Kultúra filmkritika

A Ragadozó városok pocsék film, de egész jó szórakozás

Aki szerint pedig a cím két tagmondata kizárja egymást, az nem látott még B-kategóriás akciófilmet. Kritika.
Korábban a témában:

Hogy mi a varázsereje a young adult disztópiáknak, azt majd talán egy hosszabb esszében egyszer kiderítem, de hogy valami van, az biztos: a zsáner ugyanis hosszú évek óta nem és nem kopik ki a mozikból. Az apokalipszis/kataklizma eleve izgalmas téma, és elképzelni, mi lehet utána, ezredszerre is érdekes játék, ahogy a Nagy, Gonosz Diktátorral szemben kiálló Forradalmár Fiatal archetípusát is könnyű szeretni: a lázadók a legjobb főhősök. De azt azért látjuk, hogy az elmúlt évek lázas szerelme a zsáner iránt kezd kissé kihűlni, legalábbis az ide tartozó filmek egyre kevesebb jelentőséget kapnak, már nem generációjuk legnépszerűbb színészei kapják a főszerepeket, nem sztárrendezők dirigálják őket, és ha a büdzsé tisztességes is, mégsem folyik a csapból is a promó. A Ragadozó városok a tipikus példa: tisztes költségvetés, de a rendező csaknem ismeretlen, a főszereplők egy kivételtől eltekintve középmezőnyös vagy alig ismert feltörekvők, és hiába az év végi csúcsidőszakra időzített premier, nem érezhettük úgy a marketingkampány nyomán, hogy ez aztán a kihagyhatatlan két ünnep közti blockbuster. És nem is az, nagyon nem.

Fotó: UIP Duna

A sztori felvezetése némiképp ködös, a mélyebb magyarázatokért alighanem a könyveredetihez kellene fordulnunk, mindenesetre annyi a filmből is egyértelmű, hogy egy olyan korban élünk, amikor az általunk ismert világ helyett az élet keretei merőben mások. Kezdve egyből azzal, hogy egyfajta steampunk neonomád életmódot folytat a világ nagy része: a városok kerekeken guruló óriási gépek, amelyek azéért járják a tájat, hogy újabb településeket kebelezzenek be, ezzel sejthetően erőforrás-tartalékokra téve szert. Fő helyszínünk London guruló városa, legalábbis kiindulásként, mert aztán főhőseink egész hamar elhagyják: egyikük önszántából, másikuk kevésbé. Az előbbi egy vad fiatal lány, Hester, aki az után menekül le a városról, hogy a város vezetője elleni merénylete – melyben anyja halálát és saját arcát elcsúfító sebhelyét akarta megtorolni – nem sikerül, utóbbi pedig egy Tom nevű múzeumi dolgozó, aki akaratán kívül zuhan le onnan, és mindennél jobban szeretne hazajutni, nem mellesleg azért, mert a városokon kívül a túlélésre nem sok esélye van. A két fiatal kénytelen összefogni, pedig nemigen kedvelik egymást, hogy visszajussanak Londonra, ám az útjuk végül máshová, máshogyan vezet.

Fotó: UIP Duna

Bár csak a fő vonalakat vázoltam fel, így is feltűnhet, hogy már a bevezető is mutat némi káoszt, a továbbiak pedig csak fokozzák a dolgot. Két hősünk elindul, de útjuk más irányt vesz, közben London vezetőjének egynél több ördögi terve van, egyik Hester ellen, a másik egy gigantikus és rejtélyes fegyver létrehozására irányul. Így aztán képbe kerül egy zombi-terminátor, egy rejtélyes ázsiai Trinity-hasonmás, furcsa, hobbitszerű figurák, rabszolga-kereskedők, egy gonosz tudós és egy jóságos zenbuddhista vezető, egy lebegő és egy klasszikusan letelepedett város, repülőgépflotta: van itt minden, mint a búcsúba’. És nem csak sztorielemből van kismillió, ezzel együtt jár a látványvilág folyamatos változása, és az sem mellékes, hogy az idő és a tér néha nem tudni, hogyan kanyarodott oda, ahova, az pedig, hogy a szereplők motivációi és emberi minőségei néha irányt váltanak, már csak hab a tortán. Őskáosz a javából, de tulajdonképpen egészen szórakoztató, ha eltekintünk az olyan felesleges dolgok számon kérésétől, mint a logikai rend.

A csapongáson nagyon nem lepődik meg senki, aki kicsit utána jár a rendező munkásságának: Christian Riversben a profizmus keveredik a kezdőséggel. Ő ugyanis egyfelől igazi tapasztalt öreg róka Hollywood gigaprodukcióinak terén, A hobbit-filmek mindegyikében benne volt rendezőasszisztensként, gyártásban, a képes forgatókönyv rajzolójaként, sőt, a vizuáliseffekt-csapat tagjaként Rivers Oscar-díjat is kapott a 2005-ös King Kongért, másrészt viszont saját rendezése eddig csak rövidfilmben volt. Hogy ezek után hogyhogy rábíztak egy ekkora projektet, az rejtély, mindenesetre ez a kettősség a rendezésén is meglátszik: ami a gyakorlaton múlik, a működés, a gördülékenység (höhö), a show működése, az stimmel, ám a vízió és közlésvágy, ami ezt a kaotikus alapanyagot irányba állíthatta és jobbá tehette volna, hiányzik. A végső mérleg így középtájon inog, ami mindennel együtt sem kis mutatvány: mégis csak egy sokmillió dolláros produkció gyeplőit kellett tartani.

(from left) Robert Sheehan as Tom Natsworthy, Jihae as Anna Fang and Hera Hilmar as Hester Shaw in Mortal Engines. The film is directed by Christian Rivers, and written by Fran Walsh, Philippa Boyens and Peter Jackson based on the novel by Philip Reeve.
Fotó: UIP Duna

Az alakítások a semmilyen, az unásig ismert és a bűnrossz között mocorognak, Hera Hilmar Hesterként feledhető, de okés, Hugo Weaving isten tudja hányadik főgonosz-szerepében hozza ugyanazt, amit már hozott néhány tucatszor, a Tomot alakító Robert Sheehan viszont olyan szégyentelenül ripacskodik, hogy azt kínszenvedés nézni akkor is, ha őt akarják beállítani az egyik új ügyeletes szépfiúnak, és a mellékszereplők is hasonló színvonalon mozognak. Ugyanakkor van, ami elviszi helyettük a filmet, elsősorban a látvány, ami az ezerfélesége ellenére is egész erős, némely jelenetben még ízléses, sőt, szinte fenséges a megint másutt messze túltolt CGI. Az akció minden nyilvánvaló túlzása ellenére is működik, az adrenalin-adagolással sincsen nagy gond, még a veszteségeket is majdnem átéreznénk, ha épp főhőseink nem tudnának olyan könnyedén túllendülni milliónyi embertársuk és barátaik halálán. Ugyanakkor persze emberi mélységet pont felesleges keresni ebben a csapongó, de egész szórakoztató őskáoszban.

Ragadozó városok (Mortal Engines) 2018, 128 perc – értékelés: 6/10

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Image: 73900478, Peer Kriszti·n magyar kˆltı, forgatÛkˆnyvÌrÛ, dramaturg., Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.