc és a Wagner élete, nem beszélve a kamionsofőrök életét megéneklő T.I.R. sorozatról. Az egyre inkább pénzszűkében lévő MTV pedig számos előnyét látta a koprodukciónak: nagyobb költségvetés, nagyobb közönség, és megfelelően gazdag partner esetén pedig kemény valuta a bevételi oldalon.
Az azóta eltelt időszak azonban alaposan átformálta az egész piacot, úgyhogy a magyar sorozatgyártók ma egészen másfajta nehézségekkel szembesülnek, főleg, hogy gyakorlatilag elölről kellett kezdeni mindent. Igaz, az elmúlt évtizedben is volt olyan magyar sorozat, amit láthattak külföldi tévénézők is: az Aranyélet a világ számos országában jelenlévő HBO-nak köszönhetően külföldön is hozzáférhető, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy az Aranyélet még nem volt teljesen saját fejlesztés. Ugyancsak az HBO-n érkezik jövőre az első teljesen saját sorozat, A besúgó, mely előtt szintén nyitva az út külföldön is. Az HBO azonban nagy nemzetközi cégként kivételezett helyzetben van a hazai piac többi szereplőjéhez képest, hiszen az ott készülő magyar produkció komoly, prémium drámasorozatnak járó költségvetést jelent, és azt, hogy a sorozat automatikusan bekerül a streamingszolgáltatással is bíró csatorna nemzetközi vérkeringésébe is.
Sőt, van már kifejezetten a nemzetközi piacot megcélzó, magyar sorozatgyártó cég, illetve olyan, budapesti központú cég is, amely nemzetközi sorozatfejlesztésben utazik. De még az eddig elsősorban a hazai piacra dolgozó tartalomgyártók is kacsintgatnak már külföldre: a Hámori Barbara alapította Scripted Productionsnél (A Keresztanyu, Hotel Margaret) tervben vannak a más zsánerű tartalmak is a napi sorozatok mellett, és a stratégia része a nemzetközi streaming platformokon való megjelenés is, mint ahogy a Kapitány Iván fémjelezte ContentLab & Factory (A mi kis falunk, Drága örökösök, Doktor Balaton stb.) leírásában is szerepel, hogy a nemzetközi piacon is helytálló tartalmakat gyártson.
Számukra a fentebb ismertetett, a nemzetközi piacra vezető két út közül már csak a második járható: a sorozatgyártás drága műfaj, és ha nincs mögötted egy Netflix- vagy HBO-nagyságrendű cég, akkor kizárólag hazai költségvetésből esélytelen nemzetközi színvonalú produkciót létrehozni. A koprodukció viszont nagyon is járható út, igaz, a piacnak sokkal több szereplője lett, szemben az évtizedekkel ezelőtti helyzettel, amikor kizárólag tévécsatornák készítettek sorozatokat: ma streamingcégek vagy akár telekommunikációs nagyvállalatok is részei az iparágnak.
Nagyobb távlatok nyílnak meg koprodukcióban
A nemzetközi piacra fejlesztő, 2019-ben induló Joyrider nevű céget Krigler Gábor alapította, aki egyebek között az Aranyélet vezető írója is volt. A Joyrider már bekerült a hírekbe Enyedi Ildikó Balaton Brigád című sorozatának nemzetközi érdeklődést kiváltó tervével, illetve azzal, hogy egy másik projektjük, a Frust szerb-magyar koprodukció keretében készül.
„A Balaton Brigád fejlesztése zajlik, épp az első négy rész forgatókönyvein dolgozunk. Beszállt egy német író is, Enyedi Ildikóhoz csatlakozik egy tapasztalt, komoly presztízsű német rendező is, illetve már zajlanak a tárgyalások egy prominens német színésszel” – mondta a 24.hu-nak az utóbbi hónapok fejleményeiről Krigler Gábor. „Ahogy haladunk a szereplőválogatással, folynak a tárgyalások különböző tévécsatornákkal és platformokkal, hogy kinél talál első nemzetközi otthonra a sorozat. Szerencsére sok az érdeklődő, így továbbra is az a terv, hogy jövő nyáron foroghat az első évad.”
Ugyancsak jövőre, szeptembertől kezdenék forgatni a Frustot Szarajevóban: „Itt a fő befektető a szerb Telekom, már több disztribútor bejelentkezett a nemzetközi forgalmazásra. Ebben a projektben egyébként a Joyrider nem gyártó: mi a kreatív felügyeletet végezzük a fejlesztés és a gyártás során.” Ezenkívül fejlesztenek lengyel-magyar koprodukcióban készülő sorozatot is, A bátorság iskolája címmel, erre a Nemzeti Filmintézettől kaptak előkészítési támogatást, és szintén jövőre tervezik a forgatás kezdetét. Illetve tárgyalnak egy olasz koprodukcióról, War of Saints címmel, ezt leghamarabb 2023-tól forgathatják, és még legalább tíz egyéb sorozatterv fejlesztése zajlik, különböző stádiumokban.
