A selfie (angolul: selfie, vagyis önfotó) az utóbbi idők legdivatosabb internetes jelensége. Olyan, online megosztott fényképet jelent, melyet mi készítettünk saját magunkról. Kevés olyan aktív internetfelhasználó élhet az országban, aki még ne találkozott volna ismerősei vagy népszerű celebeink csücsörítős, tükörben pózolós fotójával. Az Oxford Dictionaries Online pedig a 2013-as év legnépszerűbb szavának választotta a selfie-t.
Arcunk már olyan nagy, hogy eltakarja a világot
Kardos Gábor rendszerkritikus értelmiségi egy nemrég megjelent tanulmányában azt írja: „Ha körülnézünk a Facebookon, mintha valami állatkertben nézegetnénk egójuk ketrecébe zárt és vicsorogva ránk mosolygó-szmájlizó embereket.” Kardos úgy látja, a selfie az utolsó evolúciós perspektíva, „ahol már semmi más nem látszik a világból, csak az egónk képe, ahol arcunk már olyan nagy lett, hogy eltakarja a világot. Mintha már semmi más nem érdekelné az embereket, csak önképük, az ego-bálvány öncélú imádata és konzumálása”.
Öncélú magamutogatás
Hasonló véleményen van Puzsér Róbert médiakritikus, aki szerint a selfie „sokkal kevesebb, mint a semmi. Kizárólag az önmutogatásról szól, minden teljesítmény és hozzáadott érték nélkül”. Puzsér a Hír24-nek úgy fogalmazott: a bulvár ütött rést az intimitás falán, és tette érdekessé az érdektelent, izgalmassá a banálisat. A Facebook pedig megteremtette annak a lehetőségét, hogy bárki legyárthassa a maga bulvárlapját a saját mindennapi életéről.
Tízmillió fotós országa lettünk
Papp-Váry Árpád, a BKF Marketing Intézetének vezetője szerint különböző mértékben, de mindenkiben van egyfajta szereplési vágy. A technikai környezet most jobban lehetővé teszi ennek kiélését, hiszen már szinte mindenkinek van legalább egy kamerás mobilja. Mindenki mindent fotóz, a tízmillió fotós országa lettünk. Globális trend, hogy a közösség helyett az egyén vált mindenek felett fontossá, ennek adja kvintesszenciáját a selfie.
A közösségi média jellemzően a pozitív tartalmakban való tobzódásról szól. Mindenki azt igyekszik bizonyítani mások előtt: filmbe illően idilli az élete, csodálatos helyeken kirándul, extázisban bulizik, hírességekkel találkozik, napestig ételcsodákat eszik. Elég 2-300 ismerős hozzá, hogy gyakorlatilag egy vég nélküli nyaralási és gasztronómiai élménybeszámoló legyen a hírfolyamunk. A facebookos képekből kiindulva könnyen azt hihetjük: a 10 millió boldog és elégedett ember országa vagyunk. Nagyon erős személyiség kell hozzá, hogy ne okozzon frusztrációt folyamatosan ismerőseink álomszerűvé montírozott életét nézni – mondta lapunknak a szakember.
Bálványimádat a legfelsőbb szinteken
Kardos úgy látja: a mindent képmutatásba merevítő selfie-őrületet bármelyik természeti kultúrában lélekrablásnak, bálványgyártásnak tartanák. „Miközben iszonyúan lenézzük a régi primitíveket, mert néhány bálványt használnak, mi totál bálványosítjuk egész környezetünket. Soha ennyi képet és ezáltal bálványt nem gyártott egy civilizáció sem, mint a magát annyira felvilágosultnak tartó modern Nyugat. Soha ennyire ostobán és primitíven nem működött bálványimádás mint a ’68-tól kialakult sztárkultuszokban és a celebkedésben.”
Élethalálharc a lájkokért
Papp-Váry szerint a közösségi médiában túlhajtott lájkvadászat folyik, állandó a harc a figyelemért és a népszerűségért. Elismerésre vágyunk, arra, hogy ismerőseink tetszikeljék a képeinket, kommenteket fűzzenek hozzá, jóleső dicséretekkel bombázzanak. A facebookos posztoknak nagyon rövid az időbeli lecsengése, 2 órán belül gyakorlatilag minden eldől, a hullámokban érkező sikerélmény pedig függőséget okoz, az adrenalinfröccs elmúltával elvonási tünetek jelentkeznek és folytatódik az ördögi kör.
A globális selfie-őrületnek már áldozatai is vannak: egy 17 éves orosz tinédzser szörnyethalt, amikor egy vasúti hídon akart magáról selfie-t csinálni, ez a csücsörítésbe belefeledkező lány felgyújtotta magát szelfizés közben, ezt a fiút pedig fejberúgta egy ingerült masiniszta, aki megelégelte a srác pózolását a sínek között.
