Kultúra
Alan Bennett, Peter Cook (1937 - 1995), Dudley Moore (1935 - 2002) and Jonathan Miller,  authors and performers of the revue, 'Beyond the Fringe'.   (Photo by Terry Disney/Getty Images)

Beyond the Fringe – A királynő jelenlétében mondta ki azt, hogy erekció

Kövesdi Miklós Gábor
Kövesdi Miklós Gábor

humorista, műfordító. 2015. 10. 18. 12:00

„Úgy döntöttünk, nem használunk díszleteket, mert nem volt rá pénz. Aztán hirtelen rájöttünk, hogy még erényt is kovácsolhatunk belőle.”

Jonathan Miller

1960-ban Robert Ponsonby, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál művészeti igazgatója úgy gondolta, összehozza a Cambridge Footlights és a The Oxford Revue legjobbjait egy előadás erejéig. Így született meg Peter Cook és Jonathan Miller, illetve Alan Bennett és Dudley Moore újszerű műsora, a Beyond the Fringe, amely egy új korszak sarokköve lett.

Ponsonby a titkárára, John Bassettre bízta a műsor létrehozását. Bassett trombitán játszott, és volt egy jazzbandája, a Bassett Hound. Ebben zongorázott Dudley Moore. Bassett úgy vélte, ő tökéletes választás, hisz amellett, hogy zseniális zenész, közkedvelt bohóc is. Moore javasolta a történész végzettségű Alan Bennetet, aki anglikán plébánosokat parodizált óriási sikerrel.

Jonathan Miller akkor már orvosként dolgozott a Londoni Egyetemi Kórházban. Basett szinte szó szerint a műtőből hívta el a műsorba. Miller ajánlotta Peter Cookot negyediknek. Cook félig-meddig már profinak számított. Ő volt a legújabb Footlights show sztárja, ő is írta a műsor nagy részét, valamint írt egy önálló műsort is Kenneth Williams számára, akit Magyarországon leginkább a Folytassa-filmek gumiarcú főszereplőjeként ismernek.

A peremen túl

A Beyond the Fringe cím nehezen fordítható, mindenképp magyarázatra szorul. Az Edinborough-i Nemzetközi Fesztivállal egy időben a városban számos egyéb, a fesztiválon kívüli előadást, műsort szerveztek, melyek inkább a szórakoztatást tartották szem előtt, semmint a magasröptű, kifinomult művésziséget. Ezekből az extra programokból lassan létrejött egy külön fesztivál, a Fringe (kb. Perem), ami sikerével már-már elhomályosította az eredeti fesztivált. Különösen az esti revüműsorok örvendtek hatalmas népszerűségnek, mert ebben az időben a színházi fesztivál programjai már véget értek. Ponsonby saját bevallása szerint ráunt, hogy a Fringe évről-évre ellopja a show-t a hivatalos fesztiváltól. Ezért elhatározta, hogy létrehoz egy olyan nagyszabású műsort, ami már meghaladja a Fringe lehetőségeit, angol kifejezéssel „Beyond the Fringe”.

Cook annyival profibb volt a többieknél, hogy már volt saját ügynöke is. Minden szereplő 100 fontot kapott, hogy részt vegyen az előadásban (egy hétvégéről volt szó). Ám Cook ügynöke felsrófolt ügyfele gázsiját 110 fontra – amiből ő levett tíz százalék jutalékot, így a nagy profi maga végül 99 fontot kapott, tehát 1 fonttal kevesebbet, mint a többiek.

A Beyond the Fringe szakított a régi Music Hall hagyományokkal. Stílusukat az irónia és a groteszk határozta meg. Az is újdonságnak számított, hogy az addigi jellemző finomkodó, elkenős élcelődéssel szemben valós személyeket is megjelenítettek a paródiáikban. Ez feszültséget is okozott, amikor a királynő személyesen is megtekintette az előadást, a főkancellár kíséretében. A főkancellárnak akkoriban még joga volt kicenzúrázni minden élő, vagy közelmúltban elhalálozott személyről szóló bántó paródiát, vagy bármit, amit helytelennek, istenkáromlónak, vagy bűnözésre ösztönzőnek talál. A színház vezetősége épp ezért felkérte Alan Bennettet, hogy hagyja ki az egyik monológjából az „erekció” szót. Ő azonban hallani se akart róla. Így lett azon, vélhetően kevésszámú emberek egyike, akik a királynő jelenlétében kimondták, hogy „erekció”.