„Azt látom, hogy ambiciózus, komoly sorozatok készülnek koprodukcióban a környező országokban. Lehetőség rengeteg van, nagy a nyitottság a régióban, egyre inkább felismerik a döntéshozók, producerek, hogy jóval nagyobb távlatok nyílnak meg a scripted tartalmak előtt koprodukcióban, már ha valaki a nemzetközi eladhatóságot is szem előtt tartja” – mondja Krigler Gábor, aki szerint azonban a magyar sorozatkészítők még mindig hátrányban vannak a régió többi országához képest:
Még nem alakult ki egy, a valós piaci helyzetre reflektáló sorozat-támogatási és -gyártási stratégia, a nemzetközi trendeket figyelmen kívül hagyva az állami csatornák nem állnak a minőségi tartalomgyártás mögé, a kereskedelmi csatornák pedig, kevés kivételtől eltekintve, még mindig látszólag kizárólag a hazai piacban gondolkodnak
– mondta. Példákat is hozott: „Horvátországban már elfogadták a törvényt, ami kötelezi a nagy nemzetközi tartalomszolgáltatókat bevételeik bizonyos százalékának fikciós tartalomba fektetésére, Szerbiában és Boszniában pedig a helyi telekommunikációs cégek fektetnek sok-sok millió eurót a sorozatok készítésébe. Azok az országok lesznek a régióból a jelenleg zajló médiaforradalom nyertesei, ahol felismerik ezeknek a trendeknek a kulturális erejét, nem utolsósorban pedig a piaci potenciálját.”
Az irány jó, de még mindig túl sok a külföldi adaptáció
Szintén sokat tud mesélni a regionális együttműködésről a sorozatgyártásban a Paprika Studios, mely ugyan svéd tulajdonú cég, de budapesti központtal, és a kreatív folyamatokat magyar szakemberek felügyelik. Trunkó Bence, a cég kreatív igazgatója már több nemzetközi piacon létrejött sorozat készítésében dolgozott showrunnerként: korábban forgatókönyvíró is volt, a sorozatírásba pedig a Paprika által fejlesztett Ízig-vérig című sorozatban kóstolt bele. Trunkó irányítása alatt a Paprika Studios Magyarországon kívül Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban és most már Lengyelországban is gyárt sorozatokat:
„Jelen pillanatban öt sorozatot felügyelek közvetlenül három országban. Ebből az egyetlen, aminek a magyar változata már elkészült és jelenleg is fut, A tanár. Bár ezt is a Paprika Studios gyártja, a hazai verzió elkészítésében én magam nem vettem részt. A sorozat itthoni elkészítése után kezdett el a cégünk dolgozni a formátummal külföldön is – ez a munka már az én részvételemmel, irányításom alatt zajlik. Izgalmas feladat, hiszen az érintett országokban már nem csak gyártói, de fejlesztői is vagyunk a helyi változatoknak” – mondta Trunkó Bence, aki szintén úgy látja, Magyarország jó pár évvel a környező országok sorozatgyártási piaca mögött jár:
Jó az irány, de még mindig fejnehéz a piac az adaptációk vonalán. Igaz, már látszik a fejlődés, amikor saját fejlesztéssel lépnek hazai piacra, amiben a Paprika élen jár: ilyen az Apatigris, az Ízig vérig vagy a Bátrak földje. A következő nagy lépés a saját fejlesztések külföldi értékesítése lenne lineáris csatornáknak, globális streamereknek vagy SVOD platformoknak. Ez a közép-európai piac azonban elég szűk, ezért a nyugat-európai piacra kijutni kettőt ér. Kicsit olyan, mintha mondjuk nálunk most megpróbálnának eladni egy üzbég sorozatot, hasonlóan néznek egy közép-kelet-európai produkcióra is nyugaton
– mondta, hozzátéve, hogy azért ez utóbbi is változik, leginkább a nemzetközi fórumoknak köszönhetően.
