A Duffer fivérek a Stranger Things második évadában is nyilvánvalóvá tették mozi- és popkultúra-rajongásukat. A sorozat, bár önmagában is olyan zseniális, hogy csak tapsikoló fanatikusként tudok róla érdemben nyilatkozni, felvonultat egész sornyi főhajtást a ’80-as évek környéki popkulturális produktumok, zenék, filmek és divat felé, így két szinten ad valamit. Egyfelől a szuperédes felnövés-történettel dúsított misztikus és adrenalindús alapsztorit, és mellette egy gyorstalpalót arról, hogy milyen lehetett ebben a korban az amerikai „vidéki” élet hidegháborús propagandától popzenéig. Apropó popzene: ez a cikk nem rövid – cserébe itt van hozzá egy kis zenei aláfestés: az évad zenéi összeválogatva.
Mad Maxtől a KFC-ig
Az első epizód már címében is fejet hajt a kor egyik legmaradandóbb filmje előtt: a ’79-es Mad Max Mel Gibsonnal óriási kasszasiker volt, és értelemszerűen a geekek referenciapontja. Így amikor a kisváros játéktermében valaki megdönti a srácok rekordját Dig Dugban és Centipede-ben, ráadásul Mad Max felhasználónévvel, egyből a végtelen menőség dupla atmoszférája lengi körül az illetőt. Egyébként a sorozatbeli 750 ezres pontszám elérése a játékban tényleg lehetséges: egy retró-rajongó, Ken House nevű játékos 2013-ban állította fel a játék jelenlegi rekord-pontszámát, ami jóval ötmillió felett van. Az előre utaló kiszólás, miszerint „lányok nem játszanak videojátékokkal” a mai gamer-körökben gyakran elhangzó trolldumát figurázza ki azzal, hogy Max köröket ver a srácokra – és egyéb tekintetben is atomvagány. Ha már játékok: az 1983-ban megjelent Dragon’s Lair nem csak Dustinnak okozott frusztráló pillanatokat, az ugyanis több okból is a kor egyik legkiborítóbb játéka volt. Egyrészt a gép dupla pénzt kért, a szokásos egy negyeddolláros helyett kettőt, másrészt nagyon, nagyon nehéz volt benne érdemi haladást produkálni. Cserébe az animációkat A NIMH titka című ikonikus, 1982-es rajzfilm – amelynek a Stranger Things srácai jó eséllyel rajongói is voltak – alkotója, Don Bluth készítette.
Az említett vagy más formában felidézett filmekből is szép sor van: egyből a nyitó képsorokon a Terminátort reklámozza a hawkinsi mozi, egészen komoly „történelmi hűség”-ről téve tanúbizonyságot – már amennyire ez a kifejezés értelmezhető egy párhuzamos univerzumos misztikus sci-fi esetében –, ugyanis a film ’84. október 26-án került mozikba az Államokban, két nappal a második évad eseményeinek kezdete előtt. A sorozatban feltűnik A kispapa című film ’83-ból, Byersék ezt nézik Bobbal a filmezős estéjükön, de akad még filmes referencia: a Szellemirtók ugyanezen év nyarán jött ki, így érthető, hogy a srácok ez alapján választottak halloweeni jelmezt. A Szellemirtók felé biccent az is, ahogy Hopper reagál a nyálkára a kezén: épp olyan, mint az ektoplazma a sorozatban.
Owens doki önmagában is egy utalás: az őt alakító Paul Reiser az Alienben is feltűnt, ami ugyan csak két évvel később jött ki, de a monstre ’80-as évek flashbackbe ennyi csúsztatás simán belefér. Owens utal még egy fontos filmre a korból, amikor Will-lel arról diskurál, hogy a Reese’s Pieces mennyire klassz édesség, az E.T. – A földönkívüliben volt fontos ez a gyakorlatilag mogyoróvaj ízű m&m’s. Owenshez hasonlóan a szereplőválasztással utal vissza egy másik korszakos mozira Bob alakja, akit a főleg Csavardi Samuként ismert Sean Austin alakít – Austin pedig annak idején gyerekszínészként feltűnt a Kincsvadászok (Goonies) című ’85-ös filmben. Max rohadék mostohatesója, Billy alakja is utalás, mégpedig a Szent Elmo tüze című filmre, karaktere, frizurája, és a keresztneve is innen jött.
