A vasárnapi Oscar-gálából két dologra fogunk emlékezni évek múlva is: amikor kihirdették Deák Kristóf kisfilmjét, a Mindenkit győztesnek, illetve amikor a Kaliforniai álom készítőinek kellett közölniük, hogy nem ők, hanem a Holdfény nyerte a legjobb filmnek járó díjat. Egy rossz borítéknak köszönhetően az Oscar-gála legjobb film kategóriájában a Kaliforniai álmot hívták fel győztesként a színpadra, és köszönőbeszédeik közben derült ki, hogy valójában a Holdfény nyert. Az elképedt készítők a Kaliforniai álom producereitől vették át a díjakat, érthető módon a beszédeik sem voltak annyira összeszedettek, mint ahogy azt előre eltervezhették.
A rendező Barry Jenkins rövidre fogta beszédét, először a győzelemre reflektálva közölte, hogy
Még az álmaimban sem hinném el, hogy ez igaz, de francba az álmokkal! Ez tényleg igaz.
Majd köszönetet mondott a Kaliforniai álom készítőinek nagyvonalúságukért, és átadta a mikrofont Adele Romanski producernek.
Később még a film készítőinek is megköszönte munkájukat, de az előre megírt beszédét nem mondta el a színpadon. Az Entertainment Weekly interjújában azonban megosztott pár megható mondatot az el nem hangzott beszédből:
(A film alapjául szolgáló dráma írója, Tarell Alvin McCraney) és én vagyunk ez a kissrác. Mi vagyunk Chiron. Senki nem gondolná, hogy ez a srác felnőttként nyolc Oscar-díjra lesz jelölve. Ez nem egy olyan álom, amit megengedhet magának. Még most is így érzem. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges, de most ránézek azokra az emberekre, akik felnéznek rám, és ha én nem hiszem el, hogy mindez lehetséges, akkor ők miért hinnék el? De mindez megtörtént, úgyhogy felejtsük el, én mit gondolok esélyekről. Ez tényleg megtörtént.
A Holdfény győzelme nem csak az afroamerikai-közösség számára jelentős mérföldkő, Barry Jenkins az első fekete filmrendező, akinek a filmje legjobbfilm-Oscart kapott, emellett ez az első LGTB film, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A Holdfényről szóló kritikánkat itt olvashatjátok.
