Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotása mellett egy másik (részben) magyar nagyjátékfilm is szerepel a hivatalos cannes-i programban: az Un Certain Regard nevű szekcióban (ez egy második versenyszekció, ahol szintén van díjazás) mutatták be az Outot, a fiatal szlovákiai magyar rendező, Kristóf György első egész estés filmjét.
A szlovák-magyar-cseh-francia-lett koprodukcióban készült film egy korosodó magyar gyári munkásról, Ágostonról (Terhes Sándor) szól, akit elbocsátanak, ő pedig lecsapva egy hirdetés vonzó ígéreteire és a lehetőségre, hogy végre elmehet a tengerhez, elvállal egy kikötői munkát Lettországban. Hátrahagyja a feleségét és majdnem felnőtt lányát, ám a helyszínre érve rögtön kiderül, hogy átverték, nincs is számára állás, és miután mégis sikerül bekönyörögnie magát egy melóra, az első kisebb mulasztásánál kirúgják, a képébe vágva, hogy aki elveszi a helyiek munkáját, az egyszer sem hibázhat.
Ágoston gatyára vetkőzik a kikötőben, jelezve, hogy ő mostantól szabad ember, aki fittyet hány a szabályokra, és ahelyett, hogy más munkalehetőség után nézne vagy hazakullogna, horgászbotot vásárol és nekivág a Baltikumnak a tökéletes pecázóhelyet keresve. Miközben furcsa helyzetekbe kerül kicsit bizarr figurákkal, Ágoston inkább csak passzívan sodródik és élvezi a szabálytalanságot, amit végre megenged magának.
Bár van abban szépség, ahogyan Ágoston kiszabadulva a betonkolosszusok és kötöttségek közül a nyílt tenger felé tart (a filmet a kiváló magyar operatőr, Pohárnok Gergely fényképezte), de esetleges állomásaival, bizonytalan célú hősével ebben az utazásban nincs annyi izgalom és érzelmi muníció, hogy a néző figyelmét végig lekösse. Világos, hogy Kristóf sokkal inkább egy élethelyzetet és életérzést akart megragadni, mintsem egy sztorit elmesélni, de ahhoz iszonyú erős atmoszférát kell megteremteni, hogy pusztán egy állapot bemutatása elég legyen egy másfél órás filmhez, és ez itt nem teljesen sikerült.
Ami miatt mégis érdemes megnézni az Outot, az a fantasztikus Terhes Sándor. A veterán színészt általában kisebb-nagyobb karakterszerepekben használják a filmrendezők (felbukkan a Jupiter holdjában is), de remek választás volt erre a főszerepre: rengeteg árnyalatot felvonultató, finom eszközöket használó, érzékeny alakítása magasabb szintre emeli a filmet. Ezt a nem igazán aktív és talán némiképp alulírt figurát Terhes apró gesztusai, az arcán épp csak átsuhanó érzelmek, a színész sokszínűsége töltik meg annyi tartalommal, hogy mégiscsak tudni akarjuk, hova fut ki a története.
Ezért is kár, hogy sztoriszinten nem ad kicsit többet az Out, ez az alakítás megérdemelt volna maga köré egy teljesebb filmet. Ugyanakkor a film első rendezésnek egyáltalán nem rossz, és ha csak annyi hatása lesz, hogy egy másik rendező figyelmét felkelti Terhes Sándor iránt, már megérte.
