Nemrég mutatták be a Seveled című romantikus vígjátékot veled a főszerepben. Orosz Dénes rád írta Gergő karakterét, vagy sem?
Amikor ezt a múltkor kérdezték, azt válaszoltam, hogy nem hiszem, aztán olvastam valahol Dénes interjúját, amiben azt mondta, hogy rám írta. Menet közben azért sok mindent változtattunk. Annyiszor átírtuk, hogy elsőre valamifajta rólam készült vázlatnak tűnt ahhoz képest, ami végül lett belőle.
Együtt szabtátok igazán rád a filmet?
Sok szempontból saját magamat láttam benne. Abszolút beletrafált az életembe, passzolt hozzám, aztán együtt alakítottuk. Szerettem Dénessel dolgozni, nyitott volt, ha volt pár új gondolatom, és sokat beszélgettünk a filmről.
Három évvel ezelőtt az AlkalMáté Trupp (Máté Gábor és Horvai István színészosztályának az éves darabja egy-egy osztálytársról) miatt sokan megismertek, és most már a Seveledről is te jutsz az emberek eszébe. Megbántad azóta az őszinteséged?
Azért olyan nagyon sokan nem ismertek meg. Az a nagyjából ezerkétszáz ember viszont igen, akik látták a darabot, meg talán még egy kevesen, akik olvastak róla. Az őszinteséget nagyon nehezen tudtam kikerülni, hiszen megbeszéltük Gáborékkal meg az osztálytársakkal, hogy megcsináljuk az előadást, és az életemnek egy olyan periódusát akarom felölelni, ami tényleg érdekel. Beszélhettem volna bármiről, szólhatott volna a darab a nagyon szép gyerekkoromról is, de azt éreztem, hogy ezzel a három évvel akarok foglalkozni, viszont ha ebbe beleállok, akkor végig bele kell állni.
Az emberek általában szeretik, hogyha megtudnak valakiről egy belsős infót, de közben meg mindenki valami hasonlóval kínlódik, a magánélettel és a munkával. Hál’ istennek, nem akarok celeb lenni, aki fent van a közösségi oldalakon: ez engem nem érdekel, úgyhogy nem tartozom azok közé a színészek közé, akikről minden nap írnak. Az biztos nehezebb lenne, hogyha valami olyasmi szalagcímet olvasnék mondjuk a szüleim halála után, hogy „még mindig nem tudta túltenni magát a szülei halálán”. Az durva lenne.
A darabba belementem, megtörtént, de három évre rá, hogy most több filmben, illetve sorozatban voltam és érdekesebb a nevem, már nem tudom visszavonni. Ez van. Egyáltalán nem bántam meg: nekem nagyon sokat segített. Oldalt ültem mezben az előadáson, és azokon a fotókon látszik igazán, hogy mennyire mélyen érintett az egész.
Az egyetem után egyből leszerződtetett a Katona, de a filmek és a sorozatok hozták el számodra a nagyobb hírnevet. Hiányzott ez a fajta ismertség?
Nem minden része, és ennek úgyis vége lesz. Egy ideig eltart, de aztán lehet, hogy forgatok még, és lesznek olyan pontok, amikor érdekes leszek. Vagy nem. Több olyan színész van, akit megismertünk, felkapták egy-két évre, aztán elfelejtették. Sosem tudhatod.
Volt egy előadás, a Hétköznapi őrületek, amiben Lengyel Feri felvette Szirtes Ági szűk ruháit. Amikor a női karakter rákérdezett, hogy miért – bár szebben volt megfogalmazva –, az volt a válasz lényege, hogy „csak bele akartam élni magam a te helyzetedbe”. Mondta egy barátom, hogy a szülei is megnézték a darabot, és az apja ott ült a konyhában két héttel később a párja ruhájában, és szerintem ezért érdemes csinálni. Elgondolkodtat a színház. Az is lehet, hogy így került közelebb egymáshoz a házaspár.
