Kultúra ismeretlen magyarok

Akár egy papírgyáros aradi mérnök is feltalálhatta volna a repülőgépet

Ha Némethy Emil talál egy tehetős támogatót, akkor ma jó eséllyel máshogy tekintenénk a Wright fivérekre.
Korábban a témában:

A repülés történetében szép számmal fordulnak elő magyar nevek – elég ehhez csak a világ első kormányozható léghajóját megépítő, Zeppelin hajójának alapját adó zágrábi fakereskedőre, Schwarz Dávidra (1850-1897), vagy a repülőgép irányváltozásait jelző, sőt, a kitéréseket egy pontig korrigáló stabilizátort feltaláló Vágó Pálra (1889-?) gondolunk –, de kevésen múlt, hogy a repülőgép feltalálójának járó dicsőséget is egy honfitársunk, Némethy Emil (1867-1943) orozza el a vele egyidőben már javában kísérletező Wright-fivérekOrville és Wilbur elől.

Az alig egy hónappal a kiegyezés előtt, Aradon született Némethy a királyi József Műegyetemen (ma BME) és Pilsenben vált gépészmérnökké, majd a pilseni Piette von Rivage gyár munkatársaként európai papírgyártás fejlődésének egyik vezéralakja lett. Gépeket tervezett és tökéletesített, sőt, húszas évei végén két éven át a tokiói székhelyű Fuji Paper Company vezetőmérnökeként az európai gyártási technológiák adaptálásán dolgozott.

1897-ben, hajóval való hazatérésekor a sirályokat látva jutott eszébe először a repülés gondolata, melyet hazatérése után, az aradi papírgyár (cellulózgyár) igazgatói és főmérnöki székét elfoglalva próbált meg átültetni a gyakorlatba.

Németh időskori portréja – in: Repülés, 1954. január 10.

Az életművet összefoglaló Repülés magazin (VII. évf. 1. szám, 1954) szerint Némethy a kor legnagyobb elméleti aviatikusa, Ernst von Loessl (1865-1931) értekezéseiben talált hibákat látva alkotta meg saját téziseit, melyek közül a legfontosabb évtizedekre meghatározta a repülést:

“Minden hordfelület (repülőgépszárny) olyan súlyt képes vízszintes irányú repülés közben emelni, mint amennyi annak a levegőprizmának a tömege, amely felett ez a hordfelület másodpercenként áthalad. Ebből következik, hogy a repülőgép emelőerejét vagy a hordfelület nagyságának, vagy pedig a repülés sebességének a növelésével lehet fokozni.”

A mérnök 1901-ben a gyár tetejéről indulva leszállni képes monoplánjával végrehajtotta az első sikeres levegőbe emelkedését, a következő években pedig több motoros gép is kikerült a keze alól, ezek azonban túl gyenge erőforrást kaptak ahhoz, hogy néhány méternél többet tegyenek meg a levegőben.

Az aradi papírgyár mellett, fotómontázs – fotó: HAIF

Némethy közel állt a sikerhez, hiszen egy mecénás segítségével létrehozhatta volna az első, valóban repülni képes eszközt, a probléma ekkor azonban sem a magyar hadsereget, az ország vezetését, sem a fejlesztést finanszírozni tudó gazdag gyárosokat nem foglalkoztatta eléggé – és maga a feltaláló is csak titokban kísérletezett,

“nehogy bolondnak tartsák, amiért mérnök létére ilyen marhasággal foglalkozik”.

Egy másik prototípus – in: Ország-Világ, 1905. március 19.

Az első sikeres repülésért vívott harcot elvesztette ugyan, számos téren megkérdőjelezhetetlen az elsősége: ő találta fel ugyanis

az irányítást lehetővé tévő, a szárnyon apró lapokat mozgató csűrkormányt, aminek megalkotását a repülés történetét bemutató írások egyöntetűen a Wright fivérekhez kötnek.

A csűrők mozgása egy modern utasszállítón – Fotó: NASA Glenn Research Center

Mindemellett ő ismerte fel, hogy a repülőknek nem fából vagy bambuszból, hanem

acélból kell készülnie.

Ugyanez az elv csak az első világháború idején férkőzött be a repülésbe: 1915-ben született meg ugyanis a világ első, teljesen fémvázas gépe, a mindössze egyetlen példányban készült Junker J1, két évvel később pedig ennek sorozatgyártott verziója, a kézifegyverek ellen a fürdőkádként emlegetett fél centiméter vastag króm-nikkelacél lemeztestével védelmet nyújtó J.I.

A szerencsétlen magyar körülményeknek köszönhető sikertelenség rányomta a bélyegét a szárnyait bontogató hazai aviatikára – a Vasárnapi Ujság 1909-ben (november 14., p. 959) egyenesen Némethy repüléstől való visszavonulásáról számol be:

“Mert bizony nincs számbavehető magyar légmasina s kézzelfogható eredményt máig se értünk el. A magyar aviatikusok nagy energiával, de eredménytelenül, igazán szárnyszegetten küzdöttek a kishitűséggel, gúnynyal, roszindulattal és pénzetlenséggel. S ez tán nem is csoda ebben a közönyországban, a hol a nagyotakarás embereinek egyformán sivár, kilátástalan jelen és jövő jut osztályrészül. Ott volt például az aradi Némethy Emil, a kit külföldön az aviatika úttörői közt tisztelnek s elkeseredve hagyta abba a munkáját.”

A gép, ami sosem repült igazán, képeslapként, rajta a Flugrad Némethy felirattal azonban biztosan nagy sikere volt! – Fotó: Pest-Buda Aukciósház

Ez szerencsére nem így történt: Némethy néhány évet tényleg repüléssel töltött, életének a tízes évekbeli alakulásáról azonban sajnos nem állnak rendelkezésre információk. Az azonban biztos, hogy a román repülést a térképre helyező Aurel Vlaicu (1882-1913) két gépét, a Vlaicu I-et, illetve a Vlaicu II-t az ő elveit használva készítette el, és ért el vele sikereket.

A Vlaicu II replikája – Fotó: Fgarganese

A magyar úttörő kutatási eredményeit és – köztük a százhúsz embert szállítani képes repülőgépet, valamint az alumínium géptestekről megfogalmazott álmát is tartalmazó – írásait a kor számos nemzetközi lapjai, illetve kétkötetes német nyelvű munkája, az Die endgültige Lösung des Flugproblems (A repülés problémájának végleges megoldása, 1903, ill. 1911) őrzi.

A Fermat-sejtés

A matematika, mint szerelem egész életében megmaradt, sőt, a halála után röviddel a Magyar Szárnyak című lapban megjelent visszaemlékezés szerint 1920-ban kiadott két, alig néhány oldalas művében (Das-Fermat-Problem, illetve a Bemerkungen zum Fermat-Problem) sikerült bizonyítania a matematikusokat háromszáz éven át foglalkoztató Fermat-problémát.

 

Az állítás így, ebben a formában nyilvánvalóan nem igaz: a sejtést Andrew Wiles princetoni professzornak csak 1994-ben sikerült minden kétséget kizáróan alátámasztania.

Az elfeledett feltaláló élete jó részét jó eséllyel a papíripar közelében töltötte (noha a tízes években az aradi Magyar Szalmaanyaggyár Rt. üzletvezető igazgatói székében is őt – vagy talán egy névrokonát? – találhattuk volna), de a repüléstől talán még a hetvenhat évesen, 1943. november 6-án bekövetkezett halálakor sem tudott teljesen elszakadni.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

chris borland (chris borland)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.