Évtizedek óta létezik átjárás a mozifilmek és a tévésorozatok között: számos sorozatból készült már film, mint ahogy filmből sorozat is. A sorozatipar utóbbi évekbeli fellendülésével együtt viszont egyértelmű trend lett, hogy népszerű filmekből csinálnak sorozatot. Sőt, ahogy egyre több pénz áramlik a kábeltévékhez és a streamszolgáltatókhoz, egyre nyilvánvalóbb az út, hogy sokkal jövedelmezőbb a vászonról a kis képernyőre költöztetni egy sztorit, mint fordítva.
Sokan a Fargo sikeréhez kötik a trend felfutását, holott ez egyrészt törvényszerű, ahogy egyre jobban a sorozatiparra kerülnek át a hangsúlyok, másrészt pedig a Coen testvérek talán legjobb filmjéből készült sorozat sikere előtt is látható volt már ez a folyamat, bár a Fargo kritikai és közönségsikere kétségtelenül felgyorsította azt.
Számos példát lehet ugyanis felhozni a filmből készült sorozat totális kudarcára – különösen a Netflix előtti korszakból -, a Fargo viszont megmutatta, hogyan lehet úgy hozzányúlni egy filmhez, hogy ahhoz képest a sorozat nem hogy nem rosszabb, de még képes ugyanazt a színvonalat is nyújtani, mint az eredeti film, átvéve abból a hangulatot és a környezetet.
Azóta is voltak sikertörténetek – itt van például a tavalyi év egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó új sorozata, a Westworld, mely egy 1973-as sci-fi újragondolása volt, de ezen kívül is volt még jó pár ilyen sorozat, nem is beszélve arról a több tucatról, ami jelenleg is készül. Sorozatot terveznek ugyanis A tégla című Scorsese-filmből, az LA Confidentialből, a Watchmenből, a Végzetes vonzerőből, és még sok másból. A legújabb a sorban a Négy esküvő és egy temetés, melyről a múlt héten jött a hír, hogy sorozat formájában gondolnák újra.
Magyarországra ez a trend érhető okokból még nem gyűrűzött be, bár a közelmúltban volt már példa filmekből készített sorozatokra, melyekben közös, hogy mindegyik az alapfilmek gyengébb verziója lett csupán: ilyen volt az Ötvös Csöpi-filmuniverzumot folytató Zsaruvér és Csigavér, a Sas Tamás azonos című filmjéből készült Presszó, vagy az Európa Expresszt folytató Rendőrsztori.
Ez azonban nem vette el a kedvünket attól, hogy elgondolkodjunk rajta, mely magyar filmeket tartjuk alkalmasnak arra, hogy sorozatként hozzák vissza vagy gondolják újra őket. Mondani se kell, nem mindegyiket gondoljuk halálosan komolyan.
1. A tizedes meg a többiek (1965)
A valaha készült legnépszerűbb magyar filmek egyikéhez hozzányúlni egyrészt nyilván óriási bátorságot igényelne, pláne, hogy sem a főbb szereplők, sem az alkotók nem élnek már. A film karakterei azonban tényleg megérdemelnék, hogy ne feledjük el őket, különösen a jég hátán is megélő főszereplő, Molnár tizedes. Az ő későbbi sorsáról terveztek is egy folytatást korábban, amely a háború végétől a rendszerváltásig követte volna a tizedes sorsát – ez nem valósult meg végül, egy humorosan önreflektív sorozatnak viszont kiváló alapanyag lenne, ahogy Molnár Ferenc túléli a háború utáni zűrzavaros időket, a Rákosi-rendszert, 56-ot és utána a megtorlásokat, sőt, boldogul a Kádár-rendszer szürke mindennapjaiban is. Ugye, hogy ez mind már nem is férne bele egy filmbe?
