A Polcz Alaine Akadémia a Magyar Hospice Alapítvány legújabb szemléletformáló programsorozata. A szervezők célja a tabudöntögetés és a közös gondolkodás – életről és halálról. Estjeikkel közvetlen hangulatú, őszinte beszélgetésekre teremtenek alkalmat meghívott vendégeik segítségével.
A Hospice Alapítvány alapítója, a hospice mozgalom emblematikus alakja, Polcz Alaine szellemi hagyatékát viszi tovább legújabb szemléletformáló, ismeretterjesztő programsorozatával. Céljuk paradoxnak tűnik:
De miért ne beszélgethetnénk ezekről „csak úgy”, akár a vacsoraasztal mellett, jó hangulatban, a betegség vagy a veszteség konkrét jelenléte nélkül is? Például egy filmsorozat kapcsán.
Az HBO saját gyártású sorozatának harmadik évada talán még keményebb kérdéseket feszegetett, mint az első kettő. Mácsai Pál szerint a Terápia sikere annak is köszönhető, hogy egyszerre „kukkolhatunk”, látunk krimit, akciófilmet és kalandfilmet is. Bepillantást nyerünk egy zárt világba, azonosulunk az „életveszélyben lévő” karakterekkel, és mindeközben nyomozunk is, okokat keresünk.
Belül van az ok, vagy a múltban van az ok, vagy amögé van temetve, de fel kell tárni, meg kell találni.
A Mácsai által alakított pszichológus, Dargay András csütörtöki kliense, Edit (Udvaros Dorottya) például egy híres színésznő, idősödő díva, aki szövegfelejtési problémáival keresi fel a szakembert. Egy idő után beszélgetéseik középpontjába Edit testvérének egyre súlyosbodó daganatos betegsége és a két nő problematikus viszonya kerül. Vajon helyre lehet-e még hozni kettejük kapcsolatát, nincs-e túl késő ahhoz, hogy Edit szembenézzen Angéla közeledő halálával, és cselekedjen?
A Magyar Hospice Alapítvány május végén a Magvető Caféban megrendezett telt házas eseményén, ennek a történetszálnak az apropóján egy igazán intim és őszinte beszélgetés alakult ki a Terápia című sorozat meghívott vendégei, Mácsai Pál színész, Gigor Attila rendező, Jeli Viktória forgatókönyvíró és a házigazdák, dr. Muszbek Katalin pszichiáter és orvos igazgató, valamint dr. Biró Eszter pszichológus közreműködésével. Az est háziasszonya Barabás Éva volt.
Az alkotók izgalmas műhelytitkokat osztottak meg a hallgatósággal. Meséltek például arról, miért döntöttek úgy, hogy változtatnak az Edit-szál eredetijéhez képest. Gigor Attila azt mondta, bár nem tudta elképzelni, hogy lehet ebből kihozni
valami kereskedelmi tévés értelemben vett szexit és fogyaszthatót,
mégis nagyon a szívéhez nőtt Edit története. Az amerikai változat a passzív eutanázia kérdéskörét járja körbe, és a történet ideje alatt a színésznő testvére meghal. Gigorék azonban úgy gondolták, ez túl könnyű és „olcsó” húzás lenne.
Azt éreztük, hogy itt, Magyarországon olyan szinten homokba dugjuk a fejünket ezen a téren is, hogy sokkal értékesebb vagy érvényesebb történetet tudunk mesélni, ha ez a megkönnyebbülés nem történik meg. Ehelyett inkább megpróbáltunk valamiféle szembenézést ábrázolni.
A Magyar Hospice Alapítvány szakértői megosztották, hogyan látják ők a gyakorlatban a hozzátartozók helyzetét, nehézségeit a betegség ideje alatt, illetve a gyász időszakában.
A sok izgalmas kérdés és válasz mellett viszont a legfontosabb talán önmagában az, hogy az ilyen témájú estek vagy a Terápiához hasonló sorozatok kapcsán saját kérdéseink merülhetnek fel és saját válaszaink születhetnek ebben a témában is. Hogy kialakíthatjuk saját halandóságunkkal kapcsolatos viszonyunkat, és nyíltan beszélgethetünk szeretteinkkel életről és halálról is.
Jeli Viktória szavaival élve:
Vannak mondatok, amiket ki kell mondani. Minél egyszerűbben, azt hiszem, és minél őszintébben. És vannak gondolatok, amiket ki kell tenni az asztalra, amiket egyszerűen nem lehet megúszni.
