Az ezredforduló óta leginkább Bulinegyedként emlegetett belvárosi Zsidónegyedet nyilvánvalóan mindenki ismeri, azt azonban kevesebben tudják, hogy korántsem mindig a pesti oldal volt az ország zsidóságának központja.
Az elmúlt évtizedek kutatásainak köszönhetően ma már nem csak írott dokumentumok és tárgyak, de épületmaradványok is igazolják, hogy az első központok a Várnegyedben működtek: a Dísz tér közelében, a Szent György teret szegélyező romkertben 2005-ben tárták fel az első budai zsinagóga kéthajós, téglapadlós épületét, illetve az ahhoz kapcsolódó rituális fürdőt (mikve). Előbbi sajnos épp az útfelület alá esett, így vissza kellett temetni, a két-három négyzetméter alapterületű mikve 2015 nyara óta azonban már rendszeresen látogatható, kézzel kivájt, sekély kőmedencéjébe pedig újra természetes eredetű víz folyik.
Az 1892-ben lebontott kaput helyettesítő gyalogoshíd, melyen áthaladva a betérő az első budai zsinagógával találta magát szembe
A ma már csak egy jelzésértékű hídként létező Fehérvári kapu (Zsidó kapu) mögötti területen a tatárjárás után néhány évvel jelentek meg az első, az askenázi irányt követő zsidó bevándorlók, akik 1251-ben zsinagógaépítési jogot is nyertek a királytól. Rövidesen meg is született a már említett gótikus zsinagóga, illetve a mikve, melyet szintén zsidók által lakott házak vettek körbe.
Alig egy évszázaddal később, 1354-ben I. Lajos Visegrádról Budára helyezte át a királyi központot, melyet utódai, Zsigmond és Mátyás tettek Európa egyik legszebbjévé. Ez természetesen változásokkal járt az zsidók életében is: a XV. század hajnalán, Zsigmond uralkodása (1387-1437) a zsidónegyedet megszüntették, hiszen épp útjában voltak a palota szabad terjeszkedésének.Az új negyed a mai Várnegyed túlsó végén, a Táncsics Mihály utca nyugati, Bécsi kapu felőli végén, több szakaszán is fallal elkülönülő tömbként született meg, hogy aztán évszázadokon át a magyar zsidóság központjaként szolgálhasson.
Iratok tömegei említették az itt működött zsinagógákat, ezek holléte azonban a Várnegyed hatvanas évekbeli helyreállításáig ismeretlen volt. A II. világháborúban elszenvedett épületkárok javítása során a régészek óriási mennyiségű feltárást végeztek, hihetetlen mennyiségű épületmaradványt, illetve tárgyat feltárva.
Az épület Budapest ostroma előtt (1941-1942)
A háború előtt teljesen átlagos lakóháznak tűnő Táncsics Mihály utca 26. 1964-es falvizsgálata során a kutatók így bukkantak rá a negyed egyik imaházára, melynek most kapualjként funkcionáló tere már a XIV.-XV. század fordulóján is csarnok méretű volt, így valószínűsíthető, hogy az épület helyén állt a második zsidónegyed legelső zsinagógája.
Szűkszavú emléktábla áll a kapu mellett / fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az Országos Rabbiképző igazgatója, a zsidóság jeles kutatója, Scheiber Sándor kutatásai alapján kiderült, hogy a csarnokot a török korban a szír rítusú zsidóság használta – az ő idejükből két freskórészlet is fennmaradt:
Az imaház egykori terének északi részén kialakított kiállítótér / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A vörössel festett, a XVI.-XVII. század fordulóján született, 1968-ban Sárdy Lóránd által restaurált ábrákon jól látszik a török kézírás héber jelekre gyakorolt hatása, ami még érdekesebbé teszi a két, egymás mellett álló rajzot, melyek közül a Dávid-csillagot ábrázoló darab a papi áldás (4Móz 6:24-26) szövegét tartalmazza:
Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!
A két freskórészlet / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A bal oldali rajz ennél jóval rendhagyóbb, hiszen az ég felé fordított íj a budai várat védő török katonákba vetett reményt jelképezik, az ideg és a karok közé írt szöveg pedig Hanna imájának részletét (1Sám 2:4) rejtik:
A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel.
A Mátyás uralkodása alatt megszületett (1526-ig működő) zsidó prefektúrát vezető Mendel család palotájának földszintjén, illetve annak udvarán egykor megszületett, Buda 1686-os visszafoglalásáig működő imaház egy része ma a Budapesti Történeti Múzeum egyik kiállítótereként működik.
