Lukáts Andor volt Veiszer Alinda vendége a Hír Tv-n. Korábban a beharangozó alapján megírtuk, miért nem fogadja el a Kossuth-díjas művész Orbán Viktor vacsorameghívását, de a beszélgetés jóval drámaibb volt. Nem azért, mert a színész-rendező hajléktalanok ihlette ferencvárosi színháza (Sanyi és Aranka) továbbra sem kap támogatást. Lukáts Andor abban bízik, hogy oda „beköltözik az élet”, amikor Jordán Tamással elindítja majd színészképzést. Nem bánja, hogy őket már nem hívják az egyetemre. Vannak tehetséges emberek, azoknak is dolgozniuk kell. Nem bántja, hogy az emberek már azt sem tudják, ő kicsoda. Fél éve járt bent a Színművészetin, ahol a harmadéves hallgatók is úgy néztek rá,
hogy ki ez az ember? Mit keres itt?
Nincs benne sértettség
Szerinte egyszerűen elszaladt az idő, az egyetem pedig számára sem vonzó, ő tanítani szeret, Jordánnal különösen. A Sanyi és Arankát sem tartja önkéntes száműzetésnek, ő akart saját abszurd színházat. Volt olyan polgármester, aki támogatta, az új meg már nem is fogadta, amíg Buci (Stohl András) – akivel a kerületvezető együtt focizik – nem szólt az érdekében. Tárgyaltak, pénzt utána sem kapott. Próbált mecénást szerezni, de a nagyon gazdag ember pénz helyett inkább tanácsot adott. Miközben beszélgettek, kikapcsolták a gázt, de a nagyon gazdag embert ez sem hatotta meg.
A gazdag emberekkel nagyon nehéz.
Lukáts mindennek ellenére nem adta fel, nem is fogja, pedig olyan filmterve is a fiókban maradt, amihez korábban támogatást remélt, mert kapott biztatást.
„El kéne menni”
Szerinte nem is szakmai alapon dőlt el, hogy az Übüt sem csinálhatta meg.
Én nem az Orbán Viktorra gondoltam, én az Übüre gondoltam, de ők – vagy legalábbis a Vajna szerintem – az Orbánra gondolt, hogy Orbánnak nem esne jól, hogyha én egy diktátorról filmet csinálok, és azt ő megengedi.
A kudarcok, az elutasítás persze rosszul esik neki. Nagyon. Sokszor gondolta is, hogy
el kéne menni ebből az országból. Sokszor gondoltam ezt. (…) De ugyanakkor azt is gondoltam, hogy nem, nem nekem kell elmenni, hanem azoknak kell elmenni, akik alkalmatlanok.
Hosszan sorolná, kiknek, de nem teszi, mondván, ez csak az ő véleménye. Azért nem adja fel, mert folyamatosan írja a történeteit.
Vannak tervei
A legújabb pénz nélküli filmje arról szólna, hogy miként csúszik ki az emberek lába alól a talaj.
Nagyon sokan élnek így, nagyon sok házasság megy tönkre, nagyon sok barátság ripityára törik.
Kapott felkérést Nagy Imre szerepére is, szívesen el is játszaná a mártír miniszterelnököt, és nem azért, mert a nagyapja unokatestvére volt. Érdekli az az ember. Családi körben szó sem volt Nagy Imréről, nyomorogtak, mégis derűsen emlékszik gyerekkorára, az édesanyja által ápolt bolondokra. Szerinte máig abból él, amit akkor megtanult az őrültekről és amit megértett a világukból.
Ezek iszonyúan magányos emberek. És egy nagyon erős belső világban élnek, egy megtébolyodott agy kiszolgáltatottjaiként.
Belső énje pofozna
Az interjúban eddig a pontig ő is kontrollálja magát. Ha nem lenne a felettes énje, jönne az őrület és arról beszélne például, mennyire élhetetlen ez a város, ez az ország. Eddig még nem tett ilyet, de nagyon szívesen beszélne csak arról, amit gondol. Sok olyan helyzet van, amikor ő is szívesen elküldene a fenébe, felpofozna valakit, mert hazudik.
És a belső énem azt diktálja, hogy na, vágd már szájon ezt a hazudozó embert! (…) Tudja az a baj, hogy tudjuk, hogy nem úgy van, ahogy mondják, tudjuk, hogy nem az a lényeg, amit mondanak, és erről nagyon sokat kellene beszélni és nagyon sok pofont kellene kiosztani, hogy legalább annyit értsenek meg, hogy nekem ne hazudjanak!
Lukáts Andor elárulja, miként lenne számára élhetőbb az ország.
Ha emberszámba vennék az embereket. Itt kezdődik.
Nonszensz
Ott folytatódik, hogy a kormány nem mondhatja azt demokratikusan élő és demokráciát követelő emberekre, hogy idegenszívűek, hazaárulók. Nonszensznek nevezik, hogy ezt azok mondják,
akik kilopják az országból a pénzt. Feldolgozhatatlan a cinizmus, ahogy ezeket mondják.
Teljesen biztosak abban, hogy ez nem fog változni, hogy ők örökké hatalmon maradnak, eszükbe sem jut, hogy ez változni szokott.
Egy ilyen országban nagyon sok ember rosszul érzi magát.
„Igazi abszurd”
Neki olyan a munkája, amit szeret, de az emberek többsége örömtelenül dolgozik, kevés pénzért. Akik ez ellen tehetnétek, azok ellopják a pénzt, amiből az országot jobbá lehetne tenni.
Ez egyszerűen érthetetlen. Igazi abszurd. Cinikus és ócska. Nagyon ócska. Ha sok, sok kezem lenne, akkor iszonyú sok pofont adnék. Legalábbis úgy kezdeném.
Végül az interjú végén azt mondja, Orbán Viktor a többi Kossuth-díjassal együtt őt is mindig meghívja vacsorára, de még egyszer sem ment el. Idén is hívták már kétszer. Azért nem megy, és ezt meg is írja majd Orbánnak, mert nincs ott keresnivalója.
Mi keresnivalóm lenne ott? Én akkor mennék el, ha egy nagyon hosszú asztal egyik végén ülne az Orbán, a másikon én, és közben éhező emberek a két oldalon. És akkor nézném. Hogy van-e kedve enni az Orbánnak. Vagy kibuggyan-e egy könny a szeméből? Hogy van-e még benne valami emberi érzés?
