Az elmúlt években egymást érték a furábbnál furább édességek és italok: az egyik, chipseket gyártó világcég limitált szériában a kávés, a tejcsokoládés, a mentás, illetve a cézársalátás ízesítessel is próbálkozott, egyikük sem ért fel azonban azzal, ami egy walesi pubtulajdonos fejéből pattant ki: Philip Lewis 1981-ben úgy döntött, hogy a vendégeinek a világ legfurcsább chipsét készíti el,
A Welshpoolban élő Lewisnek persze eszébe sem jutott a mit sem sejtő szúrós emlősök tizedelése, így csak néhány fűszerrel és sertészsírral bolondította meg a receptet, majd meglepetten tapasztalta, hogy az emberek szinte sorban állnak érte.
Az ígéretesen induló gasztronómiai felfedezést az állam fúrta meg: a vizsgálatuk során kiderült, hogy a termék egyáltalán nem tartalmaz sündisznót, így figyelmeztették a férfit, hogy a hamis reklám nem épp törvényszerű, így feltétlenül lépjen valamit az ügy rendezése érdekében.
A kocsmatulajdonost persze nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megfékezze a kitűnően futó szekeret, így a Wolverhampton Polytechnic kémikusait kérte fel egy olyan aromakeverék elkészítésére, amit a városvezetés is elfogadhatónak tart majd.
Lakik Welshpoolban néhány öreg cigány, aki korábban evett sült sündisznót, ők pedig meséltek a valahol a velő és a sertés közti ízéről.
– mesélte akkor az egyébként francia nyelvet és zenét is tanító férfi, a beszélgetések és a kémikusok együttesen pedig végül eredményt hoztak, az üzlet pedig hirtelen óriásira nőtt: a pubban felszolgált étel lassan az üzletek polcain is megjelent, és a médiafigyelem sem maradt el.
A pályáját komikusként indító Billy Connolly után számtalan híresség és televíziós forgatócsoport járt az ügy nyomába, a termék pedig lassan egyre több országban tűnt fel, és a nyolcvanas évek egyik brit ikonjává vált. Egy évtizeddel később nyomtalanul tűnt el a polcokról, Lewis pedig három évvel ezelőtt meghalt.
