Épp száztíz évvel ezelőtt, 1908-ban merült fel először a Duna felett a mai Boráros térnél átívelő, a Nagykörút ívét a budai oldalra az Elevátorház mellett átvezető híd terve, a tervpályázat kiírását az első világháború kitörése azonban egészen 1930-ig tolta el.
A tizenhét beküldött munka egyike sem volt azonban elég jó ahhoz, hogy a minisztertanács el is fogadja azt, így a végleges kiviteli terve nem a résztvevő tervezők, hanem a minisztérium által felkért Álgyay-Hubert Pál (1894-1945) irányítása alatt született meg.
Az 1937. szeptemberében, négy éves munka után átadott híd a kormányzó Horthy Miklós (1868-1957) nevét kapta, budai hídfőjénél pedig a fiumei világítótorony “a császári és királyi Haditengerészet és magyar hősi halottai emlékének” harminc méter magas mása állt.
A nevét az ott lévő boroshordós szoborcsoport ellenére nem bort áruló, pocakos férfiakról, vagy épp egy esetleges borpiacról kapott Boráros tértől a budai oldalra átnyúló híddal azonban volt egy apró probléma:
a semmibe futott.
Térképrészlet 1937-ből
A Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE újabb épületei, illetve az Infopark helyén akkor ugyanis semmi sem volt, köszönhetően annak, hogy a területen egy évtizeddel korábban még a Lágymányosi-tó nyújtózott.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a híd építésével egyidőben nem írtak volna ki pályázatot a terület rendezésére, sőt, a két világháború közti építésztársadalom legfontosabb lapja, a Tér és Forma alig egy évvel a híd átadása előtt megjelent száma (IX. évf. 7. sz., 1936. július) is beszámolt a – sajnos sikertelen – pályázat eredményeiről, hozzátéve:
“Gyakrabban kellene hasonló tárgyú pályázatokat tartani, mert a városrendezési kérdések oly ritkán kerülnek szőnyegre és műegyetemi oktatásunk is annyira hézagos ezen a téren, hogy nem csoda, ha ez a tervpályázat nem hozta meg a várt eredményt.”
Na de lássuk a bíráló bizottság által a legjobbnak tartott munkákat!
Dr. Bierbauer Virgil sávos lakótelepet és a nagy körforgalom okozta közlekedési nehézséget egy alagúttal megoldó villamosvonalat is felmutató terve
Dr. Czenner Jenő, Dobi Géza, Halászy Jenő (1900-1962) és Zimonyi István közös munkáján jóval nagyobb a zöldterület, hiszen “A Dunaparton húzódó 140 méter széles liget, a híd tengelyének folytatásában kiképzett 120 méter széles, parkkal díszített tér, a sávos beépítési móddal helyet nyerő előkertek, a város dunajobbparti jellegét őrzik meg.”
Heim Ernő (1904-1980), ifj. Orczy Gyula és Rihmer László kerékpárutakat (!) is tartalmazó terve, ami még egy jövőbeli balatoni gyorsfogalmi autóút lehetőségének is teret ad
Krompecher (1941-től Korompay) György (1905-1991) az új negyed kiállításokra is alkalmas részét egy toronnyal tette volna még hangsúlyosabbá, a Nagykörút folytatásaként létrejött főutat pedig a pesti szakasz több mint másfélszeresére, a Champs-Élysées-hez hasonlóan hetven méter szélesre tágította volna.
Sztojka József, Horváth Szabolcs és Schömer Ervin a híd budai hídfőjétől egészen a kelenföldi pályaudvarig tartó utat képzelt el, melynek szélessége az új negyedben százhúsz méter lett volna
Tóth Kálmán vetélytársainál sokkal sűrűbb és egyszerűbb beépítést vizionált, a hídról lejövő forgalmat pedig egy felhőkarcoló az út tengelyébe illesztésével választotta volna ketté
Weichinger Károly (1893-1982) “a kispénzű, de kulturált társadalom lakónegyedét” álmodta meg, külön figyelve a hídon átmenő nagy forgalom kellő elvezetésére
A tervek valóra válására tehát semmi esély nem volt, az új negyed pedig a második világháború kitörése miatt nem született meg. A Goldmann György tér északi oldalán az ötvenes, hatvanas és hetvenes években jöttek létre a Budapesti Műszaki Egyetem a szocreál és a modern jegyeit tükröző épületei, a déli oldalon pedig az Expo ’96 néven, Bécs és Budapest közös rendezvényeként megálmodott, de végül elmaradt világkiállítás indította be a fejlesztéseket.
A környék képe ma / via BME
Megszületett a ma a MAC Budapest jégkorongcsapatának otthont adó Tüskecsarnok (1993-1998, 2012-2014), az ELTE új kampusza, valamint a ma is világcégek magyar irodáinak otthont adó épületek sora.
