Annál tökéletesebben, ahogy egy mellettünk fogyasztó férfi elemezte a kajáját, nem lehet összefoglalni a Black Food fesztivált, azaz a fekete ételek eseményét:
Érdekes.
És tényleg. A fesztivál egy már létező trendhez zárkóztatná fel Magyarországot, bevezet minket a fekete latték világába, ahol biztos megbújik egy-két avokádós tejeskávé is. A fekete hamburgeren túl még rengeteg variáció létezik, természetes alapanyagokból szintén ki lehet keverni a sötét fogásokat úgy, hogy ne legyen erőltetett. Többféleképpen lehet fekete hozzávalót kinyerni, hiszen nem most fedezte fel a világkonyha, csak az Instagram csinált belőlük sztárt. Gondoljunk csak a fekete tésztákra, akármikor kifőzhettünk volna egy tintahal tintával színezett spagettit, de csak most jött meg hozzá igazán a kedvünk. Aztán ott van a fekete szezámmag, a mák, a fekete bab vagy a fekete rizs. Némelyik hangsúlyosabb, mások viszont remekül tartanak mankót a dominánsabb ízek alá, és csak a színüket adják a bulihoz. A legmegosztóbb adalék pedig az aktív szén, ami teljesen összezavarja a élelmiszer-ellenőröket, hogy most tiltsák-e vagy sem. Az aktív szén kapható a patikákban, mióta az eszünket tudjuk, a gyomorrontás ősi ellenszere, méregtelenítő a hatása, azonban a hosszútávú fogyasztása erősen kérdőjeles.
New Yorkban például betiltották az aktív szenes – ami többek között kókuszdió héjból készül, magas fokon nyernek port belőle – kajákat, de emellett azért sok cikk elemzi, hogy kis mennyiségben nem lesz semmi bajunk tőle. A Nébih ennek ellenére óva intett bennünket pár hete, pedig éppen a fesztivál szervezői mentek tanácsért. A hivatal arra figyelmeztetett, hogy nagy mennyiség fogyasztása káros lehet a gyógyszerszedőkre a gyógyszer hatásának csökkenése miatt, de hosszútávon az egészséges embereknél is lehetnek következményei. Szóval ne együnk meg belőle egy hordónyit.
Ezt a káoszt az Instagram és a vakon feketéző vendéglátósok generálták. A fekete jól fotózható, meghökkentő és új – főleg nálunk –, de lehet ezt okosan. A Black Food fesztiválon mind a kettőre volt példa. Boros Regina, a rendezvény egyik ötletgazdája még két éve hozott össze egy Facebook-oldalt, oda posztolták a menő ételeket és italokat. Aztán társával, Tóth Krisztiánnal augusztusban döntötték el, hogy összefogják a fekete gasztronómiai palettát, és bár nem volt egyszerű kiállítókat találni, a többségük az eseményre kísérletezte ki a menüt. Ami még fontos, hogy nem akarták a street food vonalat meglovagolni, inkább a kreativitást várták az éttermektől és cukrászdáktól. Néhányan magasan ugrották az ötletesség mércéjét, mások viszont nagyot buktak, és megalkották a ronda, és nem finom ételek klasszikus példáját.
A legnagyobb dobás talán, hogy a Black Food fesztivál elhozta a Michelin-csillagos Costes Downtownt és Tiago Sabarigót, hogy kezdjen valamit a koncepcióval. Sabarigót sosem kell félteni, és most is ötpontos előételt adott 1500 forintért a vendégeknek uborkával, rozskenyérrel, tintahal tintával, lime-mal, kaporral. Lehetett érezni, hogy nem muszájból és álmatlan éjszakák után erőszakolták a fekete hozzávalókat a tányérra. Ez az egyszerűség viszont kockázatos, nem mindenkit hív elsőre az uborka vagy a rozskenyér. Pont az olyan éttermek miatt lehetett értelme a fesztiválnak, mint a Costes, mégsem ott állt a legnagyobb sor, mindenki a fekete fagyit és tükörmázas sütit akarta a Hisztériától vagy a gofrit.
A másik kedvenc egyértelműen az Impostortól jött a fekete tacóval. Ugyanaz a recept: nem volt izzadságszagú az egységes feketeség, okosan és jókor dobták fel savanyított gyöngyhagymával, lilahagymával és avokádóval a fekete currys (egy japán hozzávaló, a norikuro az alapja, ami fekete tengeri hínárból nyeri a színét), kukoricalisztes tortillát a beluga lencsés feltéttel a gyomrában. Ez a két hely szuper alapot adhat az otthoni kísérletezéshez, ha unjuk a megszokott konyhánkat, ahogy a Susa in the Kitchen fekete rizsből készült tejberizse kandírozott gyömbérrel és mangóval is a délután sztárja lett. Egyszerű és nagyszerű.
A desszertek közül a Hisztéria növényi szénnel és étcsokiporral színezett kókuszos fagyija sem volt rossz, de ahhoz a listához tartozik, mint a debreceni buborékos gofri (a Soft hozzávalóin kívül minden fel van tüntetve az esemény oldalán), ahol annyit mondtak a fekete szín miértjére, hogy színezék adja.
A kóstolt ételek alapján a házigazda Flow Specialty kávézó hasalt el leginkább, pedig olyan jól hangzott a cajun fűszerezésű fekete kukoricakrém, a sóban sült cékla, a pirított lila káposzta fügés balzsamecettel, a fermentált fokhagyma krém és a marinált fekete répa. Aztán kaptunk egy sós, ébenfekete masszát egy ezresért nulla plusz színnel. De legalább az akarat megvolt, túlláttak a Flow-nál az aktív szénen, már csak a párosítást kell megoldani, hogy meg lehessen örömmel enni. Ja, és marketing szempontból sem árt, ha nem így néz ki valami egy képen.
A fesztivál egyszeri alkalommal tűnt fel Budapesten, de ettől még nagyon jó kiindulópontot adhat, hogy a közönség új alapanyagokat ismerjen meg. A színezékek helyett annyi megoldás létezik otthonra, amennyit csak akarunk. A szén meg jól jön egy rosszul sikerült vacsora után.