Az 1968-ban restaurált Táncsics Mihály utca 26. részlete ma / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A nyolcszáz forintos jegyár ellenére az apró, fűtetlen teremben a megnyitás utáni állapotokkal szemben sajnos mindössze néhány, a budavári zsidóság életét bemutató tabló, illetve freskótöredék várja az érdeklődőket, a több lakásnak is otthont adó épületbe belépve azonnal szembetűnő rácsok mögött a középkori, illetve török kori zsidó temetőkből megmentett sírkővel is találkozhatunk:
Korántsem ez volt azonban a Várnegyed helyreállításának legmeglepőbb fordulata, hiszen három évvel a kis zsinagóga megtalálása előtt, 1961-ben az épület előtti járdaszakasz alatt egy apró utcahíd pillérének alapozására bukkantak, mely Zolnay László szerint nem csak a két épületet kötötte össze, de egyben a késő középkori zsidónegyed őrökkel védett bejárataként is szolgált.
Ez a felfedezés már önmagában is óriási fehér foltot tüntetett el a Várnegyed történetéből, az igazi áttörés azonban 1964. szeptember 4-én érkezett el: a zsido.com leírása szerint az egykor három (Táncsics Mihály utca 19-23.), ma két telket kitöltő Zichy-palota udvari melléképületénél egy, az épület vízmentesítését lehetővé tévő angolaknát ástak, mélyítése során azonban késő-gótikus pillérkötegbe ütköztek. Az ásatások során elérték a pillér alját, melyen héber feliratot találtak:
A két oszlopot ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi / fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az első pillantásra rejtélyesnek tűnő felirat a Mohács utáni viszonyok ismeretében azonnal értelmet nyer, hiszen I. Szulejmán 1526 szeptemberében a budai és esztergomi zsidókat hajókon a Török Birodalom szívébe – így például Konstantinápolyba – szállíttatta. Jó részük tizenöt évvel később, Buda török kézre kerülése után visszatért onnan, majd újra elfoglalták a korábban már lakott házaikat. Ezt az eseményt kívánták megörökíteni a pillér alján, elárulva azonban a zsinagóga építésének idejét (nyolcvan évvel korábban, azaz 1461-ben) is.
Ilyen lehetett a Nagyzsinagóga / fotó: Szombat
A további kutatások során fény derült a zsinagóga valódi méreteire is, így egyértelművé vált:
Az építésekor gótikus boltozatokkal tagolt huszonhat méter hosszú, nyolc méteres belmagasságú, három oszloppal kettéosztott kéthajós templom Buda visszafoglalásáig szolgálta a közösséget, noha gótikus jegyeinek egy részét, így nyolc csúcsíves boltozatát már az 1541-es ostromban elvesztette. Megfelelő mesteremberek híján ezt fagerendás, vízszintes födémmel helyettesítették.
1686-ban a Szent Liga a Várba benyomuló csapatai a törökök mellett harcoló, illetve a zsinagóga felé menekülő embereket lemészárolták, a bejutott emberekre pedig rágyújtották az épületet.
A Nagyzsinagóga belső tere az 1541-es boltozatátépítés után / Fotó: Szombat
A ma a romok helyén álló Zichy-palota utcai homlokzatánál jóval hátrébb, a Babits Mihály sétány közelében megbújó maradványok feltárása 1965-ben a terület helyreállításának anyagai korlátai miatt végül félbemaradt.
A két zsinagóga / via Építészfórum
A Szombat vonatkozó cikke szerint
“Scheiber Sándor amerikai zsidó szervezetektől tudott volna komoly összegeket mozgósítani a folytatáshoz, az Állami Egyházügyi Hivatal ezt azonban megakadályozta. Az ásatási gödröt 1965-ben homokkal betemették. A lakóház tatarozása után ott elhelyezett hivatalos műemléktábla nem említi, hogy valaha ott állt egy későközépkori zsinagóga.”
A rendszerváltás sem hozott nagy változást a terület kezelésében, noha 2004-ben iránytervek, 2012-ben pedig részletes feltárási és rekonstrukciós tervet előkészítő tanulmány is született.
A Nagyzsinagóga nyomaival ma csak a kis imaháznak ma otthont adó épület belső udvarában találkozhatunk: ide szállították ugyanis néhányat az óriási pillérből kiemelt kövek közül / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A Várnegyed most folyó felújításában mindezek ellenére nem jutott hely a magyar zsidóság fontos épületének, noha a részben fölé épített Zichy-palota miatt csak részlegesen lenne feltárható, illetve bemutatható. Az egykori városfal vonalát jelentő sétány felől például bejárható lehetne a nagyterem, és talán egy kiállítás is helyet kaphatna az így születő térben.
Ennyi látszik ma a sétány felől
Ideális körülmények közt a részleges feltárhatóság természetesen nem lehetne akadálya a munkának, de a Várnegyedben történő átalakítások ettől egyre távolabbi állapotra engednek következtetni.
