A nyolcvanas és kilencvenes évek a vasfüggöny mögött és a (nyilvánvalóan haldokló) Nyugaton is a kvarcjátékokról szóltak: a messzi országokba szakadt, kedves rokonoknak köszönhetően itthon is felbukkant egy-egy Mario Bros., a Donkey Kong és a Pac-Man, a városi és vidéki piacokat pedig elöntötték a Tetrisek, valamint a legtöbbször a Nintendo Game & Watch sorozatát másoló, egyszerű szovjet játékok, melyekben többek közt a No, megállj csak! farkasa, illetve az őt mindig kijátszó nyúl tűnt fel:
A gépek persze távolról sem voltak tökéletesek – a gyerekek szerint főként azért, mert a tanári kar kevésbé éles szemű tagjai is pillanatok alatt rájöttek, ha a tanítási órák alatt épp játszani akartak egyet.
Ezt a problémát hidalta át a Marty McFly okosóráját is adó japán Casio, akik a nyolcvanas évek hajnalán megalkották a világ első, játékokat rejtő számológépeit.
A milliószámra gyártott, teljesen hétköznapi típusokkal gombkiosztásukban teljesen megegyező, de díszesebb tokot kapott, egy izgalmas boksz-, vagy baseballmeccsre, vagy esetleg némi lövöldözésre alkalmas gépek mindemellett a pontos idő kijelzésére, illetve ébresztésre is képesek voltak.
Az egy csapásra Muhammed Alivá varázsoló BG-15:
A baseball-őrülteket megcélzó BB-9 és BB-10:
És a jóval egyszerűbb játékokat adó, zenélni is tudó MG-880, illetve MG-885:
A típusok eladási száma sajnos nem ismert, de van egy olyan megérzésünk, hogy a Casio az amerikai és japán piacon egyaránt óriásit kaszált az első hallásra teljesen indokolatlan ötletből.
