Kultúra

Litkai Gergely: Egy tartózkodással

Kis vasárnapi irodalommal szolgáljuk olvasóink kulturális épülését. A minap jelent meg az Alibi tizedik kötete. Az antológia jobb időkben fél évente áll elő új számmal, és változó témakörben kér írást félszáz szerzőtől. A legújabb Alibi címe: Sziget. Ma egy remek humorista dolgozatát közöljük, a jövő vasárnap Bächer Ivánnal örvendeztetünk.

Azután történt, amikor a 432Daphne kisbolygó becsapódott, bibliai nevén az apokalipszis után. Nem tudni, hogy vajon Jézus kiket ültetett jobbjára és kiket baljára, de a részönkormányzat három tagjáról megfeledkezett.

Haum Iván, Kiss-Szedressy János és Vadimovics Koppány kisebb karcolásokkal megúszták az ügyet, és éppen a polgármesteri hivatal előterében lévő kávéautomatát fosztogatták. Az események ellenállhatatlanul sodorták magukkal őket, és a vaksötétben tapogatózva próbálták megnyomni a Capuccino gombot, ám természetesen az automatában sem volt áram. Nemhogy áram nem volt, egyáltalán semmi nem állt rendelkezésre. Nem voltak városok, nem voltak túlélők rajtuk kívül, nem volt média, ami tudósítson erről, nem volt napfény, nem volt még heti sztárhoroszkóp sem. A civilizáció szempontjából semmi sem volt. Csupán egy határozatképtelen részönkormányzat Mátrafüreden. A Föld felszínének nagy részét víz borította, ugyanis az aszteroida becsapódása után szökőár pusztított el mindent. Egy kis sziget voltak, a vaksötét nappalban.

Az automata feltörése után jöttek rá, hogy nincs meleg víz, csupán tasakokban adagolt kávépor, ráadásul csak hat fémhúszas árválkodik a gépben.  Haum, miután elnyalogatott egy zacskót, kiment az épület elé, hogy rágyújtson.  Furcsa látványt nyújtott a fellobbanó láng, mint egy arany gomb egy óriási fekete dunyhahuzaton. A cigaretta füstje felemelkedett, és elkeveredett az enyészet illatával. Júliushoz képest hideg volt.  Fázósan összegombolta zakóját, és körbevezette a tekintetét a település maradványain. Romok mindenütt, és furcsa módon semmiféle nyöszörgés, segítségkiáltás nem hangzott. Nem voltak madarak, néma csönd uralta a tájat, egy tücsök cirpegett bizonytalanul. Haum fejében egymást érték a gondolatok, ami nem volt gyakori jelenség nála, ezért nem is tudott mit kezdeni vele. Miért csak mi? Miért nem más? Hol van a polgármester, a védelmi bizottság törvénytől rendelt vezetője? Mi is van akkor, ha nincs polgármester, és katasztrófa van? A francba, a jegyző biztos tudná, de valószínűleg ő is meghalt. Gyöngyösre meg nem lehet telefonálni, meg nem is érdemes. Nincs Gyöngyös, csak a víz. A mobilon sincs térerő, ügyfélfogadási időn kívül meg fel se veszik. Egyáltalán, most ügyfélfogadási idő van-e? Megrázkódott, mert nem járt az órája sem. Úgy érezte magát, mint egy kocsonyába dermedt húsleves pillanat. Örökké ugyanazok a húsdarabok egymás mellett, amik mozdulatlanul várnak, amíg valaki meg nem eszi őket. Megkordult a gyomra. Micsoda ronda szituáció, és mégis milyen kecsegtető, minden pozíció megüresedett, a lehetőségek korlátlanok.

Vadimovics eközben maga elé morgott, valami olyasmit, hogy jegyzőkönyvet kell felvenni, hogy együttesen döntöttek a kávéautomata feltöréséről. Nehogy aztán ügy legyen belőle. Bajszát rágta, ami miatt a felesége nem hagyta élni. És most ő nem él. Sokszor kívánta a halálát, de konzervatív emberként nem engedhetett meg egy válást. Inkább éltek, mint a férges alma.  És most egy bolygó mindent megoldott. Érezte, hogy tenni kell valamit. Nem lehet véletlen, hogy csak ők hárman maradtak, hogy az egész Földön Mátrafüred csonka képviselőtestülete az egyetlen olyan, a nép által hatalommal felruházott csoport, amely nem semmisült meg.

– Ünnepélyes határozatot kell hoznunk, amelyben kitérünk hivatásunkra, küldetésünkre és arra, hogy mi vagyunk a kiválasztottak – mondta ki hangosan.