Egy jóval egyértelműbb – ezúttal vizuális – főhajtás az epizódból a jelenet, amikor Will az egyik „látomás” során kinyitja az ajtaját, odakint pedig vöröslő, viharos, földöntúli erőkkel ijesztgető kép fogadja. Szinte kockára ugyanígy nézett ki a ’77-es Harmadik típusú találkozások vonatkozó jelenete. Ha már látomás: az árnyékszörny elég erős hasonlóságokat mutat H.P. Lovecraft horror-agyszüleményeivel, ez is egyfajta főhajtás. Kevésbé főhajtás, inkább csak a korszakba helyezés miatt hangzik el Hopper szájából Bo Derek neve, aki a kor egyik szexszimbóluma volt, és szintén a korszakhűség kedvéért vonulnak fel olyan márkák, mint a filmezős estén ropogtatott Jiffy Pop popcorn, a játékterem főkockája kezéből sosem hiányzó Cheetos és a KFC-s rántottcsirke-kosár, amit Barb szüleinél esznek.
Stephen King és a kor horrorikonjai
A második rész, minthogy ez a halloweeni csokivadászat napjáról szól, tele van horror-utalásokkal. A srácok a Maple Streetnél gyülekeznek az esti vadászathoz, ami a sorozatra sok egyébben is nagy hatást gyakorló Stephen King A Maple Street-i ház című novellájára utal, ami a Rémálmok és lidércek című kötetben szerepelt. King ott is megidéződik, amikor Bob azt javasolja Joyce-nak, hogy költözzenek Maine államba – innen származik King, és gyakorlatilag minden sztorija itt is játszódik. De felvonul a Halloween – A rémület éjszakája, Max ugyanis Mike Myersnek öltözik, ismét az E.T.-re, és kicsit a Beetlejuice-re utal, amikor Eleven lepedőbe burkolt kísértetként akar részt venni a csokigyűjtésben, de a Péntek 13-at is megidézik, az egyik srác, aki megijeszti Willt, Jason Voorheesnek van öltözve. De Bram Stoker Drakulája is felvonul, ami nem csak önmagában menő, hanem azért is, mert Winona Ryder, aki ugye Byers-anyut alakítja, játszotta azt a Mina Harkert, aki a film egy pontján Drakula gróffal táncol – itt pedig a Drakulának öltözött Bobbal táncolva idézik meg a horrorklasszikust.
Akad még filmes referencia: Eleven belefut egy Terminátor-reklámba a tévében, majd az All My Children című ’70-es évekbeli sorozatból tanul új szavakat, egy halloweeni jelmez pedig a Karatekölyköt idézi. Nancy és Steve a Kockázatos üzlet című Tom Cruise-moziból vette a jelmezötletet, de még ugyanebben a buliban utalnak egy másik ’80-as évekbeli mozira, a Bérbarátnő álomáron címűre, amelyben a főhősnőt épp ugyanúgy vörös színű itallal öntik le, mint a részeg Nancyt az epizódban. Ugyanerre a filmre utal, ahogy Jonathan aztán hazaviszi a piától kiütött Nance-t. Egy ekkora ’80-as évek flashbackből, mint a Stranger Things, naná, hogy nem maradhat ki Madonna sem: a halloweeni buli egyik résztvevője a Like A Virgin-féle Madonnának öltözve érkezett a buliba.
Itthon kevésbé érthető, amikor Dustin és Lucas a „totally tubular”-t gyakorolja Max-szel: ez a „valley girl” nevű kaliforniai szleng része, ami ekkoriban jött divatba, Max és családja pedig Kaliforniából költözött Hawkinsba. Nem maradhat ki a közéleti utalás sem, Hawkinsban több helyütt felbukkan a november 6-i szavazásra buzdító, vagy Reagant támogató tábla. Ez utóbbi nem politikai állásfoglalás: a Reagan és Mondale között zajló versenyben elvétve lehetett volna Mondale-drukkert találni, ez volt ugyanis az Államok történetének egyik legnagyobb különbséggel záruló elnökválasztása, Mondale egyetlen államot és a fővárost nyerte meg csupán, Reagan az összes többit. A márkautalások sem maradtak el, Eleven juharszirupjától Dustin rajongva imádott nugátjáig, Will pedig a kor egyik sztereoszkópos játékához, a View-Masterhez hasonlítja a látomásait.
A macskák megérzik a bajt
Sajnos nem eléggé: bár Dustinék cicusa, Mews már a hazacsempészéskor megérzi, hogy Dart nem lesz épp mintaszerű háziállat, ám nem elég hamar, ugye. A macsek megérzése ugyanakkor A bolygó neve: Halált idézi, abban volt egy hasonló macskamegérzés. Dart és Dustin történetszála gyakorlatilag a Szörnyecskék pepitában, Gizmó és Dart is eleinte cuki és ártalmatlan, ám ahogy a medve, úgy a földönkívüli kisállat sem játék, ezt pedig Dustin is elég hamar megtanulja. Dustin teknőse helyét adja át Dartnak, a teki pedig egy Dr. Seuss-figuráról, Yertle-ről kapta a nevét, naná, igazi geekről beszélünk. Az E.T.-t ismét megidézik, szintén Dustinnál, akinek van egy játék E.T.-figurája.
