Kultúra útitárs

Dózsa keresztjével, az ötvenhatos eseményeket végigkövető Sztálinnal és egy szétlőtt fával is találkozhatunk Szegeden

A nagy árvizet is túlélt Fekete-házban nem csak a város történetével, de furcsa tárgyakkal is megismerkedhetünk.

A száznegyven évvel ezelőtt, 1879. márciusában Szegedet “hátulról” elöntő Tisza óriási pusztítást végzett, a város azonban csodával határos módon alig fél évtized alatt talpra állt, sőt, a trianoni döntés miatt a húszas évekre az Alföld legfontosabb településévé vált. A házak kilencven százalékát elpusztító áradás persze nem végzett mindennel, így néhány erős épület, illetve a város történetének felbecsülhetetlen értékű emlékei túlélték a pusztítást.

Ilyen sors jutott az angol gótika elveit követő, Gerster Károly által épített Fekete-háznak (1857) is, ami sötét színét ugyan már rég elvesztette, de ma is a város egyik legérdekesebb, miniatűr kastélynak is beillő épülete. A Juhász Gyula által a szegedi Pilvaxként emlegetett ház 1985-ben a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába került, melynek épp zajló felújítása idejére pedig annak helyére is lépett, bemutatva a gyűjtemény legérdekesebb, illetve legértékesebb darabjait.

A Szeletek a múltból nevet viselő – a szabad királyi városi rang visszaszerzésének háromszázadik évfordulójának apropóján rendezett – várostörténeti kiállításon bemutatkozik a császári és királyi 46. szegedi gyalogezred

első világháborús hősiességének jelképe, a doberdói fa is.

Az egy éven át vívott, a környéket a földdel egyenlővé tévő harcokat csodával határos módon túlélő, elszáradt eperfa 1916 júliusában indult el Magyarország felé, majd a második világháborúig a gyűjtemény kiállításán szerepelt. A kommunista hatalomátvételt követően elpusztultnak hitték, pedig egyszerűen csak a muzeológusok rejtették el a padlásra, majd a rendszerváltás utánig egyetlen szót sem ejtettek róla.

A doberdói fa. Fotó: Móra Ferenc Múzeum

Hasonló sors jutott az 1956-os szegedi események fontos tanújának,

a Sztálin-képre festett Kossuth-címernek is,

ami a Szegedi Nemzeti Színház egy előadása alatt, egy találékony színházi háttérmunkásnak köszönhetően született meg. A színészek a két felvonás közti szünetben értesültek az épület közelében vonuló tömegről, és eldöntötték, hogy az előadás után ők is csatlakoznak a menethez. Egy ismeretlen dolgozó – talán egy díszlettervező? – ezt az ötletet szerette volna támogatni, így míg a színészek játszottak, a folyosók egyikéről leakasztott egy jókora Sztálin-képet, majd néhány perc alatt a forradalom idején újra hivatalossá vált Kossuth-címert festette rá. Az utcára vonuló színészeknek és a tüntetőknek a rejtett Sztálin-képről persze nem volt tudomása, a titok pedig csak a rendszerváltás után derült ki, hiszen a képet a forradalom leverése után értelemszerűen újra elrejtették, majd évtizedekre megfeledkeztek róla.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

A meglepetés az évtizedekkel később előkerült képet restaurálni vágyó szakemberek számára vált először világossá, akik a festékrétegek vizsgálata során egyszer csak a szovjet diktátor arcának egy részletére bukkantak. A helyreállítás ezt követően új irányt vett, így a vásznat közelről megvizsgálva ma mindkét kép jól látható.

Nem kevésbé érdekes történet az első emeleti teremben álló

díszes vaskereszté

sem, ami a néphagyomány szerint évszázadokon át az 1514-es parasztfelkelés kivégzett, majd felnégyelt vezetője, Dózsa György feje felett magasodott, az ugyanis a székely katonai vezető halála után előbb az Alsóvárosban a XV. század derekán született ferences kolostorba, majd a városrész temetőjébe került.

A kép bal szélén Dózsa keresztje. Fotó: Móra Ferenc Múzeum

A Jézust a kereszten ábrázoló vasmunka a második világháború után, a politikai változásoknak köszönhetően, Dózsa a nemzeti panteon legfontosabb alakjai közé való emelésével vándorolt a városi múzeum tulajdonába. Jó kérdés persze, hogy van-e valóságalapja a történetnek, de ez végső soron egészen mindegy is, hiszen egy ország, vagy város történetének a generációról generációra örökített legendák is fontos részei, Szeged pedig ilyen történetek terén egyáltalán nincs szégyellnivalója, sőt, a város 1728-ban még az ország egyik utolsó boszorkányperének is otthont adott.

Az állandó kiállításra jegyek 1190, illetve 790 forintért válthatók, ezzel pedig a főtérhez közeli Kass Galériát is meglátogathatjuk, ahol Kass János grafikái mellett a közel száz évvel ezelőtt eltűnt Palánkot is megismerhetjük.

Szponzorált tartalom

A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. (DTP2-084-2.2) A cikk a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.