Kultúra

A kettészakadt ország, ahol mindent a propaganda határoz meg

William Shakespeare-művet adaptálni egyszerre hálás és hihetetlenül nehéz feladat. Hiszen az egyetemes drámaírás legismertebb alakja minden művében olyan kérdéseket, egzisztenciális problémákat, és a halál dilemmáját járja körül direkten vagy metaforikusan, hogy napjaink embere számára is befogadható (már ha a fordítás is príma), ugyanakkor az az alkotó, aki hozzányúl, mindenképpen valami újat, többet kell, hogy hozzátegyen, hiszen a rengeteg feldolgozás mellett szükségszerű valami friss interpretáció. A IV. Henrik nem tartozik a legtöbbet játszott királydrámái közé, mégis ez a darab lett az Örkény István Színház első premierje a 2017-2018-as évadban, amelynek egyik különlegessége, hogy Shakespeare idejében két egymást követő napon játszottak, hiszen eléggé eltérő dramaturgiával bírnak (meg amúgy hosszú is).

A darab első hozzáadott értéke ennélfogva pont az lett, hogy a számos Shakespeare-szöveget magyarra átültető Nádasdy Ádám idén újrafordította, és egyrészt 21. századivá tette a sorokat, másrészt rengeteg játékot adott ezzel a színészeknek, hogy könnyebben értelmezhessék a leírtakat, valamint, hogy a IV. Henrik előadható legyen két felvonásban és ne kelljen több részletben színpadra állítani. A szöveg pergő, sodró, a színészek pedig jól asszisztálnak ehhez.

Nádasdy Ádám: Taníthatnánk az embereket a jóra, de ehelyett rosszra tanítja őket Orbán Viktor
Hinni nem a templomban kell, ha valaki hívő, hanem reggeltől estig, a piacon és az iskolában is. És melegnek lenni sem csak a négy fal között kell. Interjú.
Fotó: Örkény Színház / Horváth Judit

A darab első része a kurvák és stricik között züllő trónörökös, a leendő V. Henrik kicsapongó mindennapjairól, valamint az apja, IV. Henrik ellen szervezkedő Szélvész Percy árulásáról és bukásáról szól, addig a második rész a nagypolitika életébe nyújt betekintést, megmutatva azt is, hogy a nép közben hogyan próbál boldogulni az ilyen viszontagságos időkben, s miként válik végül a walesi herceg öntudatos és tisztességes királlyá.

Mácsai Pál rendezése aktuális problémákat vet fel, hiszen a magánéleti drámán kívül a soha véget nem érő hatalmi harcokról, ide-oda vándorló királyi tisztségekről és a kiszolgáltatott nép helyzetéről szól. Ahogy a színlap is összefoglalja:

Shakespeare a fiatal szerző lenyűgöző mohóságával szórja elénk hatalmas anyagát. A teljes társadalom érdeklődésének tárgya, a királytól a parasztig, az erkölcs felkentjeitől a köztörvényes bűnözőkig, a felső körök szerelmeitől a bordélyok hátsó szobájáig, a halálos ágyán lelkiismeretével elszámoló király magányától a csataterek káoszáig mindenre kíváncsi. Természetesen e korai történelmi drámájában is az érdekli, ami gyakrabban játszott műveiben is: az emberi természet.

Mindebből viszont fontos kiemelni a megszerzett támogatók szerepét, akik csak egészen addig jók, amíg nem ciki a jelenlétük vagy nincs helyettük jobb; a lázadókat, akik nem tudják eldönteni, valójában mi ellen emelik fel a hangjukat, viszont nincs meg a közös tisztelet egymás iránt köreikben, a megvezetett arisztokratákat, akik a szabályok szerint játszanak, de aztán egyik napról a másikra megváltozik a törvény betűje – mind olyan politikai válságot festenek fel, amit sok helyen sokféleképpen lehet interpretálni, hazánkban például jó rímelnek a G-napra, a baloldal elbukott miniszterelnök-jelölt állítására vagy a CEU-val történtekre is.

Mácsai Pál: Nem csinálunk politikai üzenőfalat a színházból
Nagyinterjú Mácsai Pállal arról, hogy miért nem volt jó színész negyvenéves koráig, fél-e a beskatulyázástól, és hogy bátor-e az Örkény Színház, vagy megúszós.
Fotó: Örkény Színház / Horváth Judit

A darab megdolgoztatja a nézőt, hiszen a IV. Henrikben feltűnő 45 szereplőt 16 színész játssza el, ahogy Shakespeare korában is, így idő kell, hogy az ember hozzászokjon, hogy a tér és a benne feltűnő karakterek miként is működnek. A különböző helyszínek felismeréséhez szöveges segítséget nyújt az, hogy kivetítve folyamatosan megjelenik, merre is járunk, ez pedig fontos, hiszen a díszlet csak jelzésértékű, amilyennek azt a drámaíró is szánta.

A duplikált szerepek leginkább az V. Henriket alakító Nagy Zsoltot kímélik meg, ő egyetlen jelenetben alakít csak egy besorozásra váró katonát, viszont Csuja Imre szinte mindig jelen van, ugyanis az uralkodó IV. Henriket játssza vagy fia züllött cimboráját, Falstaff János lovagot. Ki kell még emelni a lázadó Szélvész Percyt alakító Polgár Csabát, akinek a darab során jut még egy emlékezetes szerep, Paplanos Dollyt, a Disznófő kocsma neccharisnyás, tűsarkús prostituáltját játszva. A shakespeare-i színházban kamaszfiúk jelentek meg női szerepekben, így a számos hagyomány továbbvitele mellett nem meglepő, hogy Mácsai egy geg erejéig ezt megtartotta. A nemcsere fordítottjára is van példa, hiszen Szaporánét, a Disznófő üzletvezetőjét alakító Pogány Judit feltűnik főbíróként is, amely az eredetiben férfiszerep. Végül ne menjünk el Znamenák István mellett sem, aki nyúlfarknyi szerepeibe visz hihetetlen életet, sőt egy ízben még a 75. szonettet is elgitározza meglepő előadásmódban.

A  bevezetőben említettem, hogy Shakespeare-hez nyúlni csak úgy érdemes, ha van új interpretációs szint. Az Örkény IV. Henrikje azért fontos darab, mert kristálytiszta mondanivalóval bír: az ország két részre szakadt, mindent a propaganda irányít, a politikai táborokon belül pedig kiszámíthatatlan érdekkörök dominálnak. Aki pedig ezt nem veszi észre, vessen magára.

William Shakespeare: IV. Henrik I-II. | Örkény István Színház

Bemutató: 2017. október 14.

Szereplők: Csuja Imre, Nagy Zsolt, Vajda Milán, Ficza István, Pogány Judit, Jéger Zsombor, Znamenák István, Novkov Máté, Dóra Béla, Kaszás Gergő m.v., Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Zsigmond Emőke, Kókai Tünde, Herczeg Tamás, Máthé Zsolt.

Rendezte: Mácsai Pál

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlet: Izsák Lili
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Darvas Ferenc, Herczeg Tamás, Kákonyi Árpád
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő: Mózer Zsolt, Sós Eszter
A rendező munkatársa: Szabó Julcsi

Ajánlott videó

Olvasói sztorik