Kultúra ismeretlen budapest
Budapest, 2011. március 29.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete oktatóreaktorának épülete az egyetem parkjában. Az 1971 óta üzemelő egyetemi reaktor elsősorban fizikus és mérnök hallgatók nukleáris témájú képzését szolgálja, emellett kutatási feladatokra is használható. A létesítményhez fizikai és radiokémiai laboratóriumok, valamint egy manipulációs kamra is tartozik. 
MTI Fotó: Manek Attila

Óriási ausztrál ufó ihlette Budapest rejtett tanreaktorát?

A Marsi Nagykövetség néven is emlegetett canberrai óriáskupola alig néhány évvel a magyar tervek előtt született meg. Véletlen hasonlóság lenne?

Az ausztrál tudományos életnek egészen a XX. század derekáig nem volt központi testülete, amely támogatta vagy képviselte volna az ország legélesebb elméit: míg a Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben, addig a távoli óriássziget akadémiája csak 1954-ben, közel százharminc évvel később született meg, mindössze két tucat tudós összefogásával. Még saját épületük sem volt, az Ausztrál Nemzeti Egyetem egy irodáknak otthont adó canberrai épületében kaptak helyet.

A helyzet a tagok bővülésével persze hamarosan tarthatatlanná vált, így gyűjtést szerveztek, amit néhány nagy mecénásnak köszönhetően hamar sikerre vittek, rövidesen pedig a helyet is megtalálták a leendő épülethez, melynek megtervezésére hat résztvevős zárt pályázatot indítottak. Ezen 1956 decemberében az ország egyik leginkább előremutató építésze, Sir Roy Grounds (1905-1981) diadalmaskodott.

Fotó: Fuaimneachadh/Atlas Obscura

A tervező

Az ausztrál modern építészetet megalapozó, Melbourne-ben született Grounds a harmincas években Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban (1932-1939) a legnagyobbaktól szívta magába a két világháború közti modern építészet elveit és formáit, melyet aztán az építészet fősodrától kissé lemaradó szigetországban adaptált. A Shine Dome az első nagy munkája volt, melynek lezárása után két komoly díjjal is gazdagodott.

 

1953-ban Frederick Romberggel és Robin Boyddal – a három évvel később kiírt akadémia központra kiírt pályázat II. és III. díját elnyerő építészekkel – nyitott közös irodát, útjuk azonban 1962-ben végleg elágazott. Ez egyáltalán nem törte meg a lendületét: 1981-ben bekövetkezett haláláig tucatnyi ausztrál középület és lakóház tervei hagyták el az íróasztalát, majd váltak valósággá.

A korban radikálisan újnak számító épületálom merőben más problémákat vetett fel, mint az azt megelőző évtizedek bármelyik építkezése, így sokan nem fogadnak volna nagy összegben arra, hogy a tizenhat vékony oszlop képes lesz-e megtartani a hétszáztíz tonnás, mindössze hét és fél centiméter vastag betonhéj súlyát, miután a kész épületről eltávolítják a kivitelezéshez elengedhetetlen tartóállványzatot.

Építés közben. Fotó: Pocket Oz Travel & Information Guide Canberra

A vitát végül egy 1:40 méretarányú modell döntötte el, így megnyílt az út az építés előtt, minden probléma azonban korántsem hárult el, hiszen a kupola alatti tér középpontjában egy százötven főt befogadó tanács- és előadóterem is helyet kapott, a fölé boruló betonfelületek azonban sosem látott módon szúrták el az akusztikát, így a szakemberek hosszú tervezés után zajárnyékolók, terelők hangcsillapítók bonyolult hálózatát építették a terem íves mennyezetébe, melyek egy része mélyen a széksorok fölé lógott, mások azonban a falon kaptak helyet, újabb gondot okozva: a rendszer látványa a leendő hallgatóság mintegy felének okozott volna hányingert.

A megoldást végül az akadémikusok egyike, az egyetem orvosi karán tanító Dr. Victor Macfarlane találta meg, aki a falra került lapok közti zavaró réseket szövetcsíkokkal tüntette el, anélkül, hogy ez elrontotta volna a terem hangzását.

A 47,4 méter átmérőjű – a római Szent Péter-bazilikáénál közel hat méterrel nagyobb – kupolát borító rézlapok alatt egy rétegnyi, csillámpalából kapott vermikulit részben szigeteli a termeket a külső hőmérsékleti viszonyoktól, de a ma is akadémikusoknak otthont adó terek hőmérséklete kis túlzással megegyezik az előző huszonnégy óra külső hőmérsékletének átlagával. Ez az Ausztráliára jellemző februári hőség és az augusztusi lehűlés idején kissé meglepő lehet, de a direkt napfényt nem kapó ablakok, illetve a 2000-ben folyt teljes helyreállítás során beépített hűtőrendszer miatt ma már nem érheti kellemetlen meglepetés a tudósokat.

A hatvan évvel ezelőtt, 1959. május 6-án megnyílt, a köznyelvben Igloo (Iglu), vagy Martian Embassy, azaz Marsi Nagykövetség néven is emlegetett épület 1984-ben az építést a legnagyobb összeggel – az összes költség több mint harmadával – segítő, telekspekulációkkal az ország egyik leggazdagabb emberévé vált Sir Jack Ellerton Becker (1904-1979) nevét vette fel, így a canberraiak a 2000-es felújításig Becker House néven ismerték, ekkor azonban az Akadémia a munkákat egymillió dollárral támogató tagja, John Shine (1946-) professzor nevét vette fel.

Természetesen nem a canberrai kupola volt a kor első hasonló épülete – az 1951-es Festival of Britain-re elkészült ideiglenes Dome of Discovery (Felfedezés Kupolája, a Freeman Fox & Partners munkája), a legendás Eero Saarinen tervei nyomán épült, az MIT részét képező Kresge Auditorium (1953-1955), valamint a  Pier Luigi Nervi az 1960-as római olimpiára tervezett, mára megkopott Sportpalota (Palazzetto dello Sport, 1956-1957) mind-mind előfutároknak tekinthetők:

3 Fotó megtekintése

Óriási ausztrál ufó ihlette Budapest rejtett tanreaktorát?

Az alig egy év után lebontott, a Temze partján állt Dome of Discovery. Fotó: TuckDB
Még több +
Az MIT óriási előadóját rejtő Kresger Auditorium. Fotó: BeyondMyKen
Még több +
Nervi mára megkopott Sportpalotája. Fotó: Mister No
Még több +

Egyikük sem lett azonban úgy a környezetükben élők kedvence, mint az ausztrál ufó, aminek körbeölelő, négy méter széles medencéjébe az egyetem orvostanhallgatói a diplomaosztó után mindig beugrottak, sőt, a hetvenes években valaki a kupola csúcsáig futó lábnyomokat festett a réz borításra, a végpontba pedig egy vécécsészét helyezett el.

A medence. Fotó: NickD

Épp ugyanoda, ahol az épület megnyitásakor a tervező egy kerti öntözőfejet helyezett el, remélve, hogy az abból a rézlemezekre érkező víz segít a patina kialakulásában, Canberra levegője ugyanis túl tiszta, így nem igazán hitt benne, hogy a folyamat folyamatos áztatás nélkül is gyorsan megindulna.

A víz persze nem segített (de legalább két szigetelési hibát felfedeztek a segítségével), olyannyira, hogy a jellegzetes zöld szín még csak néhány évvel ezelőtt kezdett megjelenni, és még hosszú évtizedekre lesz szüksége ahhoz, hogy legalább feleannyira oxidálódjon, mint például a Budavári Palota ötvenéves kupolája.

De miért érdekes számunkra ez az iszonyú távoli épület? – vetődik fel a teljesen jogos kérdés.

Hát ezért a Dunától pár lépésre rejtőző, egyetemi előadók közt megbújó épületért:

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Miklos Vincze (@grofjardanhazy) on Jun 26, 2018 at 9:29am PDT

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Petőfi hídtól észak felé nyúló épületsorának szélén rejtőző oktatóreaktora ugyanis a megszólalásig hasonlít az ausztrál óriásra, noha annál jóval kisebb területet foglal el.

A magyar kutatókat az 1955-ös, illetve 1958-as, az atomenergia békés célú felhasználásának módjait népszerűsítő első és második genfi konferencia után azonnal érdekelni kezdte az új energiaforrás, ami alig másfél évtizeddel korábban, a két amerikai atombombának köszönhetően még a legóvatosabb becslések szerint is kétszázezer emberéletet követelt.

Atomrobbanás (Array)
Az atombomba is megérdemelt volna egy Nobel-békedíjat
Volt egy mozgalom, amelyik ezt végig támogatta. Szerintük a bomba több életet mentett meg, mint amennyit kioltott.

Alig egy évvel a második konferencia után, 1959. március 25-én el is indult az ország első atomreaktora, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének (KFKI) csillebérci telephelyén, ma az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának üzemeltetésében működő, jórészt a Szovjetunióból érkező alkatrészekből összeállított Budapesti Kutatóreaktor (BKR), aminek teljesítménye az elmúlt hatvan évben ötszörösére – 10 MW-ra – nőtt, éves átlagban pedig 3500 órát, azaz 145 napot működik, célja azonban nem az intézet áramellátásának segítése, hanem a kutatók tudományos szükségleteinek kielégítése.

A Budapest Reaktor nevet kapott rendszernek köszönhetően hamarosan számos kutató érezhette magát szakértőnek az atomenergia terén, ezzel párhuzamosan pedig megszületett a vágy arra, hogy Magyarországnak atomerőműve legyen. Az efelé vezető út természetesen nem volt egyszerű, hiszen az ebben az irányban haladni kívánó diákok előbb csak a Moszkvai Energetikai Egyetemen szerezhették meg az üzemeltetéshez és tervezéshez szükséges tudást, így rövidesen a hazai egyetemek is képzéseket indítottak a témában. Az első atomerőmű megszületése előtt hirtelen égető szükség mutatkozott tehát egy egyetemi oktató-, vagy tanreaktor építésére, melynek helyszínéül az elsőként szakmai képzést adó Műegyetemet szemelték ki.

Budapest, 1970. november 10.
A magyarországi mérnökképzésben mérföldkő volt 1782. augusztus 30-a, amikor II. József megalapította a budai/pesti egyetem keretében működő Mérnöki Intézetet (Institum Geometricim), az első mérnökképző intézményt Európában. Az iskola 1782. november 1-jén nyílt meg, majd 1856-ban egyesült a József Ipartanodával és önálló intézményként  működött tovább. Az intézet - amely a mai Budapesti Műszaki Egyetem elődje volt - 1850-ig működött. (Az egyetem 2000 óta Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem néven működik.)      
A képen: befejezés előtt az egyetem kisérleti atomreaktora.
MTI Fotó: Mező Sándor
Befejezés előtt az egyetem kisérleti atomreaktora, 1970. november 10. Fotó: Mező Sándor / MTI

1962-ben el is készültek az épület első tervei, melyeket a Szovjetunió (és a mai Oroszország) vezető nukleáris kutatóintézetének, a Kurcsatov Intézetnek kellett jóváhagynia. 1963-ban ezt meg is tették, hozzátéve, hogy semmi baj nem történhet, hiszen a leendő reaktor akkora, mint egy szamovár.

A részleteket az Erőterv, a KFKI, az Országos Atomenergia Bizottság által alapított, radioaktív izotópokat gyártó Izotóp Intézet, illetve a Műegyetem szakemberei a következő három évben tervezték meg, a valódi munkák pedig 1967-ben indultak meg az addig üres területen.

A betonszerkezet zsaluzása (balra) és az átadóünnepség (jobbra) egy pillanata. Fotó: BME Nukleáris Technikai Intézet

A Szovjetunió tervezésben és kivitelezésben nyújtott segítsége nélkül folyó építkezés négy éven át tartott, 1971. május 22-én pedig a TR jelet kapott épület önfenntartóvá vált, így falai közt elkezdődhetett a munka – olvasható a BME Nukleáris Technikai Intézetének oldalán.

5 Fotó megtekintése

Óriási ausztrál ufó ihlette Budapest rejtett tanreaktorát?

A tanreaktor belső terének részlete. Fotó: Szedlák Ádám
Még több +
A huszonnégy fűtőelemet rejtő kazetta. Fotó: Szedlák Ádám
Még több +
Fotó: Szedlák Ádám
Még több +
Fotó: Szedlák Ádám
Még több +
Fotó: Szedlák Ádám
Még több +

A medence típusú oktatóreaktor (a részletes felépítése itt olvasható) teljesítménye az 1980-as fejlesztés során 10-ről 100 kW-ra – a Budapest Reaktor egy százalékára – nőtt, az azóta is folyamatosan folyó felújításoknak és fejlesztéseknek köszönhetően pedig 2027-ig biztossá vált a működése, noha az egyetem még húsz éven át használni szeretné. Ennek nincs is semmi akadálya, hiszen az állapota ma kifogástalan.

Kicsi de erős!
(Legalább eléggé)
És ami fontos: nagyon biztonságos.

mondta róla 1990-es látogatása során az amerikai atombombához vezető Manhattan-terv oszlopos tagjaként, illetve a hidrogénbomba atyjaként tisztelt, ötvennégy év után először Budapesten járt Teller Ede (1908-2003).

Kérdés persze, hogy valójában mekkora hatással volt az építészeti terveket elkészítő mérnökökre az ausztrál előd, az azonban elég valószínűnek tűnik, hogy ismerték Sir Roy Grounds munkáját, hiszen a két országot elválasztó óriási távolság, illetve a vasfüggöny nem jelentette azt, hogy a világ építészetének legújabb csodáiról ne jusson el Budapestre egy-egy kép és rövid leírás.

Budapest, 2011. március 29.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete oktatóreaktorának épülete az egyetem parkjában. Az 1971 óta üzemelő egyetemi reaktor elsősorban fizikus és mérnök hallgatók nukleáris témájú képzését szolgálja, emellett kutatási feladatokra is használható. A létesítményhez fizikai és radiokémiai laboratóriumok, valamint egy manipulációs kamra is tartozik. 
MTI Fotó: Manek Attila
Fotó: Manek Attila / MTI, 2011

A hasonlóság persze lehet a véletlen műve is, hiszen az ötvenes években egyre nagyobb számban kezdték el elárasztani a világot a hasonló héjszerkezetek, a meglepően sok különbség azonban elgondolkodtató.

A lényeg ettől persze ugyanaz marad: a fővárost a hatvanas években elkezdték elárasztani az ufók, hiszen

az óbudai kísérleti lakótelepen, illetve a ferencvárosi József Attila-lakótelep utcáiban is találkozhatunk

hasonló, alig néhány méter átmérőjű betonhéjakkal, melyek immár öt évtizede működnek gázfogadó állomásként, dolguk pedig a lakások felé tartó gáz nyomásának mérése és csökkentése, hogy az az otthonokban is felhasználhatóvá váljon.

Ufó szállt le ötven éve egy óbudai lakótelepen
Az apró csészeljnak tűnő épületben sosem jártak lakók, mégis már több mint ötven éve ott áll a kísérleti lakótelep szélén.

Reaktorba kéne menni

A BME TR jelű épülete és az MTA Budapest Reaktora előzetes bejelentkezéssel szabadon és ingyenesen látogatható: előbbi előre egyeztetett időpontban, utóbbi pedig minden hónap utolsó péntekjén nyitja meg a kapuit, idegen lényekre azonban kár számítani.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Image: 73913319, Sugár Bertalan (Berci) énekes, jelenleg jógaoktatóként dolgozik a DownDog  jógastúdióban., Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.