A repülés történetében szép számmal fordulnak elő magyar nevek – elég ehhez csak a világ első kormányozható léghajóját megépítő, Zeppelin hajójának alapját adó zágrábi fakereskedőre, Schwarz Dávidra (1850-1897), vagy a repülőgép irányváltozásait jelző, sőt, a kitéréseket egy pontig korrigáló stabilizátort feltaláló Vágó Pálra (1889-?) gondolunk –, de kevésen múlt, hogy a repülőgép feltalálójának járó dicsőséget is egy honfitársunk, Némethy Emil (1867-1943) orozza el a vele egyidőben már javában kísérletező Wright-fivérek, Orville és Wilbur elől.
Az alig egy hónappal a kiegyezés előtt, Aradon született Némethy a királyi József Műegyetemen (ma BME) és Pilsenben vált gépészmérnökké, majd a pilseni Piette von Rivage gyár munkatársaként európai papírgyártás fejlődésének egyik vezéralakja lett. Gépeket tervezett és tökéletesített, sőt, húszas évei végén két éven át a tokiói székhelyű Fuji Paper Company vezetőmérnökeként az európai gyártási technológiák adaptálásán dolgozott.
1897-ben, hajóval való hazatérésekor a sirályokat látva jutott eszébe először a repülés gondolata, melyet hazatérése után, az aradi papírgyár (cellulózgyár) igazgatói és főmérnöki székét elfoglalva próbált meg átültetni a gyakorlatba.
Az életművet összefoglaló Repülés magazin (VII. évf. 1. szám, 1954) szerint Némethy a kor legnagyobb elméleti aviatikusa, Ernst von Loessl (1865-1931) értekezéseiben talált hibákat látva alkotta meg saját téziseit, melyek közül a legfontosabb évtizedekre meghatározta a repülést:
A mérnök 1901-ben a gyár tetejéről indulva leszállni képes monoplánjával végrehajtotta az első sikeres levegőbe emelkedését, a következő években pedig több motoros gép is kikerült a keze alól, ezek azonban túl gyenge erőforrást kaptak ahhoz, hogy néhány méternél többet tegyenek meg a levegőben.
Némethy közel állt a sikerhez, hiszen egy mecénás segítségével létrehozhatta volna az első, valóban repülni képes eszközt, a probléma ekkor azonban sem a magyar hadsereget, az ország vezetését, sem a fejlesztést finanszírozni tudó gazdag gyárosokat nem foglalkoztatta eléggé – és maga a feltaláló is csak titokban kísérletezett,
“nehogy bolondnak tartsák, amiért mérnök létére ilyen marhasággal foglalkozik”.
Az első sikeres repülésért vívott harcot elvesztette ugyan, számos téren megkérdőjelezhetetlen az elsősége: ő találta fel ugyanis
Mindemellett ő ismerte fel, hogy a repülőknek nem fából vagy bambuszból, hanem
Ugyanez az elv csak az első világháború idején férkőzött be a repülésbe: 1915-ben született meg ugyanis a világ első, teljesen fémvázas gépe, a mindössze egyetlen példányban készült Junker J1, két évvel később pedig ennek sorozatgyártott verziója, a kézifegyverek ellen a fürdőkádként emlegetett fél centiméter vastag króm-nikkelacél lemeztestével védelmet nyújtó J.I.
A szerencsétlen magyar körülményeknek köszönhető sikertelenség rányomta a bélyegét a szárnyait bontogató hazai aviatikára – a Vasárnapi Ujság 1909-ben (november 14., p. 959) egyenesen Némethy repüléstől való visszavonulásáról számol be:
Ez szerencsére nem így történt: Némethy néhány évet tényleg repüléssel töltött, életének a tízes évekbeli alakulásáról azonban sajnos nem állnak rendelkezésre információk. Az azonban biztos, hogy a román repülést a térképre helyező Aurel Vlaicu (1882-1913) két gépét, a Vlaicu I-et, illetve a Vlaicu II-t az ő elveit használva készítette el, és ért el vele sikereket.
A magyar úttörő kutatási eredményeit és – köztük a százhúsz embert szállítani képes repülőgépet, valamint az alumínium géptestekről megfogalmazott álmát is tartalmazó – írásait a kor számos nemzetközi lapjai, illetve kétkötetes német nyelvű munkája, az Die endgültige Lösung des Flugproblems (A repülés problémájának végleges megoldása, 1903, ill. 1911) őrzi.
Az elfeledett feltaláló élete jó részét jó eséllyel a papíripar közelében töltötte (noha a tízes években az aradi Magyar Szalmaanyaggyár Rt. üzletvezető igazgatói székében is őt – vagy talán egy névrokonát? – találhattuk volna), de a repüléstől talán még a hetvenhat évesen, 1943. november 6-án bekövetkezett halálakor sem tudott teljesen elszakadni.