Balsai Móni volt nálunk pár hete a podcastunkban, és arról is szó esett, hogy Magyarországon egy színésznek muszáj a színház mellett még ötszáz dolgot csinálnia: sorozatot forgat, szinkronizál, és akkor a filmről még nem is beszéltünk. Téged mennyire visel meg ez a tempó?
A tempó mindig változik. Most ez kemény, még hónapokig eltart a forgatás, de tudom, hogy utána lesz időm. Életem végéig élvezni fogom, hogy vannak nehéz próbaidőszakok, amikor vasárnap is bent vagyok reggeltől estig, viszont utána meg előfordul, hogy szerdán vagy csütörtökön nem dolgozom, miközben mások igen. Meg ha úgy döntök, akkor nyáron nem játszom, ha nem csinálom az AlkalMátét, vagy nem megyek el forgatni, két hónapig szabad vagyok.
És volt már ilyen?
Nem. Az AlkalMátét több mint tíz éve csináljuk, a forgatás meg annyira jó. Anyagilag is: a színházból nem igazán tudsz félretenni, a filmből, tévéből viszont igen.
Ráadásul egyre több magyar sorozat készül, egyre többen kapnak ezekben szerepeket.
Igen, ez jó, de rengeteg színész van Magyarországon, és lehet, hogy ha másik tíz-húsz embert kérdeznél erről, az meg jogosan mondaná, hogy ők nincsenek ezekben benne. Biztos rám is mondták mostanában, hogy sok helyen ott vagyok. Ez most ilyen időszak, és ez is elmúlik. Nem akarok letargikus lenni vagy pesszimista, csak azt gondolom, hogy az örömöt is a helyén tudom kezelni, és úgyis minden elmúlik.
Akkor most kell nyomni?
Persze, de csak amennyire én akarom, és még élvezem. Mindent azért nem vállalok el.
Volt benned némi kétség, hogy elvállalj-e egy kereskedelmi tévés sorozatot?
Volt bennem egy ilyen, hogy ez mit takar, de amikor megismertem a stábot, és beszélgettem a színész kollégáimmal – Fenyő Ivánnal, Szabó Kimmel Tomival, Klem Viktorral, Földes Eszterrel, Botos Évivel, Polyák Lillával –, akkor elszállt minden kétségem. Nagyon szeretek emberekkel találkozni, és egy sorozatnál óriási a csapat.
Van olyan sorozat vagy filmszerep, amire különösen vágysz?
A Seveledben egy kicsit szerencsétlen, nagyra nőtt gyereket játszom, és az jutott eszembe, miközben visszanéztem magamat, hogy szívesen alakítanék legközelebb más típust, akár egy bűnözőt. Színházban ezt például ki tudom élni.
Vágysz arra, hogy csak egy valamire koncentrálj, és egyszerre csak egy szerepre készülj fel?
Ez jó kérdés, nem tudom. Amikor forgattuk a Seveledet, tetszett, hogy nem volt más, és csak arra tudtam koncentrálni. De azt meg nagyon szeretem, hogy bemegyek a színházba, és minden nap más. Van nyolc-kilenc szerep, és játszom a Jurányiban is. Örülök, hogy mind különböző.
Az Index podcastjában elmondtad, hogy túl friss ahhoz a Gothár-ügy, hogy beszélj róla. Viszont a kultúrtörvény megszavazása előtt nem sokkal a Katona megkapta a zaklatószínház címkéjét. Ez hogy érintett?
Sokat tudnék a témáról beszélni, de azért sem szeretnék semmit mondani a konkrét ügyről, mert bárhogy formálhatják a szavaimat.
Mennyire határozza meg a mindennapjaidat a politika mostanában?
Az biztos, hogy jobban meghatározza, de azért is, mert – és ezt picit szégyellem – engem egyáltalán nem érdekel a politika, nem folyok bele. Tudom, hogy ezt sokan megteszik a színházban, és kellenek is az ilyen emberek. Ez valóban nagyon nehéz időszak mind a színházam mind a szakmám életében, ezért is akartam volna kimenni a tüntetésre, csak sajnos pont forgattam akkor.
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
