A legtöbbek számára furcsa bajszáról, vagy azokról a szépen elfolyó zsebórákról (Az emlékezet állandósága, 1931) ismert katalán művész, Salvador Dalí számos fura szenvedéllyel rendelkezett, de ezek közül a legérthetetlenebb talán az orrszarvúk szarvához fűződő viszonya volt: a művész szerint azok íve eszményi, és mindig az unikornisokat juttatta eszébe.
Ezért hát egy időben minden alkalmat megragadott, hogy a formát művein is megörökítse: 1954-ben például sikerült elintéznie, hogy egy másik imádott tárgy, Vermeer a Louvre egyik termében kiállított A csipkeverőnője közelébe engedjék. Az élete legfontosabb munkáit addigra már jórészt elkészített művész a zárt múzeumban egyetlen órát kapott arra, hogy lemásolja a képet.
Egy évvel később Dalí a párizsi Vincennes állatkertbe jutott be, hogy François, az orrszarvú kifutójába asszisztensével elhelyeztessen egy, A csipkeverőnőről készült reprodukciót, majd az állat közvetlen közeléből, egy talicskán ülve készíthessen vázlatokat az egekig magasztalt szarvról –
Eközben persze remélte, hogy az óriási François észreveszi A csipkeverőnőt, és esetleg rátámad, de sajnos erre nem került sor, így a képet végül maga a művész szakította szét – amint ezt az alábbi két filmfelvétel is megörökítette:
