Át akarják rendezni a piacot a szinkronszínészek, ahol az elmúlt 30 évben „modern rabszolgaság” alakult ki – mondta a Magyar Szinkronnak adott interjújában Nagy Ervin. A színész kijelentette, elegük van abból, hogy ugyanannyi pénzt kapnak most is, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért Szidosz Szinkron Alapszervezettel együtt háborúra készülnek.
amit én szeretnék, az az, hogy a fiatal generáció úgy nőjön fel, hogy a magyar szinkron még mindig világhírűnek és világszínvonalúnak számít és a munkájáért mindenki azt a megbecsülést kapja, ami igazságosan járna neki. Anyagilag is.
Nyugati mintára szeretnék szétválasztani a munkadíjat és a jogdíjat, mert szinkronmunkáért járó jogdíjat rendszeresen nem kapják meg.
Egy lengyel kolléga például negyvenszer annyi pénzért dolgozik, mint mi! Sok külföldi gyártó ide szokta hozni Magyarországra a szinkron stúdiómunkáját, mert itt jóval olcsóbban meg tudják csinálni. A lengyelek négyszer annyian vannak, mint mi, tehát igazságos piaci viszonyok között nekünk akkor a jelenlegi gázsik tízszeresét kellene keresnünk. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogyha csak a tizedét kapjuk, akkor hova kerül a különbözet? Miért is ilyen alacsonyak a bérek, ha a bevétel mégiscsak megvan?
Nagy szerint a stúdiók és a megrendelők is pozíciójukkal visszaélve erőből lenyomják a színészeket. Hozzátette: az, hogy ez a mozgalom eddig váratott magára, nagy részben annak köszönhető, hogy a színészek nem álltak ki magukért, másrészt pedig annak, hogy a szinkronstúdiók „az olcsóbb munkát, álságos indokokkal rákényszerítik a szakemberekre kihasználva a megosztottságot és a kiszolgáltatottságot”
A színész úgy véli:
Nonszensz az a tény, hogy a forgalmazók és a tévék lenyomják az árakat, a stúdiók mennek utánuk, mindennek pedig a színészek, a rendezők, a hangmérnökök, a vágók, a fordítók isszák meg a levét, tehát mindenki, aki a szinkron világában dolgozik. Ebben a körforgásban sajnos 30 éve nem változik semmi, a kenyér viszont harmincszor drágább lett.
Kiemelt kép: 24.hu/Marjai János