Maga Bassett így emlékezett a produkció sikerére:

Megdöbbentő, hogy egy műsor ekkora hatást érhet el, és mégis, a négy szereplője egyáltalán nincs tudatában, milyen hatással van az emberekre. Csak szépen hátradőlnek, és nem látnak benne egyebet, mint valami, amivel eltölthetik a hetüket, és kereshetnek néhány száz fontot.

A Holló Színház jóvoltából mi is több jelenetet ismerhetünk ebből a műsorból. Nyilván sokan emlékeznek Önök közül a falábú emberre, aki Tarzan szerepére jelentkezik:

A jobb lábát szeretem. Csodálatos jobb láb a szerepre. Mondtam is magamban, amikor belépett: de jó ez a jobb láb. De ami a bal lábát illeti, azt más fából faragták

Erről a jelenetről feljegyezték, hogy Peter Cook eredetileg A Footlights számára írta, és később bekerült Kenneth Williams önállóestjébe is, de igazán kitörő sikert akkor aratott, amikor Peter Cook Dudley Moore-ral közösen adta elő.

Íme a jelenet eredetije, a Beyond the Fringe-ből:

A jelent magyarul, Galla Miklós és Novák Péter előadásában:

Ugyancsak a Beyond the Fringe-ből származik a Nagy vonatrablás jelenet, melyben a kérdésre, hogy kik követhették el a rablást, a nyomozó azt feleli:

A vonatrablást nagy valószínűséggel tolvajok követték el. Megvizsgáltunk több hasonló esetet, melyekről végül egytől-egyig kiderült, hogy tolvajok álltak a hátterében

Alan Bennett és Peter Cook:

Ugyanaz a Holló Színház változatában:

Ami a munkamegosztást illeti, a jelenetek kétharmadát Peter Cook írta, a maradék 1/3-on Miller és Bennett osztozott. Dudley Moore az előadás zenéjét komponálta, illetve a jelenetek közti űrt kitöltő dalokat.

A szatirikus, élesen bíráló, elvont humor meghódította a kritikusokat és a közönséget. Az előadás egy év múlva már Londonban szerepelt, és eljutott New Yorkba is. Ha lehet, Amerikában még nagyobb sikerük volt, mint Angliában. Maga John F. Kennedy is felfigyelt a sikerükre. Meghívták a társulatot, hogy adja elő a műsort a Fehér házban az elnöknek. Peter Cook azonban visszautasította: ha az elnök úr látni akarja a műsort, fáradjon el a színházba. S bár JFK akkoriban épp a harmadik világháború megakadályozásán fáradozott, elment megnézni őket.

Dudley Moore-ék megnyitották az utat egy új alkotó és előadó generáció számára.

És azt tudta?

Nem Kovalki Balázs, a Holló Színház egykori tagja az egyetlen, aki humoristából avanzsált operarendezővé. Az orvosi végzettségű Jonathan Miller ugyancsak híres operarendező lett úgy, hogy alig ismert néhány operát, és nem tud kottát olvasni.
Alan Bennett impozáns írói karriert mondhat magáénak. Színdarabjai nálunk is ismertek: Beszélő fejek, Hölgy a furgonban, Kafka farka, Szellő a füzesben. A Bennett forgatókönyvéből készült György király (The Madness of King George) négy Oscar jelölést kapott, és ő írta a Michael Palin nevével fémjelzett Magánpraxis (Private Function) című filmet is.
Peter Cook elsősorban filmszerepeiről lehet ismert: Fekete szépség, Sárgaszakáll, Rise of Rise of Michael Rimmer, vagy Dudley Moore-ral közös filmjeik, A sátán kutyája, vagy a Beadazzled. De a Fekete Viperában is feltűnt, mint Richárd király.
A Beyond the Fringe csapatból Hollywoodi karrierje miatt Dudley Moore talán a legismertebb nálunk. Elég, ha csak az Óvakodj a törpéről, vagy az Arthur című filmekre gondolunk. Kevésbé ismert tény, hogy a zenei végzettségű Moore emellett jazz zongoristaként is komoly sikereket ért el. Érdemes rákeresni a youtube-on zseniális zenei paródiáira.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.