Kultúra

A MÁV egykor fényűző királyi sátrat is készített Ferenc Józsefnek

Az állomásokon ugyanis nem volt királyi váró, az uralkodó pedig mégsem tölthetett egy pillanatot sem a szabad ég alatt, vagy a köznépnek fenntartott épületekben.

A millenniumi ünnepségek végeztével Magyarország továbbra is szédületes ütemben fejlődik: megszületik a Rába gépgyár, a rövid recesszió után a Magyar Királyi Állami Vasgyárak (a későbbi MÁVAG, majd Ganz-MÁVAG) sorra ontja magából a világ minden pontjára kerülő gőzmozdonyokat, Budapest az óriási építkezési láznak köszönhetően sokszínű világvárossá válik, de az ország az uralkodóról sem feledkezik meg – ennek legfurcsább megnyilvánulása egyértelműen százhúsz évvel, a MÁV dolgozóinak agyából pattant ki, hiszen

egy reprezentatív, hordozható királyi sátrat készítettek az akkor már közel ötven éve a trónon ülő I. Ferenc Józsefnek.

Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola- és Rajztanárképző tanára, Várdai Szilárd által az utolsó bútordarabig megtervezett nyolcszög alaprajzú, tizenkét méter széles, és tizenöt méter magas épület merevítéséért  tölgyfakereteken nyugvó kovácsolt szögletvasak feleltek, melyekre előbb vízhatlan ponyvát, majd magyaros hímzéssel, a MÁV-ot jelképező szárnyas kerékkel, illetve a MÁV monogramal  díszített szövetet húztak. A csúcson két méter magas, tarajos élekkel és aranyozott, magyaros domborművekkel ellátott bádogkupola, illetve egy abból kiemelkedő nyolc méteres zászlórúd állt.

A Magyar Iparművészet 1897. évi 3. száma így ír a belső térről:

Dr. Kampis János: A királyi sátor (részlet)

“A bejáratok fölé szintén hímzett, kiugró napellenző van elhelyezve, magukat a bejáratokat pedig nehéz aranyrojtos vörös selyempeluche függönyök szegélyezik. A sátor belsejében a padló szőnyeggel van bevonva; az oldalfalakat arany alapon bordeaux mintás notredame szövet borítja, innen pedig a tetőig kupolaszerűen kárpitozott, váltakozva világoskék és créme szövetek fejezik be a belső burkolást. A sátor közepéről sárgarézből kovácsolt magyarstilű és körülbelül 800 gyertyafényre berendezett villamos csillár függ le. […] Első helyen említem a karosszéket, melynek alakja a forgalomban levő modern formáktól jellegzetes nemzeti karakterével válik el. […] A magas támla peluche-mezejére az egyesített országos címer van himezve; a kárpitozott karfák párducfejekben végződnek. Igen érdekes tárgya a butorzatnak egy baldakinos lóca. […] Ebben a középső rész magasabbra emelkedik, ívével és ennek modorával a székelykapu motivumaira emlékeztetve. […] Az ülő bútorzatot hat darab, a lóca stilusában tartott ülőke egészíti ki. […] Messze vezetne, ha még az asztalt, a konzolos tükröket, a külön kabinet jávorfából készült és Grossmann Márton által szépen festett butorzatot, valamint ama szoborállványok részletes leírását adnám, mely utóbbi állványokon ő felségeiknek Strobl Alajos által mintázott és a Gladenbeck-féle ércöntőben bronzba öntött mellszobrai voltak elhelyezve.

Csupán annyit jegyzek meg, hogy az itt említett butorok a többi berendezési tárgyak modorával teljes összhangban, szintén magyar stilusban vannak tervezve. Az asztalon és a tükrös kauzolokon a nagy-szent-miklósi aranylelet (Attila kincse) galvanoplasztikai másolatai díszelegtek.”

Az aranyozással díszített, faragott körtefa bútorokkal és növényekkel teli mobilépületbe betérő előkelőségeket egészen biztosan lenyűgözte a fényűzés magasfoka, bár a sátor felállításának nehézségei miatt azt igen kevésszer használták, az uralkodó halálának évében pedig egyszerűen eltűnt.

 Nem is volt rá igazán soha szükség, hiszen azt jórészt csak a vasútállomásokon (kivéve persze a Keleti és Nyugati pályaudvart, illetve Gödöllőt, ahol volt királyi váróterem) használták, hogy az uralkodó a különvonatból kilépve itt fogadhassa a hozzá érkező küldöttséget, illetve az előkelőségeket, majd néhány pillanattal később beszállhasson a kijáratánál álló hintóba.

A sátor emellett persze több hadgyakorlaton is feltűnt: először Tatán, 1897-ben, II. Vilmos német császár társaságában, állandó jelleggel azonban sosem foglalta el helyét a király utazáshoz elengedhetetlen csomagjai közt.

Fotók: Magyar Iparművészet, 1897. évi 3. sz., Vasárnapi Ujság, 44. évf. 38.sz., 1897. szeptember 19.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik