A térképen is elérhető Ismeretlen Budapest sorozatunkban korábban is visszatekintettünk már a szocializmus, illetve a kommunizmus évtizedeibe – így találkoztunk a Magyar Kommunista Párt legfőbb célját még ma is hirdető újlipótvárosi felirattal, most azonban egy ennél jóval nehezebben észrevehető emléket mutatunk be:
A Vörös térre nyíló, felvonóhídjait már rég elvesztett, lőállásait azonban már évszázadok óta őrző Szpasszkaja a Kreml nagyszabású átalakítását vezénylő olasz építészek egyikének munkája: a közel hatszáz éven át formálódott milánói dómon is dolgozó Pietro Antonio Solari élete utolsó hat évét (1487-1493) töltötte III. Iván cár szolgálatában, és mentette át az épületegyüttesbe az észak-itáliai formavilágot, illetve technológiákat. Ennek eredményeként születtek meg a Kreml falai (kivéve a nyugati oldalit), valamint a híres tornyok, így az ikonikus Szpasszkaja is:
Fotó: Raymond Cunningham / Flickr
– tehetjük fel a teljesen jogos kérdést.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A válaszért hetven évet kell visszautaznunk az időben: ekkor szűnt meg ugyanis az Országos Kaszinó számára épített, Semmelweis és Kossuth Lajos utcák sarkán álló jókora sarokházban működő Kisgazdapárt, helyükre pedig a Szovjet-Magyar Baráti Társaság költözött, akik itt nyitották meg a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát.
Az Országos Kaszinó
A Hold utcai vásárcsarnokot, a Rózsák terén álló, karcfeliratával ma egy szomorú szerelmesre emlékeztető görögkatolikus templomot, a Széchenyi fürdőt, valamint a Gozsdu-udvart is megálmodó Czigler Győző terve alapján majd három éves munkával, 1896-ra elkészült óriási sarokházban az első világháború éveiig csak az Országos Kaszinó működött, de a Kommunisták Magyarországi Pártja előbb egy részét, a Tanácsköztársaság időszakában pedig a teljes ház kezelését átvette.
A százharminchárom nap után helyreállt a régi rend, az újabb világháború azonban végleg megpecsételte a Kaszinó sorsát: 1945-ben az a választásokon elsöprő többséggel (57,03%) diadalmaskodó, de mégis csak koalíciós partnerként hatalomra kerülő Független Kisgazdapárt kezelésébe került. A pártot a következő három évben szétverték a kommunisták, otthonuk pedig a rendszerváltásig a Szovjet-Magyar Baráti Társaság, illetve a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza otthonává vált.
(fotó: Egykor)
A tetőszerkezetet a szocializmus évtizedeiben egyszerűsítették, földszinti üzlethelyiségeiből pedig a Rákóczi úton megszokottnak számító árkádsor csípett le jókora darabot.
Ma Magyarok Háza néven, a Magyarok Világszövetségének központjaként ismert.
A szervezet vezetése a Rákóczi utat, illetve a Belvárost akkor elöntő neonreklámok tengerében úgy érezhette, nekik is részt kell vállalniuk az éjszakai látkép még sokszínűbbé tételében – felszerelték tehát az épület homlokzatának azóta már jócskán egyszerűsített tetőszerkezete alá a tornyot, illetve a Kreml sziluettjét mintázó, vörös színű alkotást:
Fotó: egykor
A kétségkívül jól látható mű egészen a rendszerváltásig világított a Kossuth Lajos utca felett, emlékeztetve az Erzsébet híd, vagy épp a Keleti pályaudvar irányából érkezőket a két nép közti, örökké tartónak hitt barátságra.
A neoncsöveket 1989 után eltüntették, az azt helyén tartó fémkonzol központi része azonban azóta is dacol az elemekkel.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Ki tudja, meddig teszi még ezt, egy dolog azonban biztos: a neon formáját őrző vas elemek ma is érdekes mementói a letűnt rendszernek – épp úgy, mint a Rákóczi úti szörnyű titkot rejtő Vásároljon készruhát-felirat, vagy a Margit híd budai hídfőjénél díszelgő, a Szovjetunióból érkező autókat beszállító AVTOEXPORT-ot reklámozó fényreklám.