Trunkónak van már tapasztalata a sorozat formátumok nemzetközi adaptációjában is, például A tanár esetében mindig az adott ország közönségéhez kellett igazítani a sorozat hangvételét, ami új problémákat vet fel: „A tanár egy német formátum ugyan, de elég szabadon kezeljük. A sorozat eredetije nyolc-kilenc éve készült a német piacra, és vannak részek, amik felett már eljárt az idő. További kihívás, hogy az ilyen adaptációknál a kulturális különbségeket is figyelembe kell venni, mert ha nem tesszük, könnyen a falnak lehet menni” – mesélte a showrunner, aki részletezte is az eltéréseket. „Minden piacon más válik be: a szlovákoknál meseszerű a megközelítés, hiszen maga a főszereplő tanár alakja (akit nálunk Nagy Ervin játszik) egy nem létező figura. Egy nőcsábász, ivós, vicces, romantikus, sármos férfi, aki mindemellett szuper tanár is. Ilyen a valóságban nincs, és a szlovák verzióban el is emelkedtünk a realitásoktól. A csehek viszont pont, hogy két lábbal a földön állnak, és ha valami nincs megfelelően megindokolva, azt a nézők gyomra már nem veszi be. Kicsit didaktikus módon ismertetni kell, melyik szereplőnek mi a motivációja, amihez nekem nehéz is volt eleinte alkalmazkodnom, de szerencsére a helyi írók ebben segítettek. Szlovéniában pedig a teljes természetesség a fontos, hogy a cselekmény olyan legyen, ami a valóságban is megtörténhet. Ha tehát egymás mellé teszed a cseh, a szlovák és a szlovén A tanárt, csaknem ugyanazt nézed, mégis teljesen más megvilágításban.”
Trunkó Bence látja az előnyét annak is, hogy magyarként irányít külföldön készülő sorozatokat: „Amikor magyar showrunnerként cseh, szlovén vagy szlovák szakemberekkel dolgozom, akkor nyilván nem az a cél, hogy csináljunk még egy sokadik sorozatot a hazai piacra, mert ahhoz én nem kellek. A cég vállal némi kockázatot azzal, hogy megpróbál kicsit más nézőpontot képviselni, felülírni a rendező döntését, ami egócsattanásokkal jár ugyan, de eddig megérte: az összes általunk gyártott sorozat az adott országban a top 3-ban van, és ez köszönhető annak, hogy a Paprika saját know how-ját visszük át. Hozzátartozik ehhez, hogy irdatlan mennyiségű sorozatot nézek ezekből az országokból, hogy ismerjem a piacot” – mondta. „Például nekem showrunnerként el kell döntenem, hogy kik játszanak egy sorozatban, anélkül, hogy ismerném a színészeket és beszélném a nyelvet.”
Ez viszont nem hátrány, mert tényleg fogalmam sincs, melyikük mennyit szerepel a bulvárlapokban, kiről milyen pletyka van és mit játszott korábban.
„Egyszerűen csak nézel egy színészt egy szerepben, tudod, mit mond, mert ismered a jelenetet, és pusztán arra tudsz koncentrálni, hogyan játszik” – hozott példát a külső szem előnyére Trunkó Bence.
Magyar téma, ami a külföldi nézőt is érdekli
De mi a helyzet a magyar sorozatokkal és mekkora eséllyel indulnak egy amúgy is telített nemzetközi piacon? És van-e olyan téma, amelyben a magyar sorozatok előnnyel indulhatnak? Hiszen két készülő magyar sorozatnál is láthatjuk, hogy a Kádár-korszak titkosszolgálata hálás téma (A besúgó és a Balaton Brigád is erre épül), ám Krigler Gábor szerint nincs ilyen slágertéma: „Nem gondolom, hogy egy bizonyos téma a kulcs a nemzetközi érdeklődés felé. Sőt, a sorozatfinanszírozás, -gyártás és a nemzetközi hálózatépítés sajátosságai miatt még csak azt sem feltétlenül mondanám, hogy a téma önmagában kulcsszerepet játszik abban, hogy melyik sorozat fog elkészülni és kijutni a nemzetközi piacra” – mondta. Trunkó Bence szerint sincs biztos recept a sikeres nemzetközi sorozatra, viszont mondott két lehetséges koprodukciós irányt: „Vagy olyat kell csinálni, ami hazai sztori ugyan, de érdekli is a világot. Erre jó példa a Csernobil, amely nagyon helyi specifikus dolog volt, de a történet mindenhol eladható. A másik irány pedig az, amikor egy másik ország is ugyanolyan szerepet játszik a sztoriban, mint Magyarország. És ez nem merülhet ki abban, hogy »tegyünk bele egy német nyomozót, mert akkor majd megveszik a németek«.”
Egy nagyívű, kosztümös, történelmi nagyeposz például elvben felkelthetné a külföldi vevők érdeklődését is, ám ez meglehetősen drága műfaj. Ha valaki, akkor a Nemzeti Filmintézet azonban megengedheti magának ezt, noha az idén nyáron bejelentett Hunyadi-sorozat is nemzetközi koprodukcióban, egy kanadai magyar producer irányításával (Rob Lantos) valósulhat meg: „A hazai filmgyártás eddigi léptékét túlszárnyaló alkotást élvonalbeli filmesekből álló nemzetközi stáb forgatja közép-európai helyszíneken. A páratlan alapanyag, a kiváló hazai szakemberek, a világsikereket jegyző Robert Lantos, a Beta Cinema világforgalmazó és a kormány jelentős támogatása együtt biztosítja, hogy a hazai sorozatgyártás nemzetközi szintre lépjen” – mondta júliusban Káel Csaba, aki szerint a forgatás jövőre kezdődik. Ugyanő egyébként szeptemberben, az NFI nemzetközi sorozatfinanszírozási konferenciáján úgy fogalmazott:
Meglepően izgalmas sorozattervek fejlesztése van folyamatban Magyarországon, megvalósításuk sikeréhez lényegi hozzájárulás lehet a külföldi partnerek beszállása.
Hol van már a magyar Netflix-sorozat?
Káel korábban arról is beszélt, hogy magas szinten folynak tárgyalások, és akár a Netflix is gyárthatja a Hunyadi-sorozatot. Erről azóta nem esett szó, ám a Netflix, és általában a streaming egyértelműen a sorozatkészítők szent grálja. Ami konkrétan a Netflixet illeti, a cégnek feltett szándéka a lokális tartalmak erősítése, és láthattunk már példát flamand, luxemburgi, portugál, dán vagy éppen lengyel saját gyártású Netflix-sorozatra is az elmúlt évben, elvben tehát semmi akadálya, hogy végre egy magyar sorozattal is próbát tegyenek. Azonban jól látható, hogy a cég egyelőre csak óvatosan kerülgeti a kelet-európai régiót: egyedül a csaknem 40 milliós lengyel piac mozgatta meg Netflix fantáziáját, illetve két készülő orosz netflixes projektről is tudni, de a kisebb országok egyelőre a sor végére kerültek.
Krigler Gábor szerint azonban mindez már csak idő kérdése:
Közép-Kelet-Európa ázsiója növekszik a nemzetközi szakmában, de nem feltétlenül a Netflix piaci viselkedése most már az egyedüli fokmérője a magyar sorozatipar teljesítményének. Egyéb szereplők, óriások is szemmel tartják a régiót, elég csak a Beta erősödő szerepét megnézni a környező országokban, de egyébként már itthon is. Érkezik a többi platform is, és bár jelenleg Lengyelország áll kiemelten mindegyiknek a látóterében, idő kérdése, hogy a kisebb piacokat is becélozzák a sajátgyártási stratégiájukkal
– mondta a 24.hu-nak. Hasonlóan optimista Trunkó Bence is: „Majd’ minden nagy globális streamerrel konkrét projektekről tárgyalunk már. Nagy előnyünk van abból a szempontból, hogy tíz országban vagyunk jelen, tíz ország piacát és nézői szokásait ismerjük. Nyilván mindenkinek az a célja, hogy egy streameren megjelenjen. A Paprika itt is kedvező helyzetben van: a mi cégcsoportunkban ugyanis van egy skandináv streamer, a Viaplay, amelynek már több sorozatot is gyártottunk a skandináv piacra. A Viaplay elindult már a Baltikumban és Lengyelországban is, utóbbiban egy olyan saját sorozattal, amit a Paprika fejleszt és gyárt.”
Azzal viszont egyik megkérdezett szerint sincs probléma, hogy ne lenne itthon megfelelő szakembergárda: „Az alapok ugyanazok mindenhol” – mondta Krigler Gábor. „Kell egy biztos kezű, tapasztalt és erős vízióval, produceri készségekkel bíró vezető, aki menedzseli az írószobai munkát, és két-három lelkes, megbecsült író, akik értik és osztják ezt a víziót. Kell egy tartható, észszerű fejlesztési terv, és folyamatos párbeszéd a gyártó csapattal. Ha ezek megvannak, nagy gond nem lehet a végén.” Trunkó Bence pedig azt emelte ki, hogy a Paprikánál eleve olyan ötleteket keresnek, amellyel labdába lehet rúgni külföldön: „A forgatókönyvíró nálunk nem azt jelenti, hogy otthon ül és veri a gépet, hanem mellette rengeteg dolgot olvasnak és néznek. Folyamatosan figyeljük, hogy mi készül más országokban, és milyen olyan elemei vannak egy sorozatnak, ami eladhatóvá teszi más piacokon.”