2. Megáll az idő (1982)
Egy másik népszerű klasszikus, mely többféleképpen is megközelíthető: egyrészt itt is egy folytatással, bár valami ilyesmi már van az eredeti filmben is, amely a végén pár évet előreugorva mutatja meg a legtöbb főszereplőt. Ebből azonban pont a legizgalmasabb karakter, Pierre (Sőth Sándor) maradt ki – milyen jó lenne már egy Pierre spin-off, amiből kiderülne, áttörte-e a sorompót az amúgy is rommá tört kocsijával, és ha igen, hogyan boldogult nyugaton, ahol a kutya sem tudta, ki ő? Egy másik lehetséges megközelítés mód, hogy a Fargo mintájára nem az eredeti sztorihoz nyúlnának hozzá, hanem a filmben ábrázolt közeget élesztenék fel, az akkori magyar fiatalok kilátástalan lázadásával együtt. A Megáll az idő egyik legnagyobb erénye ugyanis az, hogy a legtöbb magyar filmmel ellentétben képes volt hihetően megidézni egy évtizedekkel régebbi világot annyira, hogy elhiggyük, ezek az emberek tényleg 1963-ban élnek.
3. Macskafogó (1986)
A magyar animációs filmek közül egyértelműen a Macskafogónak van olyan kultusza, hogy érdemes legyen egyáltalán gondolkodni egy sorozaton. Ellenérvek persze vannak szép számmal, kezdve azzal, hogy már a tíz évvel ezelőtti folytatás, a Macskafogó 2. is megosztotta a közönséget. Azóta ráadásul többen is meghaltak az alkotók és a főbb szereplők közül – a forgatókönyvíró Nepp József például alig egy hónapja, de az is jó kérdés, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága Grabowskinak, ha nem Sinkó László hangján szólal meg. Mégis, ha más nem, akkor ezt a macska-egér univerzumot jó lenne újra látni, akár előtörténetként is, hiszen ez az egyetlen olyan magyar filmes világ, amiben benne rejlik egy hazai Star Wars-franchise ígérete.
4. Egészséges erotika (1986)
Volt valaha jó magyar szitkom, amiben nem valami Amerikából importált kanapé volt az erőltetett cselekmény és a nem vicces poénok középpontjában? Hát az Egészséges erotikára felhúzott szitkom végre az lehetne: a mi, sajátosan magyar vígjáték-sorozatunk a szocialista hétköznapokból, meg a ládagyárról, ahol az elvtársak rejtett kamerákkal kukkolják az átöltöző munkásnőket. Tímár Péter ugyan azt nyilatkozta, hogy nem akar már nagyon filmeket rendezni, de egy sorozat lehet, hogy mégis meggyőzné.
5. Roncsfilm (1992)
Szomjas György valósággal iskolát teremtett a késő Kádár-kor lepattant külvárosi miliőjének megidézésével: a Könnyű testi sértés, a Falfúró és a Roncsfilm is gyakorlatilag variációk ugyanarra. Mivel pedig a lepattant külvárosi miliő makacsul velünk maradt máig, ugyanúgy találhatna mai sztorikat, csak a szereplők más autókat vezetnének és márkásabb melegítőket hordanának, a Danubius Rádió helyett mulatós pop üvöltene a YouTube-ról, az egyik szereplőnek meg csokiszoláriuma lenne, az italozás és a kurvaanyázás viszont maradna.
6. Sátántangó (1994)
Az egyetlen igazán kultikus élő filmrendezőnk, Tarr Béla ugyan A torinói lóval elbúcsúzott a filmezéstől, viszont talán még az ő kíváncsiságát is fel lehetne kelteni azzal, hogy tennénk egy kísérletet, mennyire működne Tarr művészete a kisebb képernyőn? Nyilván nem lenne könnyű dolga, de ha már olyan neves filmrendezőknek sem volt büdös a tévézés, mint David Lynch vagy Paolo Sorrentino, akkor miért ne vehetné Tarr sikerrel ezt az akadályt is? Téma van bőven, a Sátántangó alföldi kistelepülésén vélhetően húsz évvel később sem lett sokkal vidámabb a hangulat, maximum a rendezőnek kéne egyórás epizódokra szabdalnia a vízióját. Mi ez, ha nem kihívás?
7. Sztracsatella (1996)
A sorozat természetesen arról szólna, hogy a Galló Tamás karmestert alakító, immár hetvenéves Kern András továbbra is őrült nagy szívtipró, és minden egyes részben más-más nőt hódít meg, legyen az középkorú, értelmiségi szépasszony vagy huszonéves gyakornok, akikkel aztán neurotikus, mindkét felet kikészítő, se veled, se nélküled-típusú viszonyba kezdenek. Epizódonként egy idegösszeroppanás garantált!
8. Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999)
Meg persze az öt, utána következő film Jancsó Miklós kései munkásságából, melyeknek közös nevezője volt a forgatókönyv hiányán kívül az, hogy Mucsi Zoltán rendszeresen leordította Scherer Péter fejét. A sorozatban le is lehetne hántani a felesleget, hogy csak az ordítozás maradjon: tízperces epizódok követnék egymást, melyekben változatos helyszíneken és jelmezekben történne az üvöltözés, és egész biztos lenne közönsége.
9. Moszkva tér (2001)
Hogy a film népszerűsége mennyire köszönhető a nosztalgiának és a témaválasztásnak, és mennyire a saját érdeme, az ma is jó kérdés, de tény, hogy a Moszkva tér mutatta be a legjobban a rendszerváltás fiataljait – úgy, hogy azt nemcsak az a generáció képes élvezni. A filmben ráadásul tényleg elég jellegzetes típusfigurák jelentek meg, akiknek a későbbi sorsát nézve pont meg lehetne idézni az egész elszúrt rendszerváltásunkat. Azt tudjuk a filmből, hogy a hősnő, Zsófi később PR-os lett, de mégis hol tarthat most? Mi lett a bunkó Rojállal, az újgazdag suttyó Kiglerrel és a stréber Ságodival? Meg persze a mérsékelten rokonszenves főhős Petyával, noha ő a film végén már bevallja, hogy semmi. Erre pont fel lehetne húzni egy minisorozatot, főleg, hogy az alkotók még élnek. A cím pedig mi más lehetne, mint az, hogy Széll Kálmán tér?
10. Kontroll (2003)
Antal Nimród bemutatkozó játékfilmjének komoly kultusza van, ráadásul nemcsak itthon, mégis azt kell mondjuk bő egy évtizeddel később, hogy a Kontroll nem öregedett túl jól. Ami a kétezres évek közepén ötletesnek, frissnek és szellemesnek tűnhetett, az mai szemmel közhelyes, erőltetett és nem sokkal viccesebb, mint valamelyik Üvegtigris. Amiért mégis itt szerepel ebben a felsorolásban, az az, hogy nem nagyon volt más olyan film abból az időszakból, amely ilyen markáns és sajátos látványvilágot teremtett volna meg, mint a Kontroll metróban kiépült Alvilága. Adjuk ehhez még hozzá a 4-es metró sokkal impozánsabb állomásait, és máris adottak egy folyamatosan a föld alatt játszódó, nyomasztóan klausztrofób misztikus thriller sorozat keretei. Már csak egy fokkal bonyolultabb sztori kéne, mint a Rossz és a Jó küzdelme az eredeti filmben, és meg is volnánk.
11. Álom.net (2009)
Közmegegyezés szerint minden idők egyik legrosszabb magyar filmjével van dolgunk, viszont az Álom.netnek időközben szép kis kultusza lett az “annyira rossz, hogy már jó” elv mentén, éppen ezért nem lehetne teljességgel kizárni, hogy egy hasonlóan rózsaszínű, butuska, a magyar valósággal semminemű kapcsolatban nem álló világba ne feledkeznének bele sokan epizódról epizódra. Az viszont fontos, hogy az alkotók ne valami trashfilm-sorozat paródiát akarjanak gyártani, hanem továbbra is komolyan gondolják, hogy ez kell a tiniknek. (Egyébként ugyanez működhetne az Apám beájulnával is.)
12. Liza, a rókatündér (2015)
A Vajna-korszak sikerfilmjei közül egyértelműen kiemelkedik Ujj Mészáros Károlyé azzal, hogy olyan filmes világot sikerült teremtenie, mint az a bizonyos sosemvolt, mesebeli Budapest a 60-as, 70-es években, ahol valamiért elmaradt a szovjet megszállás. Egy sorozathoz magukra a Liza, a rókatündér szereplőire nem is biztos, hogy szükség lenne, bár Zoltán zászlós akár meg is maradhatna főszereplőként, hogy egy krimis fordulattal olyan, a filmben is emlegetett bűntényeknek eredjen a nyomába, mint a répcelaki ügy, a Suhajda-botrány, vagy a Fiastyúk utcai ingatlanpanama. Ebben a világban ugyanis még ezek a ránézésre unalmas ügyek is izgalmasnak tűnhetnének!
