Az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban előforduló, az elbutulással és gyors leépüléssel járó Alzheimer-kór, illetve a finommozgásért felelős agytörzsi ganglionok pusztulása által okozott, reszkető bénulásként is ismert Parkinson-kór az időskorba lépő emberek két legnagyobb félelme, hiszen kezelésük nem megoldott, és az Alzheimer-kór esetében a tünetek súlyosbodása is csak átmenetileg csökkenthető.
A két betegség előjeleit nehéz kimutatni, de a Liverpooli Egyetem kutatói most híres festők ecsetvonásainak változásában találtak egyértelmű bizonyítékokat a betegség kezdeti jeleire.
A hét, később a betegségek egyikével diagnosztizált vagy épp képességei teljében elhunyt művész 2092 képének vizsgálatával készített tanulmány a Neuropsychology című szaklapban jelent meg.
A fraktálanalízis használatával a tudósok bonyolult, de sokszor ismétlődő geometrikus mintázatokat írtak le minden festő életművében, melyekkel az eredeti festmények pillanatok alatt elválaszthatóak a profi, gyűjtőket és szakértőket megtévesztő hamsítványoktól – így történt ez néhány évvel ezelőtt is, mikor egy egész sornyi, Jason Pollocknak tulajdonított képből kellett kiválasztani az eredetieket.
A csoport a festők életművének jókora szeleteit vizsgálták, minden korszakukból, így könnyen felvázolták az évtizedes változásokat, melyekről már csak azt kellett eldönteniük, hogy koruk, stílusváltozásuk, vagy épp idegrendszeri hanyatlás okozta azokat.
A vizsgálatok során szerencsére erre is gondoltak, így négy, Parkinson- vagy Alzheimer-kórral diagnosztizált festő (Salvador Dalí, Norval Morrisseau, James Brooks és Willem De Kooning), valamint három, hasonló problémákkal sosem küzdött művész (Marc Chagall, Pablo Picasso, és Claude Monet) képeit vizsgálták, így már el tudták különíteni a természetes öregedés, valamint a betegség okozta változásokat.
De Kooning betegségét 85, Brooksét 79, Dalíét 76, Morrisseauét pedig 65 évesen diagnosztizálták, a képeken viszont már évtizedekkel korábban, negyvenes éveikben látszottak az előjelek. Chagall, Monet és Picasso esetében a változás fordított volt: képeik összetettsége az idő múlásával csak nőtt.