A harmadik epizódba a popkultúra mellé némi szépirodalmat is becsempésztek, Dart Dumas muskétásáról kapta a nevét, Hopper pedig az Anne a Zöld oromból című regényből olvas Elevennek, ami egy árva kislányról szól. Filmes utalás is jut: az árnyékszörny, ami Willbe költözik, a hideget szereti, csakúgy, mint A Dolog a ’82-es misztikus horrorból. A márkák közül itt inkább a kütyük kapnak helyet, megjelenik a walkman, ami megihleti Nancyt a labor elleni szélmalomharcban, így a RadioShack nevű elektronikai üzletben beszerzi a nagy fontossággal bíró diktafont, és a VHS – VHS-C kazetták és működési különbségeik is megdobogtatják retrórajongó szívünket.
Utalásokban és márkákban talán a negyedik a legkevésbé gazdag epizód, annyi történik, hogy visszautalva az első évadra ismét megidézik a Dungeons & Dragonst, ugyanis az ihleti az ötletet, hogy Will rajzban mutassa meg azokat a képeket, amelyeken az árnyékszörnnyel osztozik, hogy saját magát Will, a bölcsként rajzolja le – ezt a karaktert szokta játszani a játékban. Eleven pedig, amikor kinyit egy csapóajtót, egy az egyben a Gonosz halott című Sam Raimi-klasszikusra emlékeztet.
E mellett feltűnik a Boggle nevű szójáték El kunyhójában, Dustin anyukája pedig egy, a hetvenes évek óta létező macskatáppal eteti Mews cicát. Vagyis csak etetné, ugyanis a harmadik epizódbéli megérzése ellenére Mews ugyebár – szemben az Aliennel, honnan az utalás származik – nem éli túl a földöntúli erővel való találkozást. Egy másik korabeli popkulturális produktum, az Alf című tévésorozat is felvonultatott egy földönkívülit, aki folyton meg akarta enne a család macskáját – erre is utalhat a Stranger Things.
Mindennapi Stephen Kingünktől a gyerekszínész-flashbackig
Az ötödik részben ismét fejet hajtunk Stephen King előtt, Nancy és Jonathan tenyerén az egyforma heg, amivel az első évadban a demogorgont akarták magukhoz csalni, elég egyértelműen az AZ kissrácainak vérszerződésére hajaz, Eleven előtörténete pedig King Tűzgyújtójára is erősen emlékeztet. Az első után a második Mad Max-filmet is megidézzük, amikor a játékterem törzsvendége országúti harcosként említi Maxet, ami a Mad Max 2. alcíme volt. A Kincsvadászok-béli gyerekszínész-szerepét alaposan megidézi Bob alakja, amikor a kalózkincsről magyaráz és navigál Will térképén, a filmben ugyanis, amelyben, mint már említettem Sean Austin még gyerekként szerepelt, egy 17. századi kalóz kincsét próbálták megtalálni.
A szépirodalom ebbe az epizódba az Alice Csodaországbant nyusziját ábrázoló festménnyel és nyusziszoborral lopódzott be, a közélet pedig egy újságcikkel, melyet Lucas apukája olvas az asztalnál Fae babáról, aki a ’84-es év egyik orvosi szenzációja volt: Stephanie Fae Beauclair volt az első kisbaba, aki szívátültetésen esett át, egy pávián szívét kapta meg. Elég pontos időzítés ez a sorozattól: Sajnos a kislány még ugyanazon év novemberében meghalt. A márkák ebben a részben a geekek játékkedvencei közül kerültek ki, Bob egy rakás korabeli Hi-Q Hexed márkájú logikai játékkal állít be váratlanul Byersékhez, és felbukkan egy Soma Cube nevű összerakós játékkocka is.
Xenomorf-agy és Indiana Jones-románc
A hatodik részben Dufferék ismét felturbózták az utalásokat. Van itt Ördögűző – Joyce könyörgése, hogy segítsenek a fián, erősen hasonlít a horrorklasszikus-béli anya könyörgésére – és Állj mellém is akad: Dustin és Steve sétája a síneken Rob Reiner Stephen Kingen alapuló filmjét idézi, ahogy, ugye, gyakorlatilag az egész Stranger Things hangulata is. De akad még Stephen King-utalás ebben az epizódban: a demo-dogok roncstelepre érkezése előtt leszálló köd erősen King novellájára hajaz. Dustin és Steve behúz még egy utalást, ezúttal a Cápára, amit, ugye, a promóciós kampány során egy hommage-plakát is felidézett.