Nyulak a víz körül (Nyulak a víz körül)
Nyulak a víz körül. Forrás: Fortepan

Kiss- Szedressy úgy tett, mintha nem hallaná. Két lánygyermeke veszett oda, háza, autója, felesége, akit szeretett és minden barátja. Aztán rájött, hogy felesleges a listát esztergálni, elég egy szó, mindenki. Az egyetlen ember viszont, akit mindennél jobban utált, itt élt, lélegzett, sőt ünnepélyes határozatot akart elfogadni. Szedressy bizonytalan volt benne, hogy mi az oka a túlélésüknek, bár meg volt keresztelve, egyszer került közelebbi kapcsolatba Istennel, mégpedig akkor, amikor a műanyag-feldogozó üzemet sikerült kiprivatizálni a tsz-ből, és gyertyát állított az anyósa unszolására.    Választópolgárok, település és világ nélkül nem tudta, hogy mit ér mandátuma. Sőt ebben a helyzetben a mandátum szó is furcsa lett. Kit is képviselt, hiszen mindenki, aki rá szavazott, meghalt. Ha olyan tévés politológusosan fogalmazna, megszűnt a legitimációs bázisa, sőt ismertsége és népszerűsége is a nullára zuhant.  Nem kiválasztottság ez, hanem a legrémisztőbb büntetés, amivel az Isten vagy bárki más az embert sújthatja, kiűzetés a Földről és bekergetés a saját lelkünk legsötétebb bugyraiba.

Vadimovics azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, mintha látta volna Kiss-Szedressyn a kétséget, folytatta.

– A mi legitimációnk immár egészen fentről jön, a saját fennmaradásunk bizonyítja, hogy minket választott ki az Úr. És ehhez méltónak kell lennünk. János, próbálj felemelkedni ehhez a magasztos pillanathoz! Tennünk kell valamit, még akkor is, ha jelen formánkban nem vagyunk határozatképesek! Mert minden, amit teszünk, innentől egy új történelem része lesz, a magyar hagyományok aranykönyvének legtündöklőbb oldala.

Valószínűleg légnyomást kapott, gondolta Szedressy, megesik az ilyen, de jobb nem vitatkozni vele, mert szemmel láthatólag meggárgyult. Haum ekkor tért vissza a dohányzásból, még épp elkapta a néhány utolsó mondatot. Benne volt a gazdasági bizottságban is, és hármuk közül ő volt a rangidős, érezte, hogy valamit neki is mondania kell.

– A helyzet komoly. De voltunk már ennél rosszabb helyzetben is…  Legalábbis hasonlóban…  De most csak mi maradtunk, amivel a részönkormányzatunk végre abba a státuszba került, amit évek óta szeretnénk. Végre van szavunk… – összegezte magvas gondolatait.

– Én is ezen gondolkodtam, hogy miért éppen mi – mondta Szedressy. –  És nincs rá válaszom. Három férfi, szó sincs semmiféle Ádám és Éváról. Ha kihúzzuk még pár napig vagy pár évig, akkor is velünk pusztul ki az emberiség, vagy legalábbis az utolsó mátrafüredi. Nekünk így is, úgy is végünk. Baszhatjuk a részönkormányzatunkat…

– Mielőtt erről döntünk, nem ártana tisztázni a felelősség kérdését – dörögte Vadimovics, új lendületet kapva. – Ki a felelős mindezért? Fel volt-e készülve a település? Magunkra hagyott-e megint Gyöngyös?

Ekkor egy pillanatra előbukkant talán a Nap, talán a Hold, és furcsa árnyékot vetett a faluszerte híres bajusz a falon, mintha tulajdonosa épp egy kötőtűt rágna. Szája csücskéből két hegyes darab állt ki. Szedressy önkéntelenül elnevette magát. Ebben a sötét pillanatban nevetnie kellett. A két másik megvető tekintettel nézett rá, aztán újra majdnem teljesen elment a fény.

– A felelősök már mind elpusztultak, csak mi maradtunk. Sőt, mi sem igazán, nincs élelmünk, vizünk, áramunk… Örülnék, ha találkozhatnék egy felelőssel, akinek legalább van egy rúd szalámija – mondta Szedressy.

– Ilyen hozzáállásra nincs szükségünk, Jani. Nagyobb odaadást és több komolyságot várunk egy ilyen helyzetben! – vakkantotta oda Haum. – Javaslom, hogy fosszuk meg Szedressy képviselőtársunkat a mandátumától.

Bár Vadimovics a legritkább esetben támogatta az ellenzéki indítványokat, most megszavazta. Két igennel és egy tartózkodással megfosztották Kiss-Szedressy Jánost Mátrafüred részönkormányzatának képviselői tisztségétől. Haum alsó ajkán még egy kis kávépor csillogott.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.