Így az év harmadik hetébe lépve ideje volt, hogy bemutatkozzon néhány olyan sorozat is, amelyre akár jövő ilyenkor is emlékezni fogunk. A Starz csatorna nálunk az HBO jóvoltából látható új sc-fi thrillerje január 22-én indult el, és az első rész alapján határozottan ígéretes, J. K. Simmons pedig végre kedvére brillírozhat a kettős főszerepben.
A Képmás (Counterpart) az eddig csak forgatókönyvíróként dolgozó Justin Marks első sorozata, és rendkívül ambiciózus, már csak azért is, mert egyszerre harap bele több műfajba is: ha akarom, sci-fi, ha akarom, poszt-hidegháborús kémsorozat vagy akcióban is gazdag thriller, de közben esélyesen a Simmons által alakított karakterek jellemfejlődése kerül majd a középpontba. Az első epizód felrajzolja ugyan az alapkonfliktust, de a legjobb az benne, hogy tényleg fogalmunk sincs ez alapján, merre indul majd tovább. Már az is üdítő, hogy amerikai sorozat létére a Képmás Berlinben játszódik, bár a sztori ismeretében a helyszín adja magát, maximum az nem derül ki, hogy került oda Howard Silk (Simmons), aki egy titokzatos ENSZ-ügynökségnél dolgozik immár harminc éve.
A munkáját példásan végzi, ám semmi rálátása nincs arra, hogy pontosan mivel is foglalkozik, és különben is, munka után szalad a kómában fekvő feleségéhez, Emilyhez (Olivia Williams) a kórházba, illetve néha játszik egy-egy go-partit a folyóparton. Egy nap azonban megszakítja a dolgok egyhangúságát, hogy hirtelen fontos lesz a felettesei számára, és beavatják a titokba, amelyre az egész ügynökségük épül: a hidegháború idején néhány keletnémet tudós véletlenül létrehozott egy párhuzamos univerzumot, mely a mi világunk pontos mása volt, ám a két világ között van átjárás. Utóbbi következtében a másik világ változni kezdett, és harminc év alatt egy egész más úton haladt tovább, mint ahogyan az ott élő emberek is.
Howard ottani megfelelője (nevezzük Howard 2-nek) – aki dezertőr futárként jön át a mi világunkba, és találkozni akar Howard 1-gyel – például a tökéletes ellentétje. Míg Howard 1 egy igazi szürke, hétköznapi kisember, addig Howard 2 egy valóságos James Bond hozzá képest: nemcsak határozott és vagány, de egy valódi, kiképzett titkosügynök is. El lehet képzelni, mit szól hozzá Howard 1, hogy egyszer csak megérkezik a semmiből a saját 2.0-ás verziója. De ez csak az egyik rétege kettejük viszonyának, hiszen a másik világban Emilyből is van egy példány, aki nincs kómában, és az ő sorsa is teljesen máshogy alakult, mint az itteni verziójáé.
Ez tehát a sci-fi szála a Képmásnak, de egyáltalán nincs az arcunkba tolva, sőt, ha az ember csak felületesen nézi, egyértelműen kémthrillernek tűnik, melyben egy Baldwin nevű bérgyilkosnő (Sara Serraiocco, ugyancsak odaátról) ismeretlen okokból rendez vérengzéseket az ügynökség munkatársai között. Kiderül az is, hogy a két párhuzamos világ között gyakorlatilag hidegháború zajlik, egymásra vadászó ügynökökkel, de hogy mennyiben feleltethető meg a másik világ az egykori Keletnek, az majd a következő részekből derül ki, mindenesetre számos kérdés merülhet fel a nézőben már most, és ki tudja, mivel kell még szembesülnünk a későbbi epizódokban.
Az viszont már most biztos, hogy a Képmás J. K. Simmons jutalomjátéka lesz: a két, egymástól nagyon különböző, de közben nagyon is hasonló karakter nyilván hálás szerep, ő azonban tényleg el tudja hitetni velünk, hogy két külön embert látunk. Az élet által meggyötört, ambíciók nélküli Howard 1 ugyanolyan természetes alakításnak tűnik, mint a magabiztos szuperügynöké, ezért a Képmást még úgy is érdemes nézni, ha neadjisten menet közben kiderül, hogy frusztrálóan öncélú zagyvaság az egész. De egyelőre mind a sztori, mind pedig Simmons tesznek róla, hogy várjuk a folytatást.
Képmás (Counterpart), Starz, 2018, Magyarországon az HBO és az HBO-Go jóvoltából látható.
