Patrick Gaspard, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnökének aláírásával jelent meg egy cikk a csütörtöki Népszavában, amiből kiderült, hogy Soros György alapítványa 360 millió forintot adományoz „a Summa Artiumnak, egy művészettámogató szervezetnek, amely 2003-ban, Budapesten jött létre azzal a céllal, hogy a független művészek számára elérhetővé tegye a vállalati és magánszektorból érkező támogatásokat”.
Az Európa többi országában és az Egyesült Államokban található, anyagi gondokkal küzdő kulturális intézmények számára ez irigylésre méltónak tűnhet. Azonban semmi sincs ingyen, amikor a kormány úgy dönt, hogy maga határozza meg, mit tekint nemzeti kultúrának. Budapesten és a fővároson kívül minden kulturális intézmény, amelyet a kormány támogat tudja, hogy melyek azok a témák, amelyeket nem szabad feszegetni
– írja a magyar helyzetről az elnök. Az adományozással szerinte megvalósulhatnak „azok a művészeti és kulturális projektek, amelyek a Magyarországon uralkodó körülmények között nem reménykedhetnek állami támogatásban”. Gaspard szerint – aki az USA dél-afrikai nagykövete is volt 2013 és 2016 között – „Magyarország sötétebb időszakait idéző körülmények” teremtették meg a támogatás igényét.
Azt reméltük, hogy azok az idők már elmúltak. Mindannyian tudjuk, hogy manapság Magyarországon a kormányzati ellenőrzés árnya mindent beborít, a kultúrát és a művészetet is
– hasonlította az amerikai Gaspard az államszocialista időhöz Magyarország jelenét.
„Ilyen időkben a művészek jelenítik meg függetlenségükkel és a sokféleségükkel a társadalom kollektív lelkiismeretét” – írta Gaspard, majd azzal fejezte be gondolatmenetét, hogy Orbán Viktor ehhez képest nagyon mást vár el a kurzus művészeitől az állami pénzekért cserébe:
A miniszterelnök a művészet segítségével kívánja megerősíteni a monolit nemzeti mítoszokat és politikailag hasznosnak ítélt téveszméket. Talán elég sokat fizet ezért, de a gyűlölködő politikai megrendelés nem hozhat létre művészi értékeket.
Kiemelt kép: GEORG HOCHMUTH / APA / AFP
