A Ludwig Múzeumok alapját képező, Peter és Irene Ludwig által létrehozott gyűjtemény talán legismertebb és leghíresebb eleme az az anyag, amely a pop art korszakát mutatja be. Az intézmény honlapján az olvasható, hogy egyedülálló a gyűjtemény abban a tekintetben, hogy megtalálhatók benne a pop art emblematikus művészeinek (Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Tom Wesselmann) ikonikus művei csakúgy, mint a kevésbé ismert alkotóké (Howard Kanowitz, Allan D’Arcangelo stb.), valamint az amerikai vonulaton kívül az irányzat európai képviselőinek (Peter Blakem Richard Hamilton, David Hockney, Martial Raysse, Mimmo Rotella) munkái is.
“A pop art érdekessége abban rejlik – és ezt a kiállítás is nyilvánvalóvá teszi –, hogy a közönségtől meglehetősen nagy távolságot tartó absztrakció után egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Ugyanakkor paradox módon épp a fogyasztói társadalom kritikáját is adják ezek a művek azzal, hogy a hétköznapi fogyasztás mechanizmusát ültetik át a művészetbe, felkínálva az alkotásokat a befogadói fogyasztásnak. Igaz ez azokra az ábrázolásokra is, amelyek már eleve kritikusan nyúlnak egy-egy témához, melyek közül kiemelkedik a (vietnámi) háború, vagy a tömegmédia” – írják az irányzatról és az alkotásokról.
A kiállítás a Ludwig múzeumok együttműködésében valósult meg és a budapesti bemutatót megelőzően a kölni, majd a bécsi Ludwig Múzeumban lesz látható. Budapesten az anyag kiegészül a korszak magyar és kelet-európai alkotóinak műveivel.
A kiállítás 2016. január 31-éig látható.