You’ll never go in the Upside Down again. #StrangerThursdays begins now. pic.twitter.com/5Q6JmasZQL
— Stranger Things (@Stranger_Things) September 14, 2017
Az árnyékszörny agya úgy működik, ahogy A nyolcadik utas: a Halálban a xenomorfé, az pedig, hogy lángszórókkal próbálják kordában tartani a csápokat, A Dologra utal, amit szintén tűzzel lehet megsebezni. A legédesebb áthallás ugyanakkor a Nancy-Jonathan páros nagyjelenetében bukkan fel: a külön szobában nyugovóra tévő, ám nyugalmat nem lelő, vonzalmukat még maguk elől is titkoló szerelmesek félszeg közeledése az Indiana Jones és a Végzet Templomának vonatkozó jelenetét idézi, bár ott nem egészen így végződött a dolog. A Jurassic Park is feldereng a demo-dogok érkezésével, akik nem csak küllemükben emlékeztetnek kissé a velociraptorokra, és Steve-et is hasonló módon kerítik körbe a roncstelepen.
A márkák súlya ebben a részben válik valóssá, eddig csak itt-ott feltűntek, ebben a részben is van egy He-Man játékfigura, és még ki tudja, mi minden. De hogy a kor emberének mekkora szerepet játszott az életében egy-egy termék, azt akkor értjük meg, amikor az évad brománcának kialakulásakor Steve megosztja Dustinnal mindig tökéletesen álló hajkoronájának titkát, ami nem más, mint a Fabergé Organics sampon és balzsam, és a Farrah Fawcett-tel reklámozott hajlakk.
Szuperhősfilmek, horrorok, más nem is kell
A hetedik rész eleve speciális, minthogy teljesen más helyszínen és szereplőkkel fut, és itt végre kapunk néhány tisztességes szuperhősfilmes utalást. Ahogy Kali „láthatatlanná” teszi a csapatot, vagy ahogy Eleven felfedezi erejének sötét oldalát, az erősen X-Menes. Emellett a rész megidézi A harcosok című ’79-es kultfilmet, amelyben egy a Kaliéhoz elég hasonló banda körül forogtak az események, bár mások szerint inkább az Invisibles című képregényt idézik, erre utalnak a hatalmas „Barbelith”, „King Mob” és „O’Bedlam” grafittik a banda rejtekhelyén – mind a képregényhez köthetők. A banda egyik tagja, Funshine a Care Bears nevű játékmackó-márka egyik típusáról kapta a nevét, a „bitchin’” pedig, amivel Eleven új külsejét dicsérik, szintén „valley girl” szleng, mint a „totally tubular”.
A nyolcadik epizód ismét megidézi a Jurassic Parkot, amikor Bob a vécébe zárkózva próbál kislisszolni a laborból, de az, hogy újra kell indítani a rendszert, hogy újra legyen áram, szintén Jurassic Park-referencia. Az ördögűző is ismét felrémlik, hisz, ahogy ott a kislány, itt Will is jelzi valahogy, hogy még odabenn van a megszállt testben, és ahogy a lény megpróbálja megfojtani Joyce-t, majd ahogy Will száján keresztül távozik, az is a filmből származik. A morzekód, amivel jelez, egy Stephen King által írt és rendezett filmre, a Maximális túlhajtásra utal, az pedig, ahogy a szereplők a házban ragadva próbálják felvértezni magukat a támadásokkal szemben, a ’68-as Az élőhalottak éjszakáját idézi, míg a Dungeons & Dragons ismét felrémlik, amikor a srácok az árnyékszörny lélektanát igyekeznek megvilágítani a tudatlan felnőtteknek. A BASIC programnyelv említése szintén a sorozat pontosságát demonstrálja:
Az utolsó rész a szépirodalom helyett a ponyvára szavaz, Mrs. Wheeler a Heart of Thunder című szentimentális regényt olvassa a fürdés közben. A Végzet Temploma című Indiana Jones-filmet ismét megidézi a rész, amikor Max egy doboz segítségével éri el a gázpedált, a demo-dogok ebben a részben is a Jurassic Park velociraptorjaira hajaznak, az pedig, hogy Eleven a kapu bezárása közben lebegni kezd, az X-Menre emlékeztet. A prológus báljelenete az Álmodj rózsaszínt-re utal, Dustin új haja és outfitje szinte megegyezik a film Duckie-jának átalakulásával, és ugyanúgy mindketten elnyerik a legnépszerűbb lány táncát is. Ám még ezzel együtt sem Dustin a Stranger Things legnagyobb nyertese, hanem mi, a rajongó közönség. Most jön némi várakozás a harmadik évadig, ami reményeink szerint – és a Netflix tempójából kiindulva – már jövőre megérkezik, mondanám, hogy azt már fejen állva is kivárjuk, de Hawkins esetében a fejreállás ritkán jelent jót.
Kiemelt kép: YouTube / Netflix
