Kultúra

Harmincöt éve történt a világ legfurcsább repülőbalesete

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 06. 12. 12:41

Egy, az óceán felett eltévedt brit vadászbombázó pilótája a katapultálás helyett egy spanyol teherhajóra való leszállás mellett döntött. Nem volt jó ötlet.

Korábban a témában:

Az Alraigo nevű spanyol teherhajó legénysége számára 1983. június 7. is épp úgy kezdődött, mint bármely másik nap: egy portugál kikötőből indulva a végtelen óceán felé vették az irányt, hogy rakományt szállítsanak a Kanári-szigetek részét képező Tenerifére, a konténerekben azonban nem épp átlagos áru, hanem az Isaac Newton-teleszkóp biztos alapját adó alkatrészek bújtak meg.

A British Royal Navy FRS.Mk 1 Sea Harrier aircraft hovers over the flight deck of the nuclear-powered aircraft carrier USS DWIGHT D. EISENHOWER (CVN 69).  Another Harrier is approaching in the background.

A szerencsétlenül járt géphez hasonló Sea Harrier FRS.1-ek egyike / fotó: U.S. Defense Imagery

 

Az út közepén azonban furcsa látványra lettek figyelmesek: egy Sea Harrier húzott el felettük, majd visszafordulva lelassított:

az összefüggő konténertömeg fölé kerülve süllyedni kezdett, végül pedig sikeresen leszállt az értékes rakományra.

A kerekek egyike azonban nem a konténereken nyugodott, hanem a levegőben lógott, így a függőlegesen fel- illetve leszállni képes vadászbombázó a pilóta minden igyekezete ellenére csúszni kezdett hátrafelé, majd lezuhant a fedélzetre.

Azaz lezuhant volna, ha nem állja útját a tenerifei virágboltok egyikének megrendelésére érkező teherautó.

A hajó legénysége megtagadta az azonnali partra szállítását kérő pilóta kérését, majd értesítették a brit kormányt, hogy négy nap múlva érik majd el Tenerife kikötőjét, ott pedig átadják majd a pilótát és a megrongálódott gépet.

Így is történt: a kikötőben újságírók hada, illetve néhány brit katona várták a huszonöt éves Ian Watsont, rövidesen pedig elszállították a meglepő módon javítható gépet is.

A hajó tulajdonosai, illetve legénysége 570 ezer fonttal – ez mai árfolyamon, az infláció figyelembevételével közel 650 millió forintot jelent – gazdagodott a “megmentésért”, amiért ők nyilvánvalóan semmit sem tettek.

A huszonöt éves alhadnagy, Ian “Soapy” Watson 1996-os leszereléséig végül még kétezer órát repült Sea Harriereken, illetve további 900-at a Lódarázsként emlegetett F/A-18-asokon – természetesen egyetlen apró fennakadás nélkül.

Szerencsétlenül járt gépe, a ZA176 jelű Sea Harrier is részese lett a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján lezajlott korszerűsítési hullámnak, így egészen 2003-i szolgálatban maradt. Ma a Newark Air Museum gyűjteményének megbecsült darabja.

De mi okozta az incidenst?

A spanyol hajó közelében haladó brit repülőgéphordozó, a HMS Illustrious épp egy NATO-gyakorlaton vett részt, melynek részeként Ian Watsont egy idősebb és tapasztaltabb pilótával együtt útnak indították, hogy keressenek meg egy francia anyahajót.

Az 1983 és 2014 közt szolgált HMS Illustrious / fotó: NetMarine

 

A két pilóta harci körülményeket szimulált: rádiócsendben, kikapcsolt radarral jutottak el a felderítési zónáig, ahol szétváltak, majd a kereséshez ideális magasságot elérve bekapcsolták radarjukat és megkezdték a tényleges keresést. A munka befejeztével Watson elindult az előre megbeszélt találkozási pont felé, a másik pilóta azonban nem bukkant fel. A fiatal alhadnagy úgy döntött, emlékezetére hagyatkozva megpróbál visszatérni a HMS Illustrioushoz, de nem találta a hajót.

“Mindennel megpróbálkoztam, ami segíthetett volna a gépben. Bekapcsoltam a rádiót, majd a radart is. Leadtam egy veszélyjelzést is, de semmi. És a radaron sem nem tűnt fel semmi.”

– mesélte később.

Azt azonban jól tudta, hogy a partvonallal párhuzamosan haladnak a teherhajók, így kelet felé vette az irányt. A radaron végre felbukkant egy hajó, a pilóta pedig haladni kezdett a rejtélyes pont felé.

Nyolcvan kilométert megtéve vette észre, hogy nemsokára elfogy az üzemanyaga, de a távolban – alig húsz kilométerre – végre megpillantotta az Alraigót. Úgy döntött, áthúz a hajó felett, hogy felhívja magára a figyelmet, majd katapultál. A hajó fölé érve azonban észrevette, hogy az egymás mellé rendezett konténerek hasonlítanak azokra az apró leszállóhelyekre, amiket a pilótaképzése során kellett használniuk. Mindent egy lapra tett tehát fel, és megpróbált leszállni rájuk – a történet folytatását pedig már ismerjük.

A brit légierő 2007-ben egy jókora köteg aktát hozott nyilvánosságra, köztük az Alraigo-incidenst érintő aktákat is, melyekből kiderült, hogy az anyahajóra való visszaérkezésekor egyáltalán nem vonták kérdőre, a Nagy-Britanniába való visszatérés után azonban egy második bizottság is vizsgálta az ügyet, ők pedig már egy fokkal keményebbek voltak: megállapították, hogy Watson csak a pilótaképzése 75%-át teljesítette, mielőtt a hadgyakorlatra küldték, a történtek oka pedig egyértelműen a pilóta tapasztalatlansága, illetve az őt a műveletbe bevonó parancsnokok hibája, akiknek nem lett volna szabad egy ilyen, kezdők számára kemény diót jelentő gépet biztosítania az akcióhoz.

Watsont egy időre egy íróasztal mögé száműzték, de később – ahogyan ezt fentebb is olvashattuk – visszatérhetett a vadászgépekhez, és több mint egy évtizedet tölthetett még el a gépek pilótakabinjában.

A Smithsonian Air&Space Magazine és a RuYachts nyomán
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.