„Izgés-mozgásomtúl olly merevedése támada, már hangja rekedt: – Te rosz féle, hát jerünk-ki és keressünk hol mi heverő alkalmatosságot, én nem bírom tovább. – Erre a lovagló bőr-nadrágja szíjjait ki-bontám a farom alatt; könnyű nyári batist szoknyátskámat úgy tűrém hátra, hogy tsak fellűl fedett, allúl nem, alsó részem pőre vala.” (Weöres Sándor: Psziché)
Szeretem a puncim.
Ez az első mondata A hűség kutyáknak való – egy szexturista feljegyzései című, 2016-ban, az Athenaeum gondozásában kiadott erotikus regénynek.
Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban.
Ez pedig az Édeskevés című, 2008-ban, a Magvető által kiadott regény első tagmondata. Találós kérdés: mi a hasonlóság és mi a különbség a két könyv/mondat között?
Ki olvas erotikus könyveket? Többségében nők vagy férfiak? Diplomások vagy kevésbé tanultak, fiatalabbak, öregebbek, szebbek, vagy inkább a csúnyák, egyedülállók, házasok? Valaki jelöljön már meg gyorsan egy halmazt, az erotikus könyvet olvasók halmazát. Ők lesznek azok, akik ilyenek és olyanok, de mindenképp másmilyenek, mint mi. Mi ugyanis nem olvasunk erotikus regényeket, csak most, csak kivételesen, kizárólag azért, hogy kívülállóként, erkölcsi távlatokból vizsgáljuk a jelenséget. Blablabla. Ugye?
Állítólag nehéz erotikus szövegeket előállítani a mi nyelvünkön, mert vagy trágár szavaink vagy orvosi szavaink vannak csak az ilyesmire. Hát, nem tudom. Például Csokonainak, Aranynak, Jókainak, Faludynak, Weöresnek elég jól mentek ezek a dolgok, hogy csak a legismertebb magyar írókat, költőket említsem, akik alkottak remekbe szabott, szókimondó erotikával foglalkozó szövegeket. És a punci, az trágár szó?
Erotikus regényt jól megírni viszont tényleg nehéz lehet. Kábé annyira, mint romantikus-, detektív-, sci-fi-, riport-, nagy-, kis-, vagy bármilyen regényt. Ha van anyag, van munka, van nyelvtudás, írástudó az író és a szerkesztő is, akkor azért meg lehet ezt oldani. És főleg: miért fontosabb kérdés, ki írta, és miért viselkedik csúnyán a főhőse, mint a szövegalkotás számtalan, irodalmi szempontból (is) izgalmas kérdése? Amikor olvasunk, mi vagy ki a vágyunk tárgya? A szöveg, a főhős, vagy aki mindezek mögött áll?
Korábban évekig folyt a nagy találgatás, vajon ki lehet az Édeskevés titokzatos írója, aki Spiegelmann Laura álnévvel adta ki első (mind ezidáig utolsó) kötetét. Nő vagy férfi? Profi író vagy amatőr? A szerző körüli találgatás sokkal hangsúlyosabb volt, mint a szöveggel való foglalkozás. Konferenciák, irodalmi estek témája lett, írótáborok lakói forogtak álmatlanul az ágyukban a kérdésen morfondírozva, egyetemi tanárok értekeztek, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tömegek gyűltek össze, és várták, hogy Skype-on bejelentkezzen a rejtélyes, szexis idegen, aki ezt a szöveget összehozta. Öröm volt nézni (vicces), hogy mennyire felbolydult a magyar kortárs irodalom szociális élete egy meghökkentő és bátor szövegfolyamtól. Az izgalmakat pedig a plafonig fokozta, hogy nem volt meg az igazi, élő (vagy halott), létező, látható (megfogható) írószemély, akit komfortosan tudnánk referenciálisan olvasni. Aztán végül meglett. Kiderült, ki írta a könyvet, az izgalom szertefoszlott, Spiegelmann Laura is, de mielőtt elment, tényleg mindenkit jól megszívatott.
Néhány évvel később, szintén egy erotikus blogregényből nőtte ki magát A hűség kutyáknak való című kötet. A megjelenés körülményei, az előzmények némiképp hasonlítanak az előbb említett regényéhez. Az író itt is először álnéven jegyezte a huncut kalandok leírásait. És persze ezúttal is ment a találgatás, nő vagy férfi, író vagy nem, szeretjük vagy nem szeretjük, satöbbi, satöbbi. A provokatív cím és a felettébb figyelemfelkeltő fülszöveg hatására már a megjelenése előtt sikerült ellenségeket szereznie a történet főhősének és a könyv írójának egyaránt. El sem olvasták, de már gyűlölték? Miért? Mi vagy ki a harag tárgya?
Aztán megjelent a regény, majd néhány héttel később az ellentábor is, akik viszont elolvasták a könyvet és csak azután minősítették. Miért ne szólhatna egy könyv az erotikáról, egy csapongó, ledér, gátlástalan, férfifaló nőről? Ilyet talán nem hord a Föld a hátán, nincs és ne is legyen?
Mindkét regény egy-egy nő szerelmi ámokfutásáról szól egyébként. Mindkét sztori alapja a szerelmi csalódás miatti bosszú-szexhadjárat, csak míg az előzőben egy fiatal lány kufircolja végig az útjába eső összes állomást, addig utóbbiban egy középkorú nő teszi ugyanezt, tudatosabb, szervezettebb és kifizetődőbb formában. Negyvenes anya, túl több házasságon, csalódáson. Az utolsó szerelmi kapcsolatában úgy megbántották, hogy ez végképp kiverte nála a biztosítékot, ezért úgy dönt, többé nem lesz szerelmes. Jelentkezik egy szexpartner kereső oldalra, tudatosan egy olyan oldalt választva, ahová zömében gazdag külföldiek regisztrálnak és olyan hölgyeket keresnek, akik nyaralás ürügyén szívesen szexelnek idegenekkel, gátlások nélkül. Ezennel meg is válaszoltuk az első bekezdésben feltett kérdés egyik felét. Erotikus regények, meghökkentő, szókimondó, szokatlan, megosztó szövegek, szeretjük és/vagy utáljuk. Bátor könyvek, vagy provokatív könyvek, ahogy tetszik, egy a lényeg, olyanok, amelyek határokat feszegetnek. A különbség a két kezdőmondat között van. A korábbit férfi, az utóbbit nő írta, talán nem véletlen, hogy melyiket melyik.
Néhány kérdés azért megválaszolatlanul marad. Főként az, hogy ki olvas (ír) erotikus könyveket, mi vagy ők? Ezt azért fontos lenne tisztázni, hogy tudjuk, Ugye?
(Szőcs Henriette: A hűség kutyáknak való – Egy szexturista feljegyzései) Athenaeum Kiadó, 2016.)
Tallér Edina
