Ahogy mi is megírtuk, hosszan tartó betegség után meghalt Törőcsik Mari, aki lassan két évtizede a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója a színház honlapján búcsúzott el a társulat nevében a legendás színésznőtől.
Nyugodj békében, kedves Mari!
– kezdi írását, amelyben felidézi Törőcsik sok évtizedes pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait.
Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata
– írja Vidnyánszky, majd idézi Pilinszky Jánost, aki elsők között figyelt fel Törőcsik tehetségére:
A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani.
Vidnyánszky többek között azt is felidézi, hogy amikor 2015-ben műsorra tűzték a Nemzetiben a Körhintát, azt a megoldást találta ki rendezőként, hogy az eredeti filmklasszikus főszerepét alakító Törőcsik Mari jöjjön be a taps közben a színpadra. Mint írja, sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégái erre az ötletre, és benne is volt kétely.
A kételyt a közönség oszlatta el. Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség.
Törőcsik Mari 85. születésnapjára írt, legemlékezetesebb szerepeit felidéző cikkünket itt olvashatja:
